Vladimír Meciar kormánya méltó módon kívánt hozzájárulni az önálló Szlovákia létrejöttének megünnepléséhez. A kabinet tavalyi döntése alapján, az éjféli ünnepségsorozat támogatására minden adófizető állampolgár számára 5 koronát utaltak ki állami költségvetésből. Így aztán lett pénz ingyenborra, -pezsgőre, -mulatságra, -virslire és -gulyásra.
Azt persze túlzás lenne állítani, hogy egész Szlovákia önfeledten várta az éjfélt. Kassán alig százan mentek el a mulatságra, hasonló volt a helyzet Dél-Szlovákiában. Pozsonyban a Duna partján – igaz, állami támogatás nélkül – eltemették a föderáció koporsóját.
Az ünnepi felszín alatti kemény hatalmi harc az 1948-as kommunista hatalomátvételhez hasonlít. A Meciar vezette HZDS, valamint a Szlovák Nemzeti Párt újév után, minden eddigi gátlásától megszabadulva, teljesen nyers hatalmi eszközökkel szabadul meg a sajtó képviselőitől, teszi lehetetlenné az ellenzéket. A közlekedési miniszter január 1-jével leváltotta három dél-szlovákiai járás magyar vezetőjét, mivel nem voltak hajlandók utasítására eltávolítani a magyar nyelvű helységnévtáblákat.
Újévtől megszűnt a szövetségi tévéadás, így ma már Szlovákiába nem érkezik információ Csehországból sem. A teljesen szervilis szlovák kormánytévé kiiktatott műsorából minden bíráló hangot, és egyetlen célja van, megfelelni a kabinet és Meciar elvárásainak. A kormány nemrég államosított két, eddig úgy-ahogy független jelentős napilapot, leváltotta az ifjúsági napilap főszerkesztőjét. Megjelent az arab és a közel-keleti tőke, épül a Meciarnak alárendelt titkosszolgálat. A jelek szerint 1992. január 1-jén végleg véget ért az 1989-től tartó „bársonyos” állapot: a külföld számára láthatatlan részeken gőzerővel folyik a demokratikus vívmányok megsemmisítése. Bízni talán csak abban lehet, hogy ez az új rendszer is a kommunizmushoz hasonló sorsra jut.
- Külföld [6]