Nyomtatóbarát változat

A nyugdíjasok nagy tömege az elmúlt évtizedekben soha nem élt jól Lengyelországban. A nyugdíjba vonuló frissen megállapított nyugdíjából néhány hónapig még úgy-ahogy fenntarthatta korábbi életszínvonalát, de hamarosan lecsúszott az ún. „régi pénztárcás” kategóriába, vagyis a minden korábbi kormány szemében leginkább elhanyagolható társadalmi rétegbe.

A viszonyokon önmagában nem sokat változtatott, hogy 1987-ben a társadalombiztosítási alap önálló államháztartási ággá lépett elő, s levált a költségvetésről.

A Mazowiecki-kormány idején mindenekelőtt Jacek Kuronnak, a kabinet munka- és szociálisügyi miniszterének köszönhetően a nyugdíjasok anyagi helyzete érezhetően javult. Bár a „régi pénztárcákat” nem cserélték újra, de csökkent a szakadék a rosszul és közepesen élő rétegek között. 1990 májusában a szejm törvényt fogadott el a nyugdíjak negyedévenkénti inflációkövető valorizációjáról, s a minimális nyugdíjat 595 ezer zlotyban határozta meg. 1990 decemberében a szejm külön törvényben rendezte a 80 éven felüliek nyugdíját. Az átlagos nyugdíjemelés ebben a körben 450 ezer zlotyt tett ki, az özvegyi nyugdíjakat 264 ezer zlotyval, a rokkantsági járadékokat pedig 114 ezerrel emelték, s ezek az intézkedések komolyan javítottak az idős emberek körülményein. A nyugdíjasok helyzetében beállott javulást érzékelteti, hogy míg 1980-ban az átlagnyugdíj az átlagkereseteknek mindössze 47,5 százaléka, 1987-ben 57,2 százaléka, 1989-ben újra csak 47,9 százaléka, 1990-ben ismét 57,2 százaléka, 1991-ben azonban már 72,2 százaléka.

Az új helyzet azonban igen gyorsan újabb, immár súlyos egyensúlyzavarokkal fenyegető problémákhoz vezetett. Elsősorban a munkahelyek megszűnése s az ennek nyomán következő tömeges korengedményes nyugdíjba vonulás miatt az utóbbi két évben meredeken növekedett a nyugdíjasok száma: míg 1989-ben 6,84 millióan voltak, 1990-ben 7,38 millióan, 1992-ben már 8,46 millióan. Ezzel párhuzamosan csökkent a járulékbevétel, hiába emelték a járulékkulcsot 43 százalékról 45 százalékra 1992 márciusában; s nőtt a Társadalombiztosítási Alap deficitje. Az alap költségvetésének 1987-ben 7 százalékát, 1989-ben 12,5 százalékát, 1990-ben 16 százalékát, 1991-ben 19 százalékát, 1992-ben pedig 22 százalékát kell fedeznie az állami büdzsének. A nyugdíjasok helyzetét tehát a költségvetési hiány növelésének árán lehet csak javítani, holott a külső és belső államadósság Lengyelországban már 1991-ben a bruttó nemzeti termék (GDP) 77,8 százalékára, 657,8 billió zlotyra rúgott.

Úgy tűnik, hogy a pénzügyi egyensúlyért, az infláció megfékezéséért hadakozó egymást követő lengyel kormányok képtelenek keresztülvinni a nyugdíjrendszer olyan szűkítését, ami közelebb hozná egymáshoz a költségeket és a fedezetet. (Többek között e tehetetlenség ellen tiltakozva mondott le Wojciech Topinski, a társadalombiztosítási alap elnöke.) Az 1991 eleje óta intenzíven folyó nyugdíjvitába nemcsak a kormányok, a pártok, a szejm szociális bizottsága, a szenátus, nemcsak a szakszervezetek, a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezetei, hanem Ewa Letowska ombudsman, valamint az Alkotmánybíróság is bekapcsolódott. E két utóbbi torpedózta meg az 1991 októberében elfogadott nyugdíjtörvényt, több ponton is alkotmányellenesnek ítélve azt. A nyugdíjprobléma keltette feszültségekre jellemző, hogy bár a szejm mindössze három ponton fogadta el a bírák döntését, ez éppen elég volt ahhoz, hogy 1992 májusában lemondjon Olechowski pénzügyminiszter.

A nyugdíjkérdésben eleddig a Suchocka-kabinet sem volt képes komoly áttörést elérni. Bár 1992 szeptemberében 927 500, illetve 715 500 zlotyra emelte a nyugdíj-, illetve a járadékminimumot, de törekvéseit e területen – éppúgy, mint a korábbi kormányokét – a költségvetés tehermentesítésének politikája jellemzi. (Ennek keretében tett például javaslatot arra, hogy az elmaradt valorizációt privatizációs bónok kibocsátásával oldhassa meg.) A szejm azonban továbbra is makacsnak mutatkozik a megszorításokkal szemben, 1992. december 12-én ugyanis ismét elvetette a kormány ez irányú javaslatait. A pénzügyminiszter szerint ez 845 millió dollárnyi többletkiadást jelent a költségvetésnek.

---

1990. május 24. A szejm elfogadja a nyugdíjak negyedévenkénti valorizációjáról, azaz az inflációval azonos értéknöveléséről szóló törvényt. A minimálnyugdíj 595 ezer zloty.

1990. december. A szejm elfogadja a 80 éven felüliek nyugdíjának rendezését. A 80 év felettiek nyugdíját átlagosan 450 ezer zlotyval emelik meg. Az emelés mértékét a korábbi átlagkereset 25%-a + 1,5% ledolgozott évenként határozza meg. Az intézkedés a 80 éven felüliek 70%-át érinti.

1991. március 4. A Munka és Szociális Ügyek Minisztériuma (MPiPS) bemutatja a sajtónak a nyugdíj- és társadalombiztosítási törvénytervezetének főbb téziseit. Egységes, mindenkire kiterjedő nyugdíj- és járadékrendszer, kivéve a fegyveres erőket és testületeket. A jogosultsághoz szükséges minimális szolgálati idő 25 év nőknek és férfiaknak egyaránt.  Beszámítható passzív, de nyugdíjbiztosított időszak (pl. tanulmányok, gyermekgondozás, katonaság stb.), de nem haladhatja meg az egész szolgálati idő 25%-át. A 60, illetve 65 évnél korábbi nyugdíjazásról csak az egészséget károsító munkák esetében lehetne szó.  A szükséges szolgálati évek megléte esetén a nők esetleg 5 évvel korábban (55) mehetnének nyugdíjba. A korkedvezményes nyugdíjas azonban a nyugdíjkorhatár elérése előtt nem vállalhat munkát. Rokkantsági nyugdíjra ezentúl csak a munkaképtelenek lennének jogosultak, az „egészségkárosultak”. A nyugdíj két részből állna: egy ún. szociális részből, ez az alapul szolgáló 10 évnyi átlagkereset 24%-a, s egy egyéni részből, minden ledolgozott év után 1, 3%. A szakmai pótlékok megszűnnek, hacsak az érdekelt szakmák nem akarnak nagyobb nyugdíjjárulékot fizetni. A nyugdíjplafon a mindenkori átlagkereset 250%-a (e nyugdíjak aránya 5%). A nyugdíjjárulékot a teljes kereset alapján kell fizetni, a 250% feletti többletbefizetésekből a legalacsonyabb nyugdíjasok számára képeznének alapot. Októberben kezdik meg a 80 éven aluli, kb. 6, 5 millió ember nyugdíjának rendezését. A rendezést már az új szisztéma szerint számítják ki (24% + 1,3%). A 80 éven felettiek nyugdíjából azonban nem vesznek el.

1991. április 4. Az NSZZ Solidarnosc szerint mindenkinek úgy kell rendezni a nyugdíját, mint a 80 éven felülieknek. (25% + 1,5%) A nyugdíjplafont nem fogadják el. Nyugdíjasok és Járadékosok Országos Képviselete (KPER): a rendezést a 80 éven felüliekéhez hasonló módon kell végrehajtani, s már júliusban meg kell kezdeni. A gazdaság nehéz helyzetére tekintettel az 1984 után nyugdíjazottaknak a pénz egy része helyett privatizációs bont lehet adni. Elképzelhető a járulék emelése. OPZZ szakszervezet: mindenkinek úgy, mint a 80 éven felülieknek és júliustól. Bár a hivatalos adatok szerint az átlagos nyugdíj az átlagkereset 56%-a, az OPZZ szerint ez valójában csak 42%. A szakszervezetnek megvan a saját nyugdíjtervezete, de ezt sem a korábbi, sem a jelenlegi szejmmel, sem pedig a kormánnyal nem tudta megtárgyalni. Maria Dmochowska (szejm, szociálpolitikai bizottsági szóvivő): ugyancsak kiáll a 80 éven felüliekéhez hasonló nyugdíjrendezés mellett, ha nem lehet másképp, akkor szakaszosan. Az első évben 75 vagy 80%-át. A fiatalabb nyugdíjas korosztály az emelés egy részét privatizációs bonokban kaphatja meg. Új nyugdíjrendszer egyelőre nem kell, elég az 1990 elején életbe léptetett valorizációs törvény.

1991. április 27. A kormány elfogadja a Munkaügyi Minisztérium némiképpen módosított tervezetét, és átadja a szejmnek és a szakszervezeteknek. (Passzív időnek számít a koncentrációs tábor, gulág, börtönmunka, ellenállási tevékenység, a passzív időszakok azonban csak 0, 7%-os szorzóval növelik a nyugdíjat. Felülvizsgálják a rokkantnyugdíjakat. Korlátozni kívánják a nyugdíjasok munkavállalását.)

1991. május 2. A munkaügyi miniszterhelyettes bejelenti, hogy a rendezésre októbertől kerül sor, s nem a 80 éven felüliekhez hasonló módon.

1991. május 7. A kormány elveti a Nemzetvédelmi Minisztérium (MON) s a Belügyminisztérium (MSW) által kidolgozott, a katonákra és rendőrökre vonatkozó nyugdíjtörvény-tervezetet, mert költségei meghaladják a költségvetés teherbírását.

1991. május 31. A kormány elfogadja a katonák és rendőrök nyugdíjtörvény-tervezetét. 15 év után mehetnek nyugdíjba, s az e feletti szolgálati évek évi 2, 5% nyugdíjnövekedést jelentenek.

A szejm a tervet nem fogadja el.

1991. augusztus 12. A Lengyel Nyugdíjasok, Járadékosok és Rokkantak Szövetsége (PZERI) aggodalmának ad kifejezést, mert a vita elhúzódása miatt a nyugdíjrendezésre nem kerül sor kellő időben, s nem a 80 éven felüliekhez hasonló módon kerül sor.

1991. augusztus 17. A szejm szociálpolitikai bizottsága elveti a kormány nyugdíjtörvény-tervezetét, s ennek nyomán a szejm azt visszaküldi a kormánynak.

1991. augusztus 27. Az elnöki palota és a kormány épülete előtt néhány ezer nyugdíjas tüntet: „Le a kormánnyal”, „Le Walesával”, „Kenyeret akarunk.” A demostrációt, amelyen kifütyülik Walesát, az OPZZ szervezte.

1991. augusztus 27. A Munkaügyi Minisztérium szerint nem vállalható a nyugdíjak teljes rendezése, mert az pénzügyi katasztrófához vezetne. Lemond a tb-alap elnöke.

1991. szeptember 2. A Munkaügyi Minisztérium elkészül új nyugdíjtörvény-tervezetével, amely nem különbözik az előzőtől. A kormány már másnap elfogadja, s a szejmhez utalja.

1991. szeptember 12. A szejm szociálpolitikai bizottsága tárgyalja a módosított nyugdíjtörvény-tervezetet. Rövidíteni akarják a nyugdíjalapba számító időt, a nyugdíjplafont az átlagkereset 300%-ában kívánja megszabni, és a 24% + 1,3% + 0,7% képlet helyett a 25% + 1,5% + 0,9%-ot javasoljak. Magasabban, 680 ezer zlotyban állapítanák meg a minimálnyugdíjat, míg a minimálbér 635 ezer zloty.

1991. szeptember 17. A munkaügyi miniszter bejelenti, hogy ha a szejm nem dönt időre, a kormány kész az átmeneti megoldásra, egyszeri emelés kb. 1,65 millió nyugdíjasnak.

1991. szeptember 18. A szociálpolitikai bizottsága zárt ülésen tárgyal. A többségi vélemény: 250%-os plafon és a 25% + 1,5% + 0,9%-os képlet. Kisebbségi vélemény: 250%-os plafon, 24% + 1,3% + 0,7%-os vagy 24% + 1,5% + 0,5%-os képlet. A végrehajtásban korlátozó lehetőséget ad a kormánynak. A bizottság együttes javaslatként enyhítené a nyugdíjasmunka korlátait.

1991. szeptember 19. A Munkaügyi Minisztérium szerint a szejm szociális bizottság javaslatai 26 billió pluszkiadásba kerülnének a büdzsének, ennyi a Nemzetvédelmi Minisztérium költségvetése.

1991. szeptember 27-28. A nyugdíjtörvény-tervezet szejmbeli vitája. Michal Boni munkaügyi miniszter elismeri, hogy javaslatuk szerint 1,4 millió nyugdíjas veszít, ám 3,7 millió nyer. A kormánytervezet mellett kardoskodik a Demokratikus Unió egy része, a Munka Szolidaritás s főképpen Jacek Kuron. A posztkommunista Demokratikus Baloldal a képviselői indítványok elfogadása mellett száll síkra. A szejm 157 igen, 55 nem és 117 tartózkodás mellett azt a variációt fogadja el, mely szerint a plafon 250%, a képlet 25% + 1,5% + 0,9%, a bázisidőszak rövidebb, a nyugdíjasmunka korlátozása szigorúbb.

1991. október 2. Bielecki kormányfő levélben fordul a Szenátushoz: a testület alaposan mérlegelje a nyugdíjtörvény-tervezet végrehajthatóságát.

1991. október 2. A Nyugdíjasok és Járadékosok Országos Képviselete (KPER) kompromisszumos javaslatot juttat el a Szenátushoz a nyugdíjtörvényre vonatkozóan. Az új nyugdíjakat fokozatosan állapítsák meg 1992 végéig. „A nyugdíjasok számára tragédia lenne, ha a szejm levenné a napirendről a törvénytervezetet.”

1991. október 4. A szenátus változtatásokat javasol a szejm által elfogadott nyugdíjtörvény-tervezetben. Többek között javasolja a 24% + 1,3% + 0,7%-os képletet.

1991. október 17. A szejm a posztkommunisták ellenszavazata mellett név szerinti szavazással elfogadja a szenátus módosító indítványait. A nyugdíjrendezést 1991. november 1-jén kezdik.

1991. október 25. Parlamenti választások Lengyelországban.

1991. november 8. Lech Walesa köztársasági elnök aláírja a nyugdíjtörvényt.

1991. november 14. Az OPZZ az Alkotmánybírósághoz fordul a nyugdíjtörvény ügyében, mivel a nyugdíjtörvény 2 millió ember már szerzett jogát sérti, sérti a jogegyenlőség elvét és a munkához való jogot.

1991. november 19. Ewa Letowska, az állampolgári jogok szóvivője az Alkotmánybírósághoz fordul a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban, mert véleménye szerint több ponton is sérti az alkotmányt, többek között jogbizonytalanságot is kelt.

1991. november 20. A korábbi szejm 83 (főként posztkommunista) képviselője is az Alkotmánybírósághoz fordul.

1991. december 15. A kormány aggodalmának ad hangot, mert a jelen gazdasági helyzetben nem látja megvalósíthatónak a nyugdíjaknak a törvényben előírt rendezését.

1991. december 19. Az Alkotmánybíróság bejelenti, hogy a nyugdíjtörvényt megtámadta a Lengyel Tanárok Szövetsége, a Kohászok és Bányászok Föderatív Szakszervezete, a Lengyel Államvasutak dolgozói szervezete, a NSZZ Szolidaritás Munka Veteránjai nevű szervezet és 51 főként a Demokratikus Baloldali Szövetséghez tartozó szejmképviselő is.

1991. december 20. A kormány javasolja, hogy dolgozhassanak a korkedvezményes nyugdíjasok is, azonnal emeljék az alacsony nyugdíjakat, viszont csak évente kétszer, s ne négyszer valorizáljanak, ha az átlagbérek növekedése meghaladja a 10%-ot.

1992. január 10. A szejm szociális bizottsága az 1992-es költségvetéssel összefüggő szociálpolitikai javaslatokról tárgyal. Ragaszkodnak a negyedévenkénti valorizációhoz, ha az átlagbérek növekedése meghaladja a 5%-ot.

1992. január 16. Néhány száz nyugdíjas tüntet a szejm épülete előtt.

1992. Január 27. A szejm az átmeneti költségvetés elfogadásakor az évenkénti háromszori valorizáció mellett dönt. A valorizációt akkor hajtják végre, ha az átlagbérek legalább 10%-kal emelkednek.

1992. Január 28. Az Alkotmánybíróság több mint tíz órát tárgyal a nyugdíjtörvényről. Az ülés alatt tüntet a Kohászok és Bányászok Föderatív Szakszervezete.

1992. február 6. A szenátus nem fogadja el a szejmnek az átmeneti költségvetéssel kapcsolatban megszavazott nyugdíjra vonatkozó javaslatait, és számos változtatást javasol.

1992. február 11. Az Alkotmánybíróság bár nem semmisíti meg egészében, de 8 ponton alkotmányellenesnek ítéli az 1991. október 17-i nyugdíjtörvényt.

1992. február 15. A szejm elveti a szenátusnak az átmeneti költségvetés kapcsán tett javaslatait. Ragaszkodik a nyugdíjak negyedévenkénti valorizálásához, de csak ha az átlagbér-növekedés 10%-nál nagyobb. Emelik az egyéni gazdák nyugdíjjárulékát.

1992. március 11. Olechowski pénzügyminiszter a költségvetési hiány csökkentesére tett csomagtervben javaslatot tesz a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatára, a nyugdíjak valorizációjáról való lemondásra, viszont könnyítené a korkedvezményes nyugdíjazást.

1992. március. A tb-alap 43%-ról 45%-ra növeli a befizetendő tb-járulékot.

1992. április 22. A Munkaügyi Minisztérium a nyugdíjtörvény néhány módosítását javasolja. A valorizáció ne függjön automatikusan az árak és a bérek növekedésétől, a korkedvezményes nyugdíjazást és nyugdíjasmunkát szigorítanák.

1992. április 28. A munkaügyi miniszter javasolja a nyugdíjak valorizációjának elhalasztását decemberre, mert korábban nem finanszírozható.

1992. május 6. A szejm elfogadja az Alkotmánybíróság nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos határozatának három pontját. Megmaradnak a szakmai pótlékok, nyugdíjjogosultságot senki nem veszíthet el, s valorizálni 1993 után is kell. A döntést követően lemond Olechowski pénzügyminiszter, mivel e döntés a költségvetés teljes összeomlásával fenyeget.

1992. május 14. A szejm szociális bizottsága 1992 szeptemberében kívánja végrehajtani a legalacsonyabb nyugdíjak valorizációját, s csak a többi halasztható decemberre.

1992. június 6.
A szejm elfogadja a szociális bizottság javaslatát.

1992. július 16.  A Nyugdíjasok és Járadékosok Országos Képviselete kétségbe vonja a Statisztikai Hivatal adatait, mely szerint az átlagnyugdíj 2,1 millió zl. (bruttó), szerintük csak 1,5 millió zl. volt májusban.

1992. július 22. A munkaügyi miniszter rendeleti úton korlátozza a nyugdíjasok munkalehetőségét.

1992. augusztus 5. Ismét Jacek Kuron a munkaügyi miniszter. Munkatervében kiemelkedő helyen szerepel a nyugdíjrendszer reformja.

1992. augusztus 16. A munkaügyi miniszterter-helyettes bejelenti, hogy folyamatban vannak a munkálatok.

1992. augusztus 25. A kormány módosításokat javasol a privatizációs programban. Eszerint az elmaradt nyugdíjrendezést privatizációs bonokkal kompenzálják. Az ötletet több közgazdász is bírálja.

1992. szeptember 1. Megemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat mintegy 80 ezer zlotyval.

1992. október 5. Elkészül a Suchocka-kormány programja: a kabinet meg kívánja tartani a nyugdíj kiszámításának és valorizációjának eddigi rendszerét.

1992. október 8. A szejm elfogadja a fegyveres testületek tagjainak nyugdíjáról szóló törvényt. Nem tekinthető szolgálatnak az 1944–56 között a korabeli repressziókhoz kapcsolódó bármely katonai intézmény vezető posztján töltött idő. Azoknak viszont, akik 1956–1989 között szolgáltak a titkosrendőrségnél, a rendőrökéhez hasonló módon számítják ki a nyugdíjukat.

1992. október 11. A Suchocka-kormány elfogadja az 1992-es költségvetés módosítását, s ennek keretében változtatni kíván a nyugdíjtörvényen is. A nyugdíjemelés kisebb lesz, decemberben nem 30, hanem csak 18%, kivéve a legalacsonyabb nyugdíjakat. (A büdzsének 1992-ben 1,8 billió zlotyt, 1993-ban pedig 23 billió zlotyt takarítana meg a csökkentés.)

1992. október 15. A Nyugdíjasok és Járadékosok Országos Képviselete tiltakozik a kormány valorizációcsökkentő terve ellen.

1992. október 17. A szejm elveti a kormánynak a nyugdíj valorizációjának csökkentésére vonatkozó október 11-i javaslatát.

1992. október 27. A Suchocka-kormány elfogadja az 1993-as költségvetés tervezetét, benne a redukált nyugdíj-valorizációval.

1992. október 29. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1992. szeptember végén az átlag nyugdíj 1,886 millió zloty.

1992. október 30. és 1992. november 12. A szenátus javasolja, hogy ne számítson szolgálati időnek az 1944–56 között katonai vezető poszton töltött idő, és rendőri nyugdíjalapnak 1944–1989 közötti belbiztonsági tiszti szolgálat.

1992. november 3. A Suchocka-kormány elfogadja a nyugdíjtörvény módosítását. A törvény 1993 végéig érvényes valorizációs részét kívánja „véglegesíteni”. Azok, akik a törvény értelmében elvesztették szakmai pótlékaikat, részesüljenek ún. privatizációs kompenzációban. Erre az állami vállalatok mintegy 18%-át különítenék el.

1992. november 26–27. A szejm a nyugdíjtörvény öt módosító javaslatát tárgyalja, semmit nem fogad el.

• Külföld