Beindultak a reformok. Helyesbítek, nem tudom, hogy beindultak-e, sok szó esik róluk, be is vezettek ezt-azt, persze leginkább a vizitdíjat meg a gázáremelést, s mindezt egy különös népnevelő program keretében, tanuljuk meg a leckét, semmi sincs ingyen. Különös kommunikációs szituáció: távkioktatás, frontális módszer. Szakmailag kissé elavult, nem törődik azzal, ki mit tud eleve. Mesélni egy kisnyugdíjasnak arról, hogy mindennek ára van, aki pedig átélt… levonok hetvenet… nem is sorolom, mi mindent. Talán kissé populista lesz ez a Kistotál, de miért is ne lehetnék a nép embere én, nemzeti hagyomány ez íróinknál. Ebben az összefüggésben kisnyugdíjas vagyok, kórház és szakközépiskola, vadakat terelő s a többi.
Vegyük akkor komolyan, hogy az életben mindennek díja van. Úgy látom, egy díjról még elfeledkeztek a képviselők, akiknek vitathatatlan joga intézkedni közügyeinkben. Tudom, elég már a díjakból, de ez a javaslatom tetszeni fog. Ezt a díjat ugyanis a főállású politikusokra vetné ki az állam, ne érezzék úgy, hogy nem díjazzuk őket. Bejelentési díjnak lehetne nevezni, egy méltányos összegre gondolok, jelentéktelenre, mint kisnyugdíjasnak a vizitdíj, amit minden alkalommal fizetni kellene a politikusnak, ha bejelentést tesz. Ha mondjuk bejelenti, hogy kész a lista a kiemelt kórházakról, a megszüntetendő iskolákról és kedvezményekről, vagy bejelenti, hogy a háromszáz forint jelképes összeg, vagy hogy túl jól éltünk korábban, előbb egy ablaknál mindig fizesse be a díjat. (Ha bejelent egy chartát, polgári engedetlenséget vagy új többséget, akkor is, de ez most nem tartozik szorosan ide.) Ha olyan bejelentést tesz, ami ellentmond egy korábbi bejelentésének, például a kórházak vagy a megszüntetendő iskolák és kedvezmények új listájáról, a bejelentési díj kétszeresét kelljen fizetnie. Ha mindezt hétvégén teszi, a háromszorosát. Ha nevelni akar, a tízszeresét. A befolyt összeget külön kasszába kell gyűjteni, és azok között szétosztani, akikre a bejelentések vonatkoznak. Egy nagyobb összegért, mint amit a Beszélő fizetni tud, hajlandó vagyok a tervet részletesen kidolgozni.
Ma, amikor már semmi sincs ingyen, mintha politikusaink úgy gondolnák, a bejelentés maradt az egyetlen ingyenes szórakozás, amiért legfeljebb népszerűségi pontokkal fizethetnek. Persze, ilyen a médiapolitika: csak úgy lehet a köztudatban maradni, ha furtonfurt minél meglepőbb, minél hangzatosabb megszólalásokkal vétetjük észre magunkat.
A jobboldal vezére mondta régebben: úgy tanulta, a föld az egyetlen dolog, amiből nem lesz több, ezért nem szabad azt csak úgy külföldiek kezébe átadni. Én azonban tudok még egyet, amiből nem lesz több: az idő. Amit évszaktól függően hol hógolyózva, hol parkban sétálva, hol napon sütkérezve, hol avarban gázolva szeretnénk tölteni. Tévét is néznénk, de inkább sorozatokat, nem híradót. Ez a kincs, az idő, megérdemli, hogy csak akkor rabolják el magántevékenységeinktől, ha feltétlenül szükséges; előbb kérdezzenek, és csak aztán lőjenek.
- Kistotál [6]