Este van, este van, egy megnyugtató napé, ez a kétantennafülű szörnyeteg, akarom mondani édes kis állatka már rég szundikál, az igazak álmát alussza, benyomnám, rettentő hangon duruzsolna, nem nyomom, szuszogjon csak, pihenje ki magát holnapra.
Bevallom, színes. Illetve színes volna, csak a fülecskéit kéne meghosszítani, nem bírom magam rászánni a változtatásra, hosszas megpróbáltatások az üzletben, nincs, hiánycikk, menjen tovább, s mindez miért, a biztonság teljes megszüntetéséért, világlátásom összekuszálásáért, az alapok szétzilálásáért.
Maradjon fekete. Fekete és fehér. Jó és rossz. Hamis és igaz. Rátapadni egész délután, a hiú okoskodók, a világ kétpólusosságában nem hívők ellenében az igazat, a színtisztát látni, katartálni és folyvást nyugodtan aludni.
Hadd dicsőítse tollam éles és sok irányból előretörő, de mindig egyféle mutató neveltetésemet, ami a tévéből árad, ahogy mint ocsút a búzától, szétválasztja jót a rossztól, mesékkel, krimikkel, nyelvtisztító sétákkal illusztrálva a követendő műveletet, ahogy élesíti logikámat a különféle behelyettesítésekkel, csoportosításokkal, azonosításokkal. Legyen szó most csak egy röpke példáról, ahol szinte minden elsajátítandó műveletet egy helyen megtalálunk, neveltetésünk sűrűjéről.
Következzék a híradó a maga érdekes dialektikájával. Első példa egy érdekes logikai szerkezetről: a sertéspestist nem húshiány, hanem épp az ellenkezője követi, a happy end oka az exportlemondás. Ilyenkor a világ sosem várt összefüggései tárulnak fel, a rosszból (ha egyáltalán nevezhetünk valamit annak) milyen furfangos találékonysággal üti fel fejecskéjét a jó (ha egyáltalán van valami, ami nem az).
Van. Képsorok egy sajtótájékoztatóról. Második példa jóról és rosszról. Randa feketegarbósok (legalábbis feketének tűnnek) hörgik és méltatlankodjak, hogy mért veszik el tőlük a műsorukat. Vicces. Sajtótájékoztatót tartani úgy látszik tudnak, olvasni viszont nem. Az okot közölték az újságok, aztán meg Alice tükörországbeli túrája óta tudjuk, roppant együgyű ország az, amelyikben egyszerre csak egy nap van, több éjszakát kell tartani, úgy sokkalta melegebb van, és még így is több nap, mint kolbász, azazhogy okos ember nem kérdezősködik, okos ember sz-szel szeret valamit, akár ha szórakoztató, akár ha szörnyeteg, ez az Alice-ban ugyan egy kicsit másképp van, de azóta sok minden változott. Az is mulatságos volt, ahogy a műsorvezető (volt műsora volt vezetője) bizonygatta, ha ő marad az adás élén, az irányvonal nem fog megváltozni, pedig eszes ember hírében állt, honnan a következtetés, hogy marad, persze ilyen kijelentéssel csak akkor van baj, ha az előtag igaz és az utótag nem, amivel nem állítanám azt, hogy a világgal is csak akkor, de sebaj, nekem sose volt a kedvenc műsorom, nem szeretem a politikacsinálást magam se, tényleg nem, csak a strandon szoktam volt hallgatni, bizarr elképzelés, szombat, négy óra, döglesztő meleg, tikkadó húsok aszalódnak a napon (bámulnak), megdörren a Miatyánk, mindent a maga helyén, Bibliát rádióból vagy Larousse-képregényből, fő a méltó forma, aztán átszivárog rajta a másik adóból előhömpölygő rap, és mindenki reszketve távozik.
Média és nevelőhatás egy. Bizton állíthatom. Sokat tanultam a mai nap, és még többet szeretnék máskor. Kevesebb dologban kételkedem, átölel a biztonság, és tudom, hogy a legbelsőmet leginkább itt irányítják helyesen. Fekete és fehér élesen elkülönül, akárcsak a jó és a rossz.
A híradónak vége. A világ igazságosságába vetett s jelenleg épp csírázni kezdett hitem elbizonytalanodik. A jégtáncversenyt egy fekete lány nyeri meg.
- Kultúra [6]