„Ennek az épületnek én leszek a vezetője, mondhatni úgy is, hogy a parancsnoka” – mondja. Ezt a többi ’56-os szervezet – amelyek közül egyik sem csatlakozott Pongrátz Gergely világszövetségéhez – kifogásolja, mivel legtöbben a világszövetséget tagság nélküli fantomszervezetnek tartják. Pongrátz szerint a világszövetségnek negyedmillió tagja van, és csak irigységből, féltékenységből rágalmazzák őt. „Ha az ’56-os szervezetek nem akarnak csatlakozni, az az ő bajuk. Ők úgyis csak előléptetgetik egymást, kapják a nagy magas plecsniket, de nem törődnek a bajtársakkal. Ezeknek az embereknek a nagy része minket lőtt ’56-ban”– állítja.
Kakasok és dombok
Az ’56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség álláspontja az volt, hogy a rászorulóknak inkább a jelenlegi lakókörnyezetükben biztosítsanak otthonokat. Horváth János ügyvezető igazgató szerint nem előnyös, ha a természetes társadalmi környezetükből kiemelik az embereket. „Engem megdermeszt ez a szituáció – mondja. – Remegve várom, hogy a beindulás után fél évvel mi fog történni.” Roik János, az ’56-os Szövetség elnöke arról számol be, hogy szervezetükben sokan az egész objektumot csak „Pongrátz-gettó” néven emlegetik. Tartanak attól, hogy a leendő lakók szétmarják egymást, és a többség elüldözi a különböző felfogású és pártállású veteránokat.
„Legfeljebb azon fognak veszekedni, hogy ’56-ban egy esemény kilenc vagy tíz órakor történt-e. 1956-ban is mindenki megtalálható volt közöttünk a szélsőbaltól a szélsőjobbig. A 301-es parcellában még 16 zsidó gyerek is fekszik, akiktől lehet magyarságot tanulni!” – mondja erre Pongrátz Gergely. „Az ’56-os szervezetek vezetői nem segítettek nekem – folytatja – csak keresztbe tettek, hogy Mátyásföld ne sikerüljön. Azzal jöttek, hogy az építkezés helyett osszuk szét a pénzt. De kénytelen voltam az ’56-os szervezetek vezetőit a tagságuk miatt elfogadni. A vezetők, azok kis kakasok, akik vigyáznak a maguk dombjára. Sőt, nem is kakasok, hanem kappanok, akikhez most még egy liba is csatlakozott.” A megtámadottak szerint viszont az egész Mátyásföld csak arra jó, hogy Pongrátz Gergelynek is legyen egy dombja, ahol kakas lehet.
Megszállás vagy beköltözés
A mátyásföldi volt szovjet laktanya hasznosításának ötlete vitathatatlanul Pongrátz Gergelytől származik. „Szimbolikus jelentősége van annak, hogy ez a laktanya volt a szovjet Déli Hadseregcsoport főparancsnoksága” – mondja. A laktanya bevétele most kevésbé dicsőséges, mint néhány évtizede lehetett volna, hiszen a szabadságharcosok most egy kormányhatározat alapján foglalják el az objektumot. Kivéve a Corvin közi parancsnokot, aki „forradalmi úton” jutott be az épületbe, híven hitvallásához, miszerint: „én nem vagyok politikus, én szabadságharcos vagyok!”
Azonban Fürcht Klára belügyminisztériumi tanácsos, a kuratórium titkára, levélben fordult Németh Tibor miniszteri biztoshoz, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) vezetőjéhez. Ebben megírta, hogy a kuratórium nem miniszteri tagjai egyöntetűen azt javasolták, hogy Pongrátz úr költözzön ki az épületből, ahova a „Pesti srácok” elnevezésű önálló alapítványát már be is jegyeztette. Németh Tibor február 16-án levélben szólította fel a „szabadságharc egyetlen élő parancsnokát” az épület elhagyására, mivel jogalap nélkül vette birtokba, és jelenléte akadályozza a szükséges hiánypótlások elvégzését, valamint az épület műszaki átadását. Az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnöke azonban nem távozik, mivel tavaly júniusban bérleti szerződést kötött a KVSZ-szel, amely mindaddig érvényes, amíg a műszaki átadás meg nem történik. Fürcht Klára és Németh Tibor ezzel szemben egyhangúlag állítják, hogy ez a bérleti szerződés a kormány 1047/1992. (IX. 10.) határozatával érvényét vesztette, mivel az kimondja, hogy a kormány az érintett épületek „kezelői jogát térítésmentesen a Belügyminisztérium részére átadja”.
A miniszteri szemle ezt a problémát is megoldotta: a sajtótájékoztatót követően Pongrátz Gergely a birtokában lévő tizenkét szoba egyikében rövid zártkörű megbeszélést folytatott Boross Péter belügyminiszterrel és Fónay Jenővel, a Pofosz elnökével. A találkozó után csak annyit közölt, hogy „maradok”.
Ki fizeti a számlát?
A megbeszélés részletei nem ismertek, így az sem tudható, hogy az őrség épületének felújítása során keletkezett tizenegy és fél millió forint túlfizetés szóba került-e. Az irodaépület felújítására betervezett 12 millió forinttal szemben a költségek már 23,5 milliónál tartanak. „Mi nem fizetünk többet a 12 milliónál – szögezi le Fürcht Klára. – Vagy Pongrátz Gergely fizet, vagy a KVSZ nyeli le a többletköltséget.”
A költségek túllépését a világszövetség elnökének a tervezetten felüli igényei okozták. Amint a KVSZ hozzá intézett levele fogalmaz: „…a kivitelezőkkel szemben velünk nem egyeztetetten folyamatos változtatási igényekkel állt elő, amelyeket – módszereket nem kívánom megemlíteni – ki is viteleztetett.” Bár ehhez Németh Tibor hozzáteszi, hogy a költségek növekedésének másik része az önkormányzat előírásaiból fakadt, és hosszú távon úgy sem lehetett volna megspórolni. A pluszköltségeket majd a VKSZ és a BM egymás között rendezi.
„Engem a pénzügyi dolgok nem érdekelnek. Engem csak az érdekel, hogy ez az épület az ’56-os Magyarok Világszövetségének a központja, a másik két épületbe meg beköltöznek a bajtársak” – mondja Pongrátz Gergely, aki önálló otthon híján maga is egy mátyásföldi lakás várományosa.
„Az alapítvány egyes vezetői kezdeményezték, hogy Pongrátz Gergelyt tegyék ki a kuratóriumból. De a belügyminiszter úr befolyással bír az ő személyére, és le fogja rendezni a dolgot” – állítja Fürcht Klára. A pénz mintha másokat sem nagyon érdekelne. Az alapítvány induló vagyonát a XVI. kerületi önkormányzat adománya (2 459 088 Ft) képezte, amelyet akkor fizettek be, amikor az ’56-os Alapítvány az egy évvel ezelőtti tiltakozások és tüntetések hatására lemondott a teljes laktanya átvételéről. Az alapítványt azóta senki egy fillérrel sem támogatta.
„A szervezetek a saját bankszámlájukat és nem az alapítványét adják meg. A külföldről érkező támogatások a szervezetek önálló devizaszámláira jönnek, az alapítvány meg itt áll pénztelenül” – mondja a belügyminisztériumi tanácsos, aki társadalmi munkában látja el a titkári teendőket. A lakások felújítására 150 millió forintot utalt át a kormány a BM számára, amely a munkát irányítja. Ezenkívül 70 millió az objektum éves fenntartási költsége, ez szintén állami pénzből megy.
BM-ebéd, BM-üdülés
Mátyásföld sokak számára nagy lehetőség. Megfáradt, megöregedett és meggyötört otthontalanoknak, akiknek az életét visszafordíthatatlanul tönkretette az ’56 utáni üldöztetés. Ezért számukra az a legkiábrándítóbb, hogy érdekképviseletük, anyagi és erkölcsi rehabilitációjuk a belső széthúzásnak, a személyes karrierérdekeknek és a politikai manipulációknak esett áldozatul. Kiszolgáltatottakká váltak. Sajnálatos népszerűtlenségüket bizonyítja, hogy a megsegítésükre létrehozott Szabadságharcosokért Alapítvány számlájára a magyar társadalomból egyetlen szervezet, intézmény vagy magánszemély sem fizetett egyetlen fillért sem. Ez annak a politikának a népszerűtlenségét is bizonyítja, amelynek oldalán szervezeteik megjelentek. Többségük joggal érzi úgy, hogy tisztességes kárpótlás és őszinte megbecsülés helyett ma is inkább csak politikai célokra használják fel őket.
Boross Péter nemcsak a Szabadságharcosokért Alapítvány kuratóriumának elnökeként, hanem belügyminiszterként is mecénása és támogatója a volt forradalmároknak. A veteránok a BM-klubban a BM-dolgozók kedvezményeit vehetik igénybe, és 60 forintért ebédelhetnek. Ugyanitt Szabadságharcos Klub is működik. Balatonfüreden, Siófokon, Galyatetőn évente 30 fő üdülhet a minisztérium üdülőiben szintén BM-kedvezményekkel. Pongrátz Gergelynek az a javaslata, hogy először ne a szervezetek vezetői kapják az üdülőjegyeket, csak kis részben valósult meg.
Vannak akik azt mondják: jobb lenne, ha olyan életszínvonalat és kárpótlást biztosítanának a számukra, hogy ne szoruljanak rá az olcsó BM-ebédre az egykori harcosok, hanem meg tudják fizetni akár a rendes árat is. Akkor senki nem gyanakodhatna bizonyos ellenszolgáltatásokra, arra, hogy a különböző kormánypárti tüntetések és utcai megmozdulások résztvevőinek hátterében a belügyminiszter és a rászorulók 60 forintos BM-kosztja áll.
Pongrátz Gergely az elkötelezettséggel kapcsolatban kijelentette: „Ne legyenek megsértődve a képviselő urak, hogy nem a parlamenttől kértünk, hanem a kormánytól. Azt a kutyát, amelyiknek enni adsz, és beleharap a kezedbe, agyoncsapod. Mi nem akarunk beleharapni annak a kormánynak a kezébe, amelyik segített bennünket. De nem is nyaljuk meg. Mi nem feküdtünk le senkinek azért, mert kaptunk valamit. Mi hálásak vagyunk, de ez még csak az előleg.”
- Belföld [6]