A Szabadságharcosokért Alapítvány kuratóriumának tagjai: Boross Péter belügyminiszter (elnök), Fürcht Klára belügyminisztériumi tanácsos (titkár, nem tag), Für Lajos hovédelmi miniszter, Balsai István igazságügy-miniszter, Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter, Surján László népjóléti miniszter, Szabó Iván pénzügyminiszter, Fónay Jenő, a POFOSZ elnöke, Zimányi Tibor, a TIB elnöke, Pongrátz Gergely, az 1956-os Magyarok Világszövetsége elnöke; Roik János, az ’56-os Szövetség elnöke, Márton Andás, az ’56-os Forradalmi-Nemzeti Szövetség elnöke, Menczer Gusztáv, a SZORAKÉSZ – Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Érdekvédelmi Szervezete –, Petrusz Tibor, a PEK – Politikai Elítéltek Közössége – elnöke.
A 8 fős Lakásigényeket Felmérő Bizottság elnöke: Wittner Mária (POFOSZ), alelnökei dr. Báder Ferenc (PEK) és Bálint Menyhért SZORAKÉSZ).
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét