„A franciák egyre inkább hisznek az asztaltáncoltatásban, asztrológiában, tenyérjóslásban, kísértetekben, visszajáró lelkekben, a magnetizálással vagy kézrátétellel való gyógyításban” – írja a Le Monde, a közel napi félmillió példányszámban megjelenő napilap egy általa megrendelt közvélemény-kutatás eredményeire hivatkozva.
A hívők többsége nő és általában a fiatalok. Politikai állásfoglalás szerint a „zöldek” között az átlagon jóval felüli, a kommunistáknál az átlagon jóval aluli a hívők száma. Foglalkozásra nézve: a parasztok úgyszólván nem szerepelnek, viszont magas az alkalmazottak száma, akiket főleg az asztrológia érdekel, és az értelmiségieké, akik előszeretettel fordulnak a telepátia felé.
Végül is úgy látszik, hogy mind a vallásos emberek, mind az ateisták immúnisak a párhuzamos (para) tudományok csábításaival szemben.
„Az Őserdők Szent Fülesbaglya”
Épp mikor a Le Monde cikke megjelent, hirdette meg Madame Soleil, a legnépszerűbb francia jósnő színes óriásplakátokon a jó hírt: „Napsütéses idők várnak arra, aki szerelmi vagy pénzügyi kérdésekben hozzám fordul…”
Madame Soleilen kívül (soleil = nap, napsütés) mintegy 15 000 jós és asztrológus működik Franciaországban. A sztárok 1000 frank körüli honoráriumot kérnek konzultációnként, a többiek adóbevallásának éves átlaga 100 000 frank. Az okkult „tudományoknak” szentelt folyóiratok száma tizenöt körül mozog, és húsz kiadóvállalat kb. évi 37 millió frankot keres ebben a szakmában. Horoszkópok közlése teljesen megszokott a rádióban, televízióban, a nőknek szánt folyóiratokban stb., de a legmeglepőbb, hogy a MINITEL, a franciák világsikert aratott, hatalmas és sokoldalú adatbankba kapcsolt kis komputerterminálja (mely ingyen áll majdnem minden telefon-előfizető készüléke mellett) 461 különböző kódot ajánl fel azoknak, kik „neves jósokkal és diplomás asztrológusokkal” kívánnak tanácskozni.
Ha „Európa leghíresebb médiumlátnokaival” személyesen akarsz találkozni, részt vehetsz a Párizsban évente megrendezett jósfesztiválon. Ez évben február 27.–március 7. között a nagy múltú LUTETIA luxusszállóban rendezett fesztiválon Európa hét legnagyobb médiumlátnoka vett részt, ezek közül Monsieur Charbit egyedül a következő díjak tulajdonosa: az Arany Kabala Nagydíja, a Nereidák Aranya Díja, a Jövendő-mondás Arany Címerpajzsa és a cannes-i Világfesztivál Nagydíja…
Kávézaccból, tenyérből, kártyából, kristálygömbből emberemlékezet óta jósolnak, az asztrológia több ezer éves… nincs is itt helyünk, hogy részletesen foglalkozzunk az okkultizmus papjaival, se a mágikus tárgyak zsíros üzletével (kristálygömb használati utasítással 1850 frank, ATLANTE, védelmi zónát biztosító gyűrű 700 frank), se a mágustanfolyamokkal (NASRODIN mágus 2 könyvéből és magnókazettájából 3 hét alatt hivatásos mágus lehetsz, áruk 500 frank), de a „marabukra” mégis kell vesztegetni néhány szót. A „Larousse” szerint „a marabu a muzulmán országokban szent személy, akit a lakosság életében és halála után nagy tisztelettel övez”. Nos, a marabuk (mindig férfiak és afrikaiak) elárasztották Franciaországot.
Az ezernyi apróhirdetés szerint a marabu szent ember, Isten embere, legtöbbször „professzor”, de legalábbis „mester”. A Nagy Látnok, a Nagy Médium képességei legtöbbször öröklöttek. Találtam egy zulu „sexológust”, kinek eredményeit egyenesen az Őserdő Szent Fülesbaglya garantálja.
A marabu minden problémát megold, garantáltan egy hét alatt. Visszaszerzi a hűtlen szerelmest, de ami a legfontosabb, minden marabu megvéd a rontástól, és megszabadít a megbabonázástól! Tegyük hozzá, hogy a legtöbb marabu megszabadít a pénzedtől is, bár a feljelentés ritka, egyes bírósági esetek félmillió frankig terjedő zsarolásokról számolnak be. A marabu kliensei nem feltétlenül az afrikai bevándorlók, a legtöbb marabu „most érkezve egyenesen Afrikából” az átlagos franciának a misztikus fekete kontinenssel kapcsolatos naiv hiedelmeit használja ki, sikerrel.
Nyilván a marabuk se tudnak mindent megoldani, s így sokan fordulnak a katolikus egyház hivatalos ördögűzőihez (exorcistáihoz) is, így Párizsban Reymond atyához, aki lényegében pszichoterápiát végez csupán. Aki viszont ezzel nincs megelégedve, találhat Párizsban mintegy tíz álpapot, akik 400 frankért a klasszikus szertartások szerint űzik ki az ördögöt.
„Értsük meg a paratudományok térhódításának okait, mielőtt küzdünk ellene”
A Le Monde február 24–25-én, „A tudományos gondolkozás, a franciák és a párhuzamos tudományok” címmel kétnapos kollokviumot rendezett.
A kollokvium aktualitását a januári közvélemény-kutatás eredménye szolgáltatta. E statisztika kiértékelése azonban szerintem nem adott meggyőző válaszokat, s így változatlanul nem tudjuk, hogy miért a fiatal városi női alkalmazottak és diáklányok látogatják a különböző látnokokat, és nem a „babonás” falusi öregasszonyok, miért kedvelik idősebb diplomások éppen a telepátiát, az áltudományoknak valóban több híve van-e most, mint öt évvel ezelőtt stb. Viszont annál jobban esett hallani a sajtó, a rádió és főleg a televízió felelősségre vonását az áltudományok propagálása miatt: „kritikátlan tudósítások, álhírek, tudatlanság, gyáva semlegesség, felelőtlenség…” – végre valaki megmondta! A kollokvium döntően a felvetett téma elmélyült tudományos analízisével foglalkozott, történelmi, társadalmi és pszichológiai szempontból.
Fizikus, szociológus, filozófus, asztronómus, teológus, pszichiáter, orvos, antropológus, pszichológus, francia és külföldi vitatkozott két napon keresztül, és megegyeztek abban, hogy az okkultizmus térhódítása nem tudományellenességének köszönhető (az asztrológia, parapszichológia tudományos érvekre hivatkozik, a „kristályterápia” egyenesen kvantumfizikai érvekkel magyarázza a kristály gyógyító erejét), hanem annak, hogy lázadozik minden ellen, ami „hivatalos”.
A „hivatalos” tudomány ellen, e tudomány társadalmi, etikai és politikai céljai ellen, a hivatalos intézmények és döntéseik ellen, az elfogadott vallások, egyházak ellen…
A tudósok viszont kapitális hibát követnek el, midőn a sarlatánokat leleplezni óhajtván „abszolút igazságokat” nyilatkoztatnak ki. Vannak és lesznek jelenségek, melyeket a tudomány nem tud azonnal megmagyarázni, de ezért e jelenségek nem szűnnek meg létezni. S így született meg a kollokvium szerénységre és további munkára serkentő fő üzenete: „Értsük meg a párhuzamos tudományok térhódításának okait, mielőtt küzdünk ellene.”
(Párizs)
- Külföld [6]