Skip to main content

Beszélő hetilap, 13. szám, Évfolyam 5, Szám 14

K. F. - Révész Sándor: [Szerkesztőségi vita]

(Szklenka József): [Olvasói levél]

révész: Véget vetnek a… legények

nwa [Nagy W. András]: Példázatok / Landeszmann-vitazáró / Múltárny, jövőlidérc

Tandori Dezső: Egy komoly emberről

Konrád György 60 éves

Kőszeg Ferenc: A harmincmillió magyar felé

Solt Ottilia: Ez nem bolsevista trükk!

: Szöveghű részletek Illés Gyula a közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozatából

R. S. [Révész Sándor]: Disztingvált hírszabás

Szentesi György: Egér született

A honvédelmi alapelvekről

Magyar Elemér: Vidéki történetek

Wicker Erika: Iskolaháborúk Kiskunhalason

avagy cuius religio eius regio

(neményi): Drága ezüst

Zolnay János: Elszakadás

Válóper a XX. kerületben

Kende Péter: Mi maradt érvényben az 1944 utáni négy és fél évtizedből?

Vit László: Megkövetem

K. L. [Kozák László]: Munkajog a Legfelsőbb Bíróság felett

Eörsi János: A fekete ló befutója

Balla D. Károly: Remittendahegyek romjain

Bányai Péter: Vonzások és választások

Ara-Kovács Attila: A szálak Bukarestbe vezetnek

K. I. [Kiss Ilona]: Vége az előadásnak?

Ó Pál: A paratudományok tündöklése

Farkasházy Tivadar: „Elég sokba kerül ez…”

Kálmán C. György: F. SZ. – avagy a makulátlan, természet adta szépség

Robert Mapplethorpe képei Stockholmban

Tar Sándor: Málika

Bori Erzsébet: Az ezeregy plusz egyedik mese

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon