Skip to main content

Ó Pál

Ó Pál: Francia daráló

Megáll az ész?


A francia „Centre National de la Recherche Scientifique” (C. N. R. S.), „A Tudományos Kutatás Nemzeti Központja” a legnagyobb állami tudományos szervezet egész Európában. 27 ezer alkalmazott: 11 ezer kutató, 16 ezer mérnök-technikus és adminisztratív személyzet, 1400 laboratóriumi és más kutatási egység tartozik hozzá. A C. N. R. S. évi költségvetése mintegy tizenkét milliárd frank, ennek háromnegyed része az alkalmazottak fizetését fedezi. Nos, a minap a gigantikus szervezet több ezer alkalmazottja tüntetett az utcán Párizsban és a nagy vidéki városokban.

Ó Pál: A krónikás terrorista

Carlos és Magyarország a francia sajtóban


Le Monde, augusztus 17.

…a Stasi irattárának vizsgálata 1990 óta fényt vetett a keletnémet titkosszolgálat és a Carlos vezette csoport közötti kapcsolatokra. Újabban a magyar hatóságok jelentése – amely lényegében a Stasi által gyűjtött dokumentumokon alapul – rekonstruálja Carlos véres útvonalát Európán keresztül. Ezt a 6 oldalas keltezetlen szöveget tanulmányozta Bruguiere vizsgálóbíró 1990-ben Budapesten.


Ó Pál: Eurokancsalok

Fraciaország


„Nem azért választottak meg bennünket, hogy örökös civakodás és fejetlenség legyen úrrá a kormányzó pártokon – miként azt az Európa parlamenti választások óta egyfolytában észlelhetjük” – nyilatkozta nemrég Nicolas Sarkozy, a francia kormány magyar származású költségvetési minisztere és szócsöve, kemény bírálattal illetve kabinetjét a televízióban.

Az akasztott ember kötele

Az Európa parlamenti választás valóban cezúra a francia belpolitikai életben is, eredménye pontos képet adott a pártok belső helyzetéről: a kormányt alakító mérsékelt jobbol




Ó Pál: A karó és a bárány

Franciaország


A világsajtó az utóbbi hónapokban tele van aggódó elemzésekkel: a Wall Street Journal és az International Herald Tribune az amerikai izolacionizmus feléledését jelzi, a Newsweek az új japán nacionalizmus, a Le Monde a japán protekcionizmus természetrajzát boncolgatja. De a legtöbb szó a francia elzárkózási politikáról esik; december közepén, a GATT-tárgyalások kapcsán még Jaques Delors is megkongatta a vészharangot, mondván: Franciaország új Maginot-vonalat talál ki magának.

Ó Pál: Nem csalás, nem ámítás

Franciaország


A közvélemény-kutatások őszi adatai szerint a megkérdezettek mintegy 60 százaléka „meg van elégedve” Balladur miniszterelnök működésével, 67 százalék megbízik benne, vagy „jó véleménye” van róla, 70 százalék pedig kifejezetten szeretné, hogy „fontos funkciót töltsön be” az elkövetkező években.

Ó Pál: Kísérlet vagy illúzió?


Az immár ötödik számánál tartó periodika egy csapásra nagy népszerűségre tett szert a százezer példányban készült első szám kétszázezres utánnyomása is pillanatok alatt elfogyott. A lap ára 10 frank, melyből 8 frank magát az árust illeti meg, aki az „alapszabály” szerint hajléktalan munkanélküli. Persze a franciák nemcsak merő szolidaritásból veszik a lapot, hiszen tartalma is rendkívül vonzó: egyebek közt azáltal, hogy saját szemszögéből „folytatja” a francia közvéleményt foglalkoztató vitákat.

Ó Pál: Búcsú a paradicsomtól?

Menekültügy Franciaországban


Bár az energikus belügyminiszter, Charles Pasqua hivatalosan csak a bevándorlási törvénynek a szerzője, a három javaslatot az újságírói-politikai köznyelv szereti „Pasqua hármaskönyvének” nevezni.

Ó Pál: A paratudományok tündöklése

Franciaország


„A franciák egyre inkább hisznek az asztaltáncoltatásban, asztrológiában, tenyérjóslásban, kísértetekben, visszajáró lelkekben, a magnetizálással vagy kézrátétellel való gyógyításban” – írja a Le Monde, a közel napi félmillió példányszámban megjelenő napilap egy általa megrendelt közvélemény-kutatás eredményeire hivatkozva.

A hívők többsége nő és általában a fiatalok. Politikai állásfoglalás szerint a „zöldek” között az átlagon jóval felüli, a kommunistáknál az átlagon jóval aluli a hívők száma.


Ó Pál: „Fegyver, páncél és félelem nélkül”

Francia választási előzetes


Az 1988 óta kormányon lévő Szocialista Párt (Parti Socialiste – PS) népszerűsége és tagjainak önbizalma már évek óta folyamatosan csökken, vereségüket gyakorlatilag mindenki elkönyvelte: legderűlátóbb nyilatkozatuk se megy túl azon a kesernyés megjegyzésen, hogy egy választás során sose lehet előre inni a medve bőrére.

Szertefoszló szocialista remények

A párt egyik vezéralakja, Michel Rocard (aki 1981-ben visszalépett a köztársaságielnök-jelöltségtől Mitterrand javára, többször töltött be miniszteri posztokat, 3 évig pedig Mitterrand miniszterelnök




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon