Skip to main content

A krónikás terrorista

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Carlos és Magyarország a francia sajtóban

Amit szívedbe rejtesz…


Szüneteltetik vagy csendben lezárták a Carlos-ügyet? – tettük fel a kérdést három évvel ezelőtt, amikor a Legfőbb Ügyészség egyéves nyomozás után Carlos rejtőzésére hivatkozva felfüggesztette a terrorista ellen indított büntetőeljárást (Beszélő, 1991/31). Hitetlenkedve fogadtuk a közlést, hogy egy év alatt az ügyészségi nyomozók semmiféle választ nem találtak az eljárást megindító kérdésre: „elősegítették-e – bűnsegédi vagy bűnpártolói minőségben – magyar hivatalos vagy más személyek” Carlos terrorcsoportjának tevékenységét.


Le Monde, augusztus 17.

…a Stasi irattárának vizsgálata 1990 óta fényt vetett a keletnémet titkosszolgálat és a Carlos vezette csoport közötti kapcsolatokra. Újabban a magyar hatóságok jelentése – amely lényegében a Stasi által gyűjtött dokumentumokon alapul – rekonstruálja Carlos véres útvonalát Európán keresztül. Ezt a 6 oldalas keltezetlen szöveget tanulmányozta Bruguiere vizsgálóbíró 1990-ben Budapesten. (…) A híres magyar jelentés készítői azonban nincsenek teljesen meggyőződve a keletnémet dokumentumok hitelességéről, és szükségesnek látják ellenőrzésüket.

Carlos több mint öt éven át, 1979–1986 között számos keleti országban tartózkodott, a legtovább Magyarországon, az érintett országok felderítő szerveinek tudtával és beleegyezésével. Ez a védelem, amelynek ténye a kommunizmus összeomlása után a titkosszolgálatok, nevezetesen a Stasi irattárainak megnyitásával vált köztudottá, jól mutatja ezeknek az országoknak a kétszínű magatartását a nemzetközi terrorizmussal szemben. (…) 1991-ben (1990-ben – a szerk.) Györgyi Kálmán államügyész vizsgálatot indított a korábbi politikai vezetők felelősségének megállapítására. (…) Carlos a barátnője, Magdalene Kopp és Johannes Weinrich, a RAF nevű terrorista mozgalom tagja társaságában érkezett Magyarországra. A magyar vezetők zavarban voltak, mert megígérték Bruno Kreisky osztrák kancellárnak, hogy közreműködnek a terrorista csoport kézre kerítésében, amely 1975. december 21-én Bécsben túszul ejtette az OPEC-államok minisztereit. Budapesten Carlos nagylábon élt, és számos, részint groteszk incidens okozója volt. Egy ízben a magyar biztonsági szervek ügynökei egy nyugati rendszámú kocsival üldözőbe vették Carlos aranyfényű Mercedesét. Carlos tüzet nyitott üldözőire, majd panaszt tett a magyar hatóságoknál, amiért „imperialista ügynökök” áldozata lett.

1983. augusztus 25-én robbantást hajtottak végre a nyugat-berlini Francia Házban. Egy ember meghalt, 23-an megsebesültek. (…) 1994 áprilisában a merényletben való bűnrészességéért Berlinben 4 év börtönre ítélték Helmut Voigtot, a Stasi volt ezredesét. Voigt, feljebbvalói utasítására, visszaadta a terroristáknak azt a 24,38 kg plasztik robbanóanyagot, amelyet Weinrichtől koboztak el Berlinbe érkezésekor. Egy szíriai diplomata, aki segítséget nyújtott a terroristáknak, Berlinben várja a tárgyalását. Carlos és társai terveit a keletnémet hatóságok pontosan ismerték.

Le Monde, augusztus 18.

(Bruguiere vizsgálóbíró) további adatok megszerzése érdekében utazott el a múlt év végén Magyarországra. Itt megkapta egy hatoldalas keltezetlen jelentés másolatát; az irat a Carlos-csoport Franciaországban és más országokban francia intézmények ellen elkövetett merényleteire vonatkozó vizsgálatokat foglalja össze. A jelentés azokon a feljegyzéseken alapul, amelyeket Carlos egyik legközelebbi munkatársa vetett papírra éveken át, és amelyekről a Stasi – a munkatárs gyakori kelet-berlini látogatásai alkalmával – fotókópiákat készített. E szövegre építi a francia vizsgálóbíró azt a feltételezését, hogy a Marbeuf utcai merényletet Carlos Budapestről irányította. (…) A francia hatóságok Berlinből eddig mintegy 1200 dokumentumot kaptak; ezek hitelességét és pontosságát egyelőre senki sem tudja szavatolni. (…) Ausztria is együtt akar működni Párizzsal: az OPEC bécsi székháza ellen 1975. december 21-én végrehajtott véres merényletet ugyancsak Carlosnak tulajdonítják. Ugyanakkor Katona Béla, a hírszerző szolgálatot felügyelő magyar miniszter augusztus 16-án kijelentette, hogy a magyar titkosszolgálat semmilyen formában sem segítette Carlost a 70-es, 80-as években. 1979 és 1985 között Carlos több ízben járt Magyarországon, a magyar titkosszolgálat 1982-ben egy alkalommal tárgyalt vele, hogy meggyőzze: ne térjen többé vissza – hangoztatta a miniszter.

Le Monde, augusztus 19.

A Stasinak a terrorizmusra vonatkozó anyagait valószínűleg még Németország egyesítése előtt biztonságba helyezték. Ezek a szekrényeket megtöltő dossziék a Stasi és a magyar titkosszolgálat hangyaszorgalommal gyűjtögetett anyagait tartalmazzák. (…) Azok között a dokumentumok között, amelyeket a magyarok szállítottak keletnémet kollégáiknak – ezeket a Stasi normannestrassei székházában találták –, nagy, bekötött kötetek sorakoznak, amelyek évenkénti összeállításban sok száz kézzel írt jegyzetet tartalmaznak; ezeket részben Carlos maga írta, nagyobbrészt azonban Johannes Weinrich, Carlos jobbkeze, aki napról napra gondosan rögzítette a csoport megbeszéléseit, terveit.

Le Point, augusztus 20.

…a vizsgálóbíró 1993. november 15–16-án járt Magyarországon …a magyar hatóságok vonakodása ellenére sikerült megkapnia az összefoglaló jelentést Carlos tevékenységének francia vonatkozásairól. Ez a hatoldalas jelentés, amelyet a Le Point július 23-i számában teljes egészében közölt, felsorolja az elkövetett és tervezett merényleteket. A vizsgálóbíró két ízben járt Berlinben is, és onnan több száz dokumentumot hozott haza. (A Le Monde információja szerint a hatoldalas jelentést Bruguiere 1990-ben tanulmányozta Budapesten. A legfőbb ügyész helyettese, dr. Fábián János azt mondta [lásd Magyar Hírlap, augusztus 18.]: a francia titkosszolgálat képviselői 1990 nyarán, majd őszén jártak Magyarországon, nekik az ügyészség akkor azt tanácsolta, forduljanak a magyar társszervekhez. Az 1993-ban a francia vizsgálóbírónak átadott feljegyzést nem iktatták, és nem irattározták, mert az ügyészségnek hivatalosan csak szóbeli tájékoztatást kellett adnia. Lapunkat Fábián János úgy tájékoztatta, hogy a magyar titkosszolgálat 1990 júliusában átadott dokumentumait a francia titkosszolgálat csak 1993 novemberében juttatta el Bruguiere vizsgálóbírónak – a szerk.)

Le Monde, augusztus 21.

(…) A Carlosra és csoportjára, valamint a Jacques Verges-re (Carlos védőügyvédjére, aki a francia sajtó szerint korábban is kapcsolatban állt a terroristával – a szerk.) vonatkozó anyagok a Stasi XXII-es osztályától származnak, amelyet Gerhard Neiber tábornok vezetett. Ez volt a Stasi „antiterrorista” szekciója. Ezek a dokumentumok rendkívül alapos rendőri megfigyeléseken alapulnak. (…) A Stasi adatait az egyesült Németországban is használják, felhasználták például Helmut Voigt volt Stasi-ezredes perében…

A France 2 tévécsatorna adása, augusztus 24-én, a 20 órai hírek elején:

Bemondó: Budapest a keleti államok paradicsoma, 1990-ig a nemzetközi terroristák valóságos támaszpontja. 1979-ben az összes nyugati rendőrség által körözött Carlos megérkezik a magyar fővárosba. A Hotel Intercontinentalban – a mai Mariott Hotelben – száll meg, majd néhány hónap múlva a Rózsadombon, a Vend utca 9. sz. alatti villába költözik. (…) Jacques Verges 1982-ben két ízben járt Budapesten, a Margit-szigeten, a Thermál Hotelben szállt meg, innen telefonált a Vend utcai villába, hogy Carlosszal találkozót beszéljen meg. Riportalany (franciául jól beszélő magyar férfi): Verges kétszer járt Budapesten. Carlos felkereste a szállodájában, sétáltak a Margit-szigeten. Az állambiztonsági szolgálat ezt úgy magyarázta, hogy Verges a francia kormány és Carlos között közvetít. Bemondó: A beszélgetés tartalma titok maradt, a Margit-szigeti fák között folytatott beszélgetést a magyar felderítő szervek nem tudták lehallgatni.

A Le Point július 23-i száma a többször említett magyarországi dokumentum mellett Alexandre Adler elemzését közli a kelet-európai államok és a terroristák együttműködéséről. A szerző megítélése szerint a KGB eredetileg nem támogatta az arab terrorizmust. Nasszer Egyiptomában szilárdan megvetette a lábát, és nyugalmat akart a térségben. (…) 1974 után azonban Szadat Egyiptomának pálfordulása megváltoztatta Moszkva politikáját. Ettől kezdve Carlos csoportját is hasznos eszköznek tekintették, hogy a Nyugatot nehéz helyzetbe hozzák. 1978 után a szovjet vezetés szovjet–szíriai–iráni együttműködésre törekszik Libanonban, és ennek érdekében különböző szolgálatokat tesznek Iránnak Kelet-Berlinben és Budapesten. (…) Andropov hatalomra jutása után némileg elhidegül a viszony Iránnal és a terroristákkal. 1985-ben, már Gorbacsov vezetése alatt a Stasi iráni terroristákat ad ki Nyugat-Berlinnek; két héttel később a Hezbollah elrabol három KGB-tisztet – ezzel vége az idillnek. Ettől kezdve Carlos nem kívánatos Kelet-Európában; Kádár János odáig megy, hogy informálja a terroristákról Kreisky osztrák kancellárt (…) Akár a volt SS-ek, akik 1950 után elhelyezkedtek az arab világban és Latin-Amerikában, ma is léteznek volt KGB-sek, akik megpróbálják védelmezni Carlost.






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon