(kőszeg)

Vissza a főcikkhez →

Az önkormányzati választási törvény módosítása – az egyfordulós rendszer és a pártlista mellőzése a helyi választáson – előzetes megegyezésre szorítja a pártokat, a kétpólusú váltógazdaság felé az országot. A tavaszi választás revansra vágyó vesztesei természetesen hajlanak a választási koalícióra: ez az egyetlen esélyük, hogy visszaszerezzenek valamit az elveszített hatalomból. A megegyezés, bár a párt országos népszerűsége emelkedett, az SZDSZ-nek is érdekében áll: a szabad demokraták négy éven át vezető szerepet vittek a nagyobb városok önkormányzatában, s így felelnek a helyi kormányzás minden zavaráért. Különösen a fővárosi kerületekben rosszak az esélyeik: a lakosság nem honorálja, hogy egy sor fővárosi polgármester megette az MDF által nyújtott kefét, és négy éven át hősies harcot folytatott a főváros ellen a kerület szuverenitásáért, ami – különösen a belső kerületekben – senkit sem érdekel. Az MSZP ellenben úgy véli, novemberben még rálapátolhat választási győzelmére. Belsőleg úgyis hitelezőnek érzi magát, hisz koalíciós kényszer nélkül engedte át hatalma jó részét a kisebbik koalíciós partnernek. A szocialista párt most keménységet mutat: országgyűlési frakciója nem javasolja a közös jelöltállítást. Pedig vannak olyan kerületek, ahol a két párt máris minden részletre kiterjedő – és mindkét párt számára elfogadható – megállapodást kötött.

Hosszú távon talán szerencsés ez: útját állja a koalíciós partnerek összemosódásának, amitől sokan tartanak. Most azonban az SZDSZ-nek aligha jön jól az MSZP-frakció ajánlása. Különösen nem jön jól egy nappal azután, hogy az SZDSZ Országos Tanácsa határozatot hozott, a párt csak azokat a polgármesterjelöltöket és önkormányzati képviselőjelölteket támogatja, akik írásos nyilatkozatot tesznek: elfogadják az SZDSZ programját és az MSZP-vel kötött koalíciós megállapodást.

Az SZDSZ vezetőinek törekvése érthető: az SZDSZ-színekben megválasztott önkormányzati képviselők szembefordulása a párttal, az SZDSZ-frakciók kettészakadása egy sor településen és főképp a budapesti kerületekben épp eleget ártott az önkormányzatoknak, de a liberális párt országos hitelének is. Csakhogy ez a merev szabály, amely a koalíció igenlését teszi a párthűség próbakövévé, meglehetősen beszűkíti az SZDSZ-szervezetek amúgy sem tágas mozgásterét. Az MSZP-től kikosarazva a kötelező koalíciós hűségnyilatkozat még azokon a településeken is megnehezíti a parlamenti ellenzék pártjaival való egyezkedést, ahol az netán lehetséges volna. A koalíció írásos igenlésétől sok SZDSZ-es húzódozik. Holott belépésekor megfontoltan és őszinte szívvel írta alá az Elvi nyilatkozatot, a párt hajdani belső vitái közepette is az SZDSZ-nek szorított, és minden konkrét kérdésben az SZDSZ érdekeit tartja szem előtt. És a párt nem változó céljához, a polgári magyar demokrácia megteremtéséhez képest a szocialistákkal kötött koalíciót csak taktikai eszköznek tekinti.

• Gazdaság és társadalom