Skip to main content

Francia daráló

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Megáll az ész?


A francia „Centre National de la Recherche Scientifique” (C. N. R. S.), „A Tudományos Kutatás Nemzeti Központja” a legnagyobb állami tudományos szervezet egész Európában. 27 ezer alkalmazott: 11 ezer kutató, 16 ezer mérnök-technikus és adminisztratív személyzet, 1400 laboratóriumi és más kutatási egység tartozik hozzá. A C. N. R. S. évi költségvetése mintegy tizenkét milliárd frank, ennek háromnegyed része az alkalmazottak fizetését fedezi. Nos, a minap a gigantikus szervezet több ezer alkalmazottja tüntetett az utcán Párizsban és a nagy vidéki városokban. A munka megállt, az intézetek bejáratát hatalmas tiltakozó plakátok díszítették.

A nagy utcai tüntetések közvetlen oka az volt, hogy a C. N. R. S. igazgatója egyik napról a másikra befagyasztotta a kutatómunkára előirányzott 1994-es költségvetés 40%-át. Októberben a C. N. R. S.-intézmények természetesen már bőven elköltötték költségvetésük 60%-át. Így, ha nincs más forrásból pénzük, a munka legjobb esetben abbamarad, de a folyamatosságot igénylő kísérletek, akciók, utazások súlyos kárt szenvednek.

A C. N. R. S. új igazgatója, a rendelkezés felelőse, Guy Aubert, maga is elismert tudós, az igazgatást átvéve konstatálta, hogy a C. N. R. S.-nek több mint 500 millió frankos költségvetési hiánya van. Nem talált más megoldást, mint a további kiadások brutális felfüggesztését. A hiány oka az, hogy a parlament ugyan megszavazza a költségvetést, a laboratórium elkölti, de a pénzügyminisztérium csak akkor fizet, ha van pénze, esetleg egy vagy két évvel később, vagy éppen sohase.

A tartozások körüli huzavona a kutatók szemében semmissé teszi a kormány minden esetben hangoztatott megbecsülését az alapkutatások iránt. Magát a tudományos költségvetést egyébként ez év júliusában már egyszer csökkentették 8%-kal.

Pedig úgy látszik, a kormány valóban nagy fontosságot tulajdonít a tudományos kutatásnak. Április 18-ra összehívott egy impozáns kollokviumot magának a kormányfőnek az elnökletével, „Nemzeti tanácskozás a francia kutatómunka nagy célkitűzéseiről” címmel. Ez alkalomból 1200 vezető kutató és egyetemi professzor egy „Kiáltvány a kutatásért” című nyilatkozatban foglalta össze a kétségeit: „súlyos hiba lenne azt hinni, hogy mintegy »rentabilizálni« lehet a kutatást azáltal, hogy csökkentjük az alapkutatásokra szánt kiadásokat. A nagy felfedezések, találmányok döntő része az alapkutatásoknak köszönhető… Franciaország a bruttó nemzeti jövedelem 2,4%-át fordítja a kutatómunkára (ebből kb. egyharmadát katonai kutatásokra), míg Németország és Japán csak a polgári kutatásra fordít 2,8%-ot. Nem arról van szó, hogy »egyre többet« kérünk… de a pénzügyi ellátás a kutatócsoportok versenyképességének fontos tényezője…” – írták a nyilatkozatban.

A forradalmi hangulat jobb megértéséhez egy rövid ismertetés szükséges.

A francia tudományos akadémiának nincs és nem is volt önálló tudományos intézete.

A C. N. R. S.-t 1939-ben alapították, és bár mindig a kormány egy minisztere alá tartozott, a tudományos munka tervezését, irányítását, ellenőrzését maguk a kutatók végezték hosszú éveken át háboríthatatlanul. Az első kormány, mely ebbe beleszólt, a nyolcvanas évek elejének szocialista kormánya volt, amelyik megpróbálta bürokratikusan erőszakolni az iparral való kapcsolatot. A szocialistákat felváltó konzervatívok Jacques Chirac miniszterelnöksége alatt viszont bizalmatlanok voltak az többségükben inkább balra szimpatizáló kutatókkal szemben. Ekkor kezdődött az a mai napig tartó tendencia, amely megkísérli az egyetemekre áttenni a tudományos kutatás súlyát, úgy gondolva, hogy az egyetemeket könnyebb politikailag kézben tartani. Mindenesetre Chirac akkori kormánya csökkentette a legdrasztikusabban a tudományos költségvetést.

Mi a mai helyzet? Két alapvető problémát kell alaposan átgondolni, mondja a C. N. R. S. igazgatója: „Az első a kutatás pénzügyi alapjaira vonatkozik. A második pedig arra, hogy milyen módon kell megerősíteni a C. N. R. S.-nek a gazdasági és ipari világgal (szervekkel), a külföldi központokkal és legfőképpen az egyetemekkel való együttműködését.” A kutatók azonban attól tartanak, hogy a kormány tervei gyakorlatilag a C. N. R. S. megszüntetését, de legalábbis súlyos megnyirbálását eredményezhetik. E (nem hivatalos) tervek szerint a C. N. R. S. hét nagy részlegét összevonnák háromra, az 1400 kutatóegységből csak mintegy a fele maradna meg, a C. N. R. S. és az egyetemek által közösen támogatott csoportok teljesen az egyetemek fennhatósága alá kerülnének. A költségvetési hitelek nagy részét a kutatócsoportok nem kapnák meg közvetlenül, mint eddig, hanem – az amerikai rendszer mintájára – kvázi versenypályázatok formájában keresnének hiteleket, megadott témák kidolgozására. A 40%-os hitelbefagyasztással és a kutatásokra szánt összeg (abszolút és relatív) csökkenésével együtt ezek a forradalmi hangulat főbb okai.

E sorok befejezése után (november 7-én) jelent meg a szakszervezet kiáltványa, mely november 8-ra országos megmozdulásra és sztrájkra hívja fel a kutatókat.




















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon