Skip to main content

Eurokancsalok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Fraciaország

[Ó Pál]: „Németek a Champs-Élysées-n”


Ezzel a talányos címmel jelent meg a múlt héten a Le Point című népszerű francia hetilap címlapfotója, melyen német és francia zászlót lenget a szél. A fellobogózott Diadalív és Champs-Élysées mai képe láttán azonban alighanem minden franciának egy régi kép jutott eszébe: a II. világháborúról készült dokumentumfilmek kockái arról, hogy a német hadsereg ezerötszáztizenöt napon át kivétel nélkül mindennap megtartotta diadalittas, monumentális, provokatív díszfelvonulását. S most, 1994.


„Nem azért választottak meg bennünket, hogy örökös civakodás és fejetlenség legyen úrrá a kormányzó pártokon – miként azt az Európa parlamenti választások óta egyfolytában észlelhetjük” – nyilatkozta nemrég Nicolas Sarkozy, a francia kormány magyar származású költségvetési minisztere és szócsöve, kemény bírálattal illetve kabinetjét a televízióban.

Az akasztott ember kötele

Az Európa parlamenti választás valóban cezúra a francia belpolitikai életben is, eredménye pontos képet adott a pártok belső helyzetéről: a kormányt alakító mérsékelt jobboldal megingása, a szocialista párt gyönge szereplése, valamint a „zöldek” csúfos bukása egyenesen következett a belső konfliktusokból, „a civakodásból”.

A fő baj persze az – jegyezte meg a minap a televízió népszerű munkatársa, Bruno Masur –, hogy a kormányon lévő pártok „annyi támaszt nyújtanak Balladurnek és kormányának, mint akasztott embernek a kötél”.”

Az Európa parlamenti választás fontos jelzést adott arról is, hogy a francia belpolitika már az 1995-ös elnökválasztásra koncentrál. A választás legszembetűnőbb eredménye például Michel Rocard-nak, a szocialista párt főtitkárának és elnökjelöltjének „bukása”. A párt az eredményből azonnal levonta a tanulságot: június 19-én a párt vezetősége Rocard helyett Henri Emmanuellit, a nemzetgyűlés volt szocialista elnökét választotta meg főtitkárnak. Az a kérdés azonban, hogy ki legyen a párt elnökjelöltje, egyelőre nyitva maradt. Az országosan is népszerű Jacques Delors, az európai bizottság elnöke (mandátuma ez évben jár le), egyelőre latolgat: a napokban tartott közvélemény-kutatás szerint Balladurrel szemben 53:47 arányban vesztene, de Chirackal szemben 54:46 arányban nyerne. Így hát egyelőre nem mondott se igent, se nemet.

„Jelöletlen” jelöltek


Amilyen világos helyzetet teremtett Rocard bukása, olyan bonyolult módon alakul a többi elnökjelölt finom politikai játszmája a választások óta. Érdemes végignézni, kik szerepelnek a jelöltek listáján.

Balladur, a miniszterelnök, aki azonban az utolsó pillanatig nem óhajt jelöltségéről beszélni. Chirac volt miniszterelnök, a legnagyobb párt, az RPR vezére, a párt „természetes” jelöltje, aki június 20-án fejezte be Egy új Franciaország című könyvét. A legnagyobb titokban írta (még gépírónője sem tudott róla), és csupán „vitaanyagnak” szánja, semmiképp sem arra, hogy megjelentetésével együtt ünnepélyesen bejelentse elnökjelöltségét…

A már említett Delors is afféle „titkos” jelölt, aki talán majd csak 1995 januárjában fog véglegesen nyilatkozni, beszáll-e a ringbe egyáltalán. Pasqua belügyminiszter, Séguin, a parlament elnöke és Barra volt miniszterelnök „nem zárják ki a lehetőségét”, hogy pályázzanak az elnöki posztra, sőt, Léotard-ról, a hadügyminiszterről is beszélnek mint potenciális indulóról. Giscard d’Estaing volt államelnök ugyancsak szorgalmasan egyengeti útját a jelöltséghez, remélve, hogy Balladur népszerűsége nem éli túl kétéves kormányzásának nehézségeit, és hogy „tapasztalatai és szakértelme” Chirackal szemben is meghozza a szavazók ma még hiányzó bizalmát. Le Pen, a szélsőjobboldal vezére biztos elnökjelölt, sőt még az sem kizárható, hogy az Európa parlamenti választás két új csillaga, a kormánypárt legszélső jobboldalán álló Philippe de Villiers és Bernard Tapie, a dinamikus, nagy sikerű milliárdos üzletember, volt szocialista miniszter, szintén jelölt kíván lenni.

Tábla: A francia pártok erőviszonyai az Európa parlamenti választások adatai alapján


Párt<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Listavezető

Szavazati arány %-ában

A két nagy kormánypárt közös listája („L'union UDF-RPR”)

Dominique Baudis

22,50

Szocialista Párt

Michel Rocard

14,50

A kormánytöbbséghez tartozó „Egy más Európáért” párt

Philippe de Villiers

12,38

A „Radikális energia” pártja

Bernard Tapie

12,03

„A maastrichti Európa ellen” nevű párt

Jean-Marie Le Pen

10,57

Francia Kommunista Párt

Francis Wurtz

6,92


De ki beszél itt Európáról?

Az Európa parlamenti választás előestéjén a Le Monde ezzel a főcímmel jelent meg: „Villiers és Tapie listája megzavarta az elnökjelöltek stratégiáját.” Két nappal később: „A szavazás eredménye Chiracot arra indítja, hogy meggyorsítsa az elnökválasztási versenybe való belépését.” Három nap múltán: „Az elnökválasztási küzdelem új állása: Rocard veresége Balladur stratégiájának használ.”

A Figaro munkatársa ugyanekkor ezt írja: „Politikusaink számára Európa már nem valami nagy cél, nem égető kötelesség, csupán valami összerágott és jégre tett elméleti tervezet…” A Le Monde munkatársa értetlenül áll a kérdés előtt: vajon miért tolonganak a jelöltségért az „euroszkeptikusok”, az „eurokancsalok”? Tudják egyáltalán, mit akarnak tenni?”

Kollégája pár nappal később még tovább kérdez: „De hát van-e egyáltalán valahol egy lelkes Európa-párti politikus? Úgy látszik, van – és ez nem más, mint Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke!” Clinton a június 6-i nagy normandiai partraszállási emlékünnepségek után a francia parlament vendégeként valóban kijelentette: „Azt akarjuk, hogy Európa erős legyen. Amerika támogatja európai törekvéseit egy még nagyobb egység, a »Nyugat-európai Unió« felé.” Igaz, egy hónappal később az „Európa-politikus” Helmut Kohllal találkozva már inkább a német–amerikai kapcsolatok kitüntetett jellegét hangsúlyozva fejezte ki eurolelkesedését. Mindenesetre Normandiában még mindenki felhőtlenül örült az amerikai elnök európaiságának: „nem volt még amerikai elnök nyíltabban európai” – ujjong a Le Monde június 9-én. Ugyanezen az estén pedig, Mitterrand, élete nagy külpolitikai fordulatát végrehajtva, életében először ejtve ki nyilvánosan két angol szót – ”Let’s go”, vagyis: „gyerünk, cselekedjünk együtt” – ország-világ tudtára adta, hogy vége a francia izolacionizmusnak, vége a nagy nemzeti elzárkózásnak: Franciaország és Amerika újból együtt halad. S nyomatékul, örömében, majdnem megcsókolta Clintont…

Alig egy hónappal később (lásd keretes cikkünket) Mitterrand újabb külpolitikai fordulatot hajt végre: ezúttal Németország felé téve történelmi lépést.

(Párizs)
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon