Ezzel a talányos címmel jelent meg a múlt héten a Le Point című népszerű francia hetilap címlapfotója, melyen német és francia zászlót lenget a szél. A fellobogózott Diadalív és Champs-Élysées mai képe láttán azonban alighanem minden franciának egy régi kép jutott eszébe: a II. világháborúról készült dokumentumfilmek kockái arról, hogy a német hadsereg ezerötszáztizenöt napon át kivétel nélkül mindennap megtartotta diadalittas, monumentális, provokatív díszfelvonulását. S most, 1994. július 14-én, a hagyományos katonai díszszemlén ismét német katonák vonultak a Champs-Élysées-n – ezúttal azonban az 1992 májusában alakult európai hadtest (EURO-CORPS) tagjaiként.
Az európai hadtest német tagjainak meghívása, Mitterrand-nak mint a hadsereg főnökének döntése, óriási visszhangot váltott ki a francia közvéleményben: sokan helytelenítették, de még többen helyeselték – az egyetlen politikai párt, mely egységesen elutasította, a Francia Kommunista Párt volt (vagyunk még néhányan, akik jól emlékszünk, milyen lelkesen üdvözölte ez a párt a hitler–sztálini kézfogást).
Mitterrand és Kohl a dísztribünről szemlélte a felvonulást: Mitterrand „meghatott és boldog” volt, hogy „képesek voltunk a múlt helyett a jövőt választani”. Kohl arcán sem látszott nyoma sértettségnek, holott nemrég még a francia–német súrlódások újabb epizódját látta abban, hogy nem hívták meg a normandiai partraszállás ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepségekre (Beszélő, 1994. március 24.). A július 14-i díszszemle – úgy tűnik – helyreállította a történelmi egyensúlyt. „Németország szuverén ország, mely képes lesz betölteni szerepét a nemzetközi színen” – konstatálja a Le Monde július 14-én Németország politikai státusát méltató cikkében, utalva arra is, hogy az ünnepi alkalommal csaknem egy időben született a német alkotmánybíróság július 12-i határozata, mely szerint ezentúl – négy évtizedes tiltás után – német katonák is részt vehetnek a nemzetközi szervek által indított külföldi katonai akciókban, ami rendkívül előnyös lehet az európai közös védelmi rendszer fejlesztése szempontjából is.
„Történelmi felvonulás” – írja a „fordulat napjáról” a Figaro, egyenesen „Európa motorjaként” emlegetve a francia–német viszony alakulását, amit az Express legfrissebb száma tovább fokoz: Mitterrand-interjút közöl tizenegy (!) oldalon át franciául és németül – címe: Németország és mi. „Németország nagy, szuverén állam lett. Kell-e félni tőle?” – kérdezi egyebek közt az Express riportere. „Nem hiszem, hogy egy francia–német konfliktusból származó világháború előestéjén lennénk, s nem fogjuk a fejünket a falba verni, mert több német van, mint francia…” – felelte Mitterrand, s július 14-i ünnepi televíziós nyilatkozatában hozzáfűzte: „ebben a helyzetben egyet tehetünk: Franciaországot még erősebbé kell tenni…”
Ez volt Mitterrand utolsó nagy július 14-i nyilatkozata, jövőre már új elnök előtt vonulnak fel a csapatok. Mitterrand „történelmi tettéről”, patetikus hitvallásáról szólva még a polgári jobboldal fő orgánuma, a Figaro sem fanyalog: „Ez már nem a …középszer kátyúja, melyben mindnyájan tolongunk, ez már… történelem.”
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét