Szabó Miklós: Az MDF – szóba sem jöhet
Beszélő: Egyetért-e Bauer Tamással aki a Népszabadságban megjelent cikkében azt írja: az MDF Csurkáék kiválásával sem válik európai konzervatív jobbközép párttá; így 1994-ben mint koalíciós partner szóba sem jöhet.
Szabó Miklós: Olyan mértékben egyetértek vele, hogy csak azért nem mondom, hogy én is írhattam volna, mert ez nagyképűség lenne ilyen kiváló cikk esetében. Bauer gondolatmenetének összes részlete igaz. Szerencsére nem úgy kellett olvasnom, hogy érveit korábban ne ismertem volna. Én ezeket már nagyon régóta, nagyon sokszor végiggondoltam.
Beszélő: Úgy látszik, a Fidesz nem ennyire kategorikus. Nem kellett volna az SZDSZ-nek határozottabban véleményt nyilvánítania az MDF és a Fidesz közös ingatlanügyletéről?
Sz. M.: Az SZDSZ magatartását nem tartom túlságosan puhának. Végül is komolyan számon kérték Orbán Viktoron ezt a stiklit. Az SZDSZ viselkedése ebben az ügyben olyan nyilvánvaló, hogy ki sem kell mondani.
Somlai György, detki (Heves megye) küldött: Változtatniuk kell
Beszélő: ’94-ben az MDF-et semmiképpen sem szabad bevenni egy koalícióba?
Somlai György: Teljesen egyértelmű. Egyrészt nagyon nagy változáson kell átmennie ennek az MDF-nek; másrészt új, az európai politikai normákkal együtt élni képes vezetőkre lenne szükség a fórumban, lényegesen nagyobb számban, mint jelenleg. Csak ha ez a két föltétel teljesül, akkor érdemes koalícióról tárgyalni.
Mécs Imre: A politikai váltógazdálkodás történelmi feladat
Beszélő: Ön nemmel szavazott a Liberális Intemacionáléhoz (LI) való csatlakozásra. Miért?
Mécs Imre: Én elvi alapon szavaztam. Ahogy a közelmúltban többször is kifejtettem, a teljes jogú tagság kérését nem tartom sem praktikusnak, sem taktikusnak, sem okosnak, sem helyesnek. Ugyanakkor a Szociálliberális Szárny tudomásul veszi a döntést. Tovább kívánjuk viszont bővíteni kapcsolatunkat a Szocialista Intemacionáléval (SZI), hisz az SZDSZ egy szociálliberális párt, így a liberális értékekkel egyenrangúan kell kezelni a szociáldemokrata értékeket is.
Beszélő: Milyen formában képzeli el a kapcsolatot az SZI-vel?
M. I.: Jelenleg állandó megbízotti státusunk van az SZI-ben, s az a célunk, hogy a Szociálliberális Szárny megfigyelő tagként szerepeljen. Ehhez azonban meg kell változtatni az SZI alapszabályát. Van erre esély, hisz a nyugati szociáldemokraták is kezdik belátni, hogy a volt kommunista országokban kialakult pártstruktúra más, mint a hagyományos demokráciákban. El kell tehát fogadni a kettős tagságot is. Az amerikai Demokrata Párt is például mindkét internacionáléban megfigyelői státusban van.
Beszélő: Ön is úgy gondolja, hogy az SZDSZ és az MDF nem alakíthat közös kormányt?
M. I.: Igen, de így gondolja Antall József is. Még 1989-ben megegyeztünk az EKA-ban, hogy Magyarországon a politikai váltógazdálkodás megteremtése történelmi feladat. Két centrum alakítható ki: az egyik konzervatív, kereszténydemokrata, a másik liberális, szocialista. Ha mi összekeverjük a dolgokat, és a konzervatívokkal nagykoalícióra lépünk, hibát követünk el. Válságos esetben elképzelhető ugyan egy széles összefogás, de ekkor is meg kellene állapodni az együttműködés kereteiben és időtartamában…
Beszélő: Úgy tűnik azonban, a kormány, az MDF a taxisblokád utáni időszak legnagyobb válságában van. Könnyen kisebbségbe kerülhetnek a parlamentben. Várható-e, kívánatos-e, hogy az SZDSZ némely lényeges törvénnyel kisegítse Antall Józsefet?
M. I.: A költségvetés, az adóügyek megszavazása alapvetően a kormánypártok feladata, ha mi esetleges igenünkkel átvennénk a felelősségből, a felelős kormány fogalma foszlana szét. Egyes fontos, de nem a kormányzás alapvető irányát érintő törvényeknél támogathatunk kormányjavaslatokat, úgy, ahogy tettük ezt a magyar–ukrán alapszerződés esetében is.
Beszélő: Milyen hatással lehet a Fidesz szerencsétlen ingatlanügye a két párt együttműködésére?
M. I.: Kérdésessé vált, hogy lehet-e őszinte együttműködésről beszélni akkor, amikor egy ellenzéki pártvezetés titokban a legnagyobb kormánypárt segítségével közös vagyonmanipulációba bonyolódik. Ráadásul szövetségesét erről nem tájékoztatta. Úgy gondolom, újból át kell gondolnunk az együttműködést.
Szent-lványi István: A szociálliberális vonulathoz fogunk tartozni
Beszélő: Hogyan értékeli azt a nagy többséget, amivel a küldöttgyűlés támogatta az LI-be való felvételi kérelmet?
Szent-lványi István: Személy szerint nagyon elégedett vagyok. Valóban imponáló volt a többség (14 ellenszavazat, 11 tartózkodás). Több mint két éve folyik annak az elemzése, hogy melyik internacionáléban találjuk meg a helyünket. Most pontot tettünk egy folyamat végére. Ebben a döntésben van egy, az érdekelemen kívüli üzenet: az SZDSZ liberálisként határozza meg magát, így természetes, hogy az LI-hez csatlakozik. Az internacionáléban nagyon sokféle liberális párt van. Mi valószínűleg a szociálliberális vonulathoz fogunk tartozni.
Beszélő: Fennmaradhat-e a döntés után az SZI-vel a kapcsolat?
Sz-I.: Erre már született döntés. A Szociálliberális Szárnynak állandó meghívotti státusa van. Ezt fönn kell tartani, ez is egy csatorna, amin nem változtat a küldöttgyűlés mai határozata sem.
Beszélő: Milyen szerepet játszhatnak a 90-es években az internacionálék, amikor úgy tűnik, a hagyományos, nagy európai pártok is válságban vannak?
Sz-I.: Kétségtelen tény, az internacionálék sokat vesztettek korábbi jelentőségükből. Akkor, amikor indultak, az egyedüli nemzetközi párt-együttműködési fórumok voltak. Ma létezik az Európa Parlament, az Európa Tanács, az Európai Közösség, így a pártok tevékenysége is egyre inkább a működő intézmények körül csoportosul. Az LI viszont lehetőséget ad arra, hogy Európán kívüli liberális pártokkal kapcsolatot tartsunk fenn, így az amerikai Demokrata Párttal is.
Beszélő: A politikai közönség nagy része az MSZDP 1990-es példája kapcsán egyenes összefüggésbe hozza egy párt internacionáléhoz való csatlakozását a párt anyagi támogatásával. Így lesz-e ez az SZDSZ esetében is a választási kampány idején?
Sz-I.: Egyik internacionálé sincs abban a helyzetben, hogy bármelyik pártot anyagilag támogassa. Pusztán kampánysegítséget adhatnak, ami egyrészt ismert liberális személyiségek választási nagygyűléseken való szerepeltetését, másrészt kampányszakemberek küldését, szemináriumok szervezését jelentheti. Az MSZDP-t az SZI valóban igen nagy anyagi támogatásban részesítette, de már most kijelentették, hogy olyan rossz volt a tapasztalat, hogy egyetlen pártot sem fognak így segíteni.
Eörsi István: Fontosabb a demokratikus tisztaság!
Beszélő: Milyen hatással lehet a politikai morálra a Fidesz-ügy?
Eörsi István: Én ezt komoly csapásnak tartom, mert a választópolgárral azt tudatja, hogy mindegy, kire szavaz. Az ellenzék és a kormány egyforma morális züllöttségben, ráadásul még egymással összefogva csinálják a maguk kisded játékait. Érthetetlennek tartom, hogy a Fideszben lévő nagyszámú rendes ember hogyan hallgathat? Nincs az a párthűség, lojalitás, ami megakadályozhatná, hogy ilyen égbekiáltó visszaélések ellen tiltakozzanak.
Beszélő: Sokan gondolják, hogy a Fidesz „hírbe kerülése” az SZDSZ-nek nagyon jó.
E. I.: Nem. Olyan mértéktelenül veszélyes, antidemokratikus kormány van uralmon, hogy nem jó, ha más demokratikus pártok lejáratják magukat, még akkor sem, ha követőik esetleg ránk fognak szavazni. Ennél jóval fontosabb a demokratikus tisztaság. Ha ezen a téren a züllés általánossá válik, minden mocskos, antidemokratikus, többpártrendszer-ellenes demagógia eséllyel indul. Az, hogy ez most nekünk jó, züllött logika.
Beszélő: Miért szavazott az LI-be való belépés ellen?
E. I.: Az LI pártjait többnyire jelentéktelen kispártoknak tartom, országaik nagytőkéjét képviselik. Semmiképp sem alkalmasak arra, hogy egy néppárti törekvésű pártnak otthont adjanak. Az LI pártjai jobbra tolódtak, feladták saját emberi jogi alapelveiket, mint most az FDP, a menedékjogi törvény megszavazásával.
Pető Iván: A két liberális párt együtt többre képes
Beszélő: Nem mondhatni, hogy a sajtó eddig, szombat délutánig túl nagy figyelmet szentelt a rendkívüli küldöttgyűlésnek. Az MDF belső válsága, a Fidesz ügyeskedése mellett nehéz volt tért nyerni a médiában.
P. I.: Valóban szerény terjedelemben foglalkozik velünk a mai sajtó. Pénteken az egész küldöttgyűlés akkora teret kapott, mintha egy vidéki gyűlésen bíráltam volna a kormányt. Ez persze jellemzi az állami felügyelet alá vont tömegtájékoztatást. Ugyanakkor én ezt nem tartom rossz jelnek az SZDSZ szempontjából, hiszen botrányok esetén valószínűleg nyomban bekerülnénk a tévébe, rádióba is. Az SZDSZ most nyugodt, megállapodott párt benyomását kelti.
Bár szerintem jó néhány olyan javaslat hangzott el, ami megérdemli a nyilvánosságot. A VMDK vezetője például javasolta, hogy a hat parlamenti párt egyezzen meg, nem csinálnak a határokon kívül élő magyarság ügyéből belpolitikai kérdést; Lambsdorff kijelentette, az SZDSZ megérdemli a dicséretet a nacionalizmus elleni határozott fellépéséért, még ha az a kormány oldaláról jön is; itt van még a javaslatunk a Romániával kötendő szabadkereskedelmi egyezményről, valamint arról, hogy kormányra kerülésünk esetén kívánatosnak tartjuk egy szociális charta kiadását.
Beszélő: Bauer Tamás cikke élénk érdeklődést váltott ki a küldöttekből is. Vajon ’94-ben lehetséges-e az MDF-fel koalícióra lépni?
P. I.: Még kevésbé lehet egy ilyen kérdésre válaszolni, mint korábban, hiszen mi az MDF, mi lesz az MDF, ma senki nem tudja. Nem arról szólt a küldöttgyűlés, hogy az MDF-fel semmiképpen, hanem hogy mivel semmiképpen, és ma az MDF olyan, amivel semmiképpen, ez egyértelmű. Abban azonban biztos vagyok, hogy a mai MDF nem azonos a választások utánival.
Bauer írásával, mint egy lehetséges elemzéssel egyetértek, de nem tartom jó tanulmánynak, mert egy olyan dolgot állít a középpontba, ami jelenleg nincs ott. Ugyanis az MDF hetente változik, átbucskázva a fején hol varangyosbéka, hol királyfi arcát mutatja.
Beszélő: Az SZDSZ milyen parlamenti magatartást tervez egy a többségét elveszített Antall-kormánnyal szemben?
P. I.: Nagyon nehezen tudom elképzelni Antall Józsefet kisebbségi kormány élén. Az SZDSZ biztosan nem fogja átsegíteni a kormányt a fontos szavazásokon. Megsegíteni három év tehetetlenség után, értelmetlenség. Inkább derüljön ki a valóság, hogy már a bukdácsoláshoz sincs elég ereje.
Beszélő: Megsértette-e vajon a Fidesz a tavaszi megállapodást azzal, hogy nem tájékoztatta az SZDSZ-t a NATO-val, s a tb-önkormányzattal kapcsolatos elképzeléseiről?
P. I.: Ha meg nem is sértette, de valóban szerencsés lett volna, ha tájékoztatnak bennünket. A tb ügyében Orbán Viktor ezt belátta. A megállapodás a két párt szuverenitásának fenntartása mellett lehetőséget biztosít a folyamatos tájékoztatásra.
Az a véleményünk, hogy a két liberális párt együtt többre képes, mint külön-külön, de ez nem jelenti saját normáinak feladását. Így nem tudjuk elfogadni a tb-ügyet, a NATO társult vagy külső tagságát pedig komolytalan javaslatnak tartjuk.
Beszélő: Jól jött-e az SZDSZ-nek a Fidesz plusz 1700 négyzetmétere és háromnegyed milliárd forintja?
P. I.: Mi szeretnénk, ha a liberális pártok ereje megnövekedne, de nagyon nehéz a helyzet, ha a Fidesz olyan dolgokat tesz, ami erkölcsi normákat sért. Nem vállalunk közösséget semmilyen ingatlanbuliban. Ugyanakkor keveset tudunk ahhoz, hogy határozott kijelentéseket tegyünk. Itt a Fidesz és – ne felejtsük el – az MDF feladata, hogy tisztázza magát a nyilvánosság előtt. Semmiképp sem akarunk ékszerepet játszani ebben az ügyben.
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]