Később ne
Előttünk volt a lehetőség, hogy szavazzunk: független önkormányzat igazgassa-e a jövőben a nyugdíj- és az egészségbiztosítást. Sok közéleti személy szájából elhangzott, hogy aki nem ment el szavazni, az később se panaszkodjon. Mindenesetre várható, hogy ezen és a jövő héten robbannak ki a csatározások az eredmények értékelése és értelmezése körül. Nem biztos, hogy a győztes mindent besöpörhet. Ahhoz, hogy érvényesek legyenek a választások, több mint 1 millió 800 ezer választónak kell az urnák elé járulnia. A taglétszám-bevallások szerint közel ennyi tagjuk van együttvéve a szakszervezeteknek. Ha a bevallások valósak, a szavazati arányok a bevallott taglétszámokat tükrözik. Legalábbis papírforma szerint. Például az MSZOSZ-nek egymillió szavazót kell mozgósítani ahhoz, hogy elmondhassa, a saját tagjai rá szavaztak, a Munkástanácsoknak és az ÉSZT-nek több mint százezret, a Ligának több mint 200 ezret. Ha tehát érvényes lesz a szavazás, relatív győzelmet jelent a kisebb szervezetek számára, ha a taglétszámuknál több szavazatot szereznek, és relatív vereség az MSZOSZ-nek, ha „csupán” 50 százalékos eredményt ér el. Igaz, hogy ezzel az eredménnyel 15 jelöltet jutttathat be egy-egy önkormányzatba, sőt ő adhatja az önkormányzat elnökét is.
Az üzemekben
A tb-választási törvény vitája során kiverekedték a szakszervezetek, hogy nem csak a lakóhelyeken, hanem, az üzemekben is föl lehet állítani szavazóköröket; erre a kiküldött szavazólapok is felhívták a választópolgárok figyelmét. Azonban – mint a Belügyminisztérium Választási Irodájától értesültünk – mindössze körülbelül 130 munkahelyi szavazókört hoztak létre. Csak azok vehetnek részt a munkahelyi szavazáson, akiket „kikértek” a lakóhelyük szerinti szavazókörből. Ez igencsak növeli a formai hibák veszélyét: esetleg nem mindenkit kérnek ki, aki végül a munkahelyén szavaz, erre hivatkozva pedig a többiek szavazatait is érvényteleníthetik. Ráadásul a munkáltatók sem lelkesek a többletköltségek miatt.
Így csak a felkészült szakszervezetek kockáztattak. A többi helyi szakszervezet inkább a reprezentativitás kérdését és az ágazati vagyon használati jogát meghatározó üzemitanács-választásokra összpontosított. Az üzemitanács-választási procedúra viszont még bonyolultabb, mint a tb-választás. Ahol például nem alakult meg már két hónapja a választási bizottság, ott remény sincs az üzemi tanácsok megválasztására. Ezzel viszont a szakszervezetek feladják azokat a döntési és véleményezési jogosítványaikat, amelyek eddig – ideiglenesen, az üt-választások megrendezéséig – automatikusan megillették őket. Az üzemek 90 százalékában nem lesz üzemi tanács, hiszen a választások logikája szerint csak ott lehet, ahol erős és működőképes szakszervezet található.
Több jel arra mutat, hogy nemcsak a tb-választásoknak, hanem az üt-választásoknak is volt ellenkampánya. „A vállalatvezetés különböző pontjairól lehetett hallani olyan véleményeket, hogy nem kívánatos a szakszevezetek és az üzemi tanácsok szoros összeépülése” – nyilatkozta nemrég a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke. Igaz, végül is a Tungsram minden gyárában (Kisvárdán, Hajdúböszörményben, Vácott, Győrött, Kaposvárott, Zalaegerszegen, Budapesten) indult szakszervezeti jelölt az üzemitanács-választásokon, de ez inkább kivételt jelent. A Tungsramban egyébként társadalombiztosítási szavazókörzetek is létesültek.
A MÁV-nál ezekben a napokban 80 ezer alkalmazott 1500 (!) képviselőt választ meg a vasutak 420 üzemi tanácsába. A szakszervezetek minden üzemi tanácsban indítanak jelöltet, a legtöbb helyért több szakszervezet verseng egymással. A vasútnál dolgozók fegyelmezettebbek az átlagnál, így a választások eredményessége sem lehet kétséges – vélik a szakszervezeti titkárok.
Békés megyében is több tucat választási bizottság alakult. Volt, ahol a menedzsment igyekezett a választások elé akadályokat gördíteni (Sárréti Tej Rt.), viszont olyan esetről is tudunk, hogy bár már felmondtak a független szakszervezeti tisztségviselőnek, a szakszervezete mégis készül a választásokra. Fejér megyében, Balinkabányán az MSZOSZ-szervezet 16 jelöltet, a Liga 13 jelöltet, míg a szervezeten kívüliek egy jelöltet indítanak. Márkushegyen 8-8 jelöltet állított a 12 helyre a független és a hagyományos szakszervezet. Azonban az arányok nem mindenhol ilyen kiegyensúlyozottak, és a választási szabályok sem mindenhol ilyen tiszták.
Egy kis szószegés
A közalkalmazottitanács-választások esetében a kormány a jelöltlisták lezárása előtt három nappal döntött a szavazatok összeszámlálásának szabályairól. Annak ellenére, hogy a munkaügyi tárca hónapok óta ígérte, hogy a független, szakszervezet által támogatott jelölt az összesítésnél a támogató szakszervezet szavazataihoz számít, a rendelet ezt csak a szakszervezeti tagokra mondja ki. Ezért a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete körülbelül kétezer támogatott jelöltről kénytelen lemondani. A szervezet tiltakozó állásfoglalást adott ki, amelyben lemondásra szólítják fel Herczog László helyettes államtitkárt. A szavazat-összeszámítási rend más pontokon sem világos, így bizonytalan, hogy melyik szavazat hová számít majd.
Természetesen a választások nemcsak a társadalmi erőket mérik föl a ’94-es választások előtt, hanem a kampánymenedzserek képességeit is. Mennyire voltak hatékonyak az MSZOSZ nagygyűlései, az Autonómok troli- és Állatkert-bérlései, a Munkástanácsok hídtapétázása vagy a Liga hirdetései a „Music TeleVision”-ban? Mennyire volt sikeres a szakszervezetek „szolid kampánya”? Nem mentek volna többre, ha jobban egymás torkának esnek?