A Munka Törvénykönyve szerint a megalakuló, 3-13 fős üzemi tanácsok átveszik a szakszervezetektől a tájékozódási és véleményezési jogok nagy részét, valamint a meglehetősen szűk körű egyetértési és együttdöntési jogokat. Tájékozódni lehet például a vállalat beruházásairól, a bérekről, keresetekről, a munkaidőről, illetve az egyéb munkafeltételekről. A véleményalkotás joga illeti meg az üzemi tanácsokat a munkavállalók szélesebb körét érintő intézkedés – például a privatizáció vagy az átszervezések – előtt. Egyetértési joguk van az üzemi tanácsoknak a munkavédelmi szabályok kialakításakor, és együtt kell dönteni velük a jóléti pénzek elosztása vagy a szociális intézmények hasznosítása során.
Csak kivételként találunk olyan vállalatot, ahol az üzemi tanácsnak komolyabb jogosítványai lesznek. A MÁV-nál igen jelentős teret kap az együttdöntési jog, mivel több ezer lakásról, 45 milliós segélyalapról, üdülők használatáról, 21 művelődési házról, kamatmentes hitelekről, összesen közel 500 millió forintról kell dönteni. A vállalatok nagy része azonban az ipari termelés összeomlásával először a szociális létesítményektől szabadult meg, kamatmentes hitelhez sem igen juthatnak a munkavállalók – így az üzemi tanácsok legerősebb joga, az együttdöntés általában csak a papíron létezik.
Egy választás, két eredmény
Közel száz jegyzőkönyvet átnézve – ami természetesen csak töredék – meglepő, hogy sehol nem volt érvénytelen szavazás. A munkavállalók korántsem annyira közömbösek, mint a lakosság egésze; ha a munkából megismert kollégákra kell szavazni, akkor, úgy tűnik, igenis tudnak és akarnak dönteni. A részvétel tekintetében a tapasztalatok összecsengenek a társadalombiztosítási választásokkal: az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban szavaztak ott, ahol a szakszervezetek aktívan működnek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az üzemi tanácsok viszonylag csekély jogosítványokkal rendelkeznek majd, arra következtethetünk: az erősebb szakszervezetek valószínűleg megőrzik befolyásukat az üzemekben.
A jegyzőkönyvek összesítése nem egyszerű. Az üzemi tanácsba csak a legtöbb (egyénre leadott) szavazatot kapott jelöltek kerülhetnek be. Két szakszervezet versengése esetén ez jelentheti csak az egyik szakszervezet jelöltjeit, még akkor is, ha a két szakszervezet közel fele-fele arányban osztozott a voksokon! (Az persze más kérdés, hogy ilyen esetben a szakszervezetek és az üzemi tanácsok közötti, törvényben szabályozatlan együttműködés felhőtlen lehet.) Kétféle eredmény születik: az egyik a jelöltek sorrendje, a másik az egyes szakszervezetekre leadott szavazatok száma, illetve aránya. Az előbbi, az üzemi tanácsi képviseletet dönti el, az utóbbi azt, hogy milyen arányban részesülnek a szakszervezetek az ágazati vagyonból, és hogy melyik szakszervezet számít reprezentatívnak az adott munkahelyen és ágazatban, ki kötheti meg a kollektív szerződést. A rendelkezésünkre álló tapasztalatok szerint amelyik munkahelyen jelen van egy szakszervezet (még ha kis létszámmal is), ott rendszerint meg is kapta a reprezentatív státushoz szükséges tíz százalékot. Ez főként a Ligára és a Munkástanácsokra vonatkozik, MSZOSZ-egység csak elvétve van kisebbségben (például Balinkabányán).
Óvások, malőrök
Ahol sikertelen volt a választás, ott 90 napon belül megismételhető. Ez a lehetőség az óvások esetében is fennáll. A Nyugati pályaudvaron például a választási bizottság a VDSZSZ bizottságba delegált tagjának igazolt távolléte ellenére idő előtt lezárta a jelölőlistát. A Kanizsa Sörgyár Rt.-nél pedig baj volt az urnák kulcsával, mivel a szavazóhelyiségben hagyták közprédára, ráadásul nern derült ki a jegyzőkönyvből, ki bontotta fel az urnákat.
Kérdés, mi lesz azokkal a választási eredményekkel, amelyek már márciusban megszülettek. Ugyanis néhány munkahelyen – például Csornán a Mofémnél, Szombathelyen a Vasi Volánnál – nem várták ki a huzavonát a választás kitűzése körül, és a munkatörvénykönyvben korábban megjelölt terminus szerint indították be az üt-választási kampányt. A székesfehérvári Könnyűfémműben pedig június elsején három üzem beolvadt a gyárba, ezért a szakszervezetek szerencsésebbnek látták egy héttel elhalasztani a választást, hogy ne maradjanak képviselet nélkül a későn jövők.
„Nem hivatalos” trükkök
Az MSZOSZ mindazonáltal már több ágazatban közölt végeredményt. Tájékoztatásuk szerint a nyomdászaik 93,5 százalékos eredményt tudhatnak magukénak, mezőgazdasági dolgozóik 90, bányászaik 79,5, textileseik 82 százalékot. A Vasas Szakszervezet „nem hivatalos” eredménye szerint több mint 90 százalékos eredményt értek el, míg – állítják – a Liga 0,6 százalékot, a Munkástanácsok pedig 2,3-at.
E korai közléseknek ellentmond az illetékes választási bizottság megállapodása, amely szerint csak június 14-én délelőtt 10 órakor lehetett felbontani az eredményeket tartalmazó borítékokat! Elképzelhető, hogy a szövetséghez tagszervezetei korábban elküldték eredményeiket, de ez csak akkor számít előzetes eredménynek, ha az érintett szakszervezeti szövetségnek az ágazati vagyont érintő minden munkahelyen van tagszervezete. Ez a Vasas Szakszervezet esetében nincs így. Például a közel tízezer fős Tungsram Ligához csatlakozott szakszervezete is verseng a vasasokkal vagyonilag, és közel százszázalékos eredményt ért el az üzemitanács-választásokon. De ebbe a vagyoncsoportba tartozik az Autonómokhoz tartozó Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége is, akik szintén döntő többségben uralják az iparágat. Mindezt valószínűleg nem kombinálta be a Vasas Szakszervezet a „nem hivatalos” eredménybe.
Az eredmények nem fogják teljesen másolni a tb-választásokéit. Az Autonóm Szakszervezetek nem lesznek utolsók, saját ágazatukban, a vegyiparban még az első helyen is végezhetnek. Például a győri Gázszolgáltatónál a 9 tagú üzemi tanácsból 5 jelölt az övék. A KESZOSZ pedig nem fog a május 21-ihez hasonló sikert aratni, tekintve, hogy a munkahelyeken gyakorlatilag nincs jelen. A két választás együtt ad majd reális képet a konföderációk támogatottságáról.