Sztárparádé
A fesztivál és a szeminárium hiánypótló rendezvény, hiszen huszadik századi komolyzenei alkotásokat ritkán hallhatunk a koncerttermekben. Szombathelyen a század olyan alkotóival találkozhattunk, mint John Cage, és olyan hagyományos, a koncerttermek kereteit szétfeszítő darabokat hallhattunk, mint például Stockhausen három zenekarra írt kompozíciója. A város néhány hétre olyan zenei műhellyé vált, amilyen például az erre a fesztiválra is ható kölni volt. A század zeneszerzői közül többen kapcsolódtak a kölni avantgárd zenei körhöz. Stockhausen, Pierre Boulez mellett dolgozott Maurizio Kagel is, akinek Fürst Igor, Sztravinszkij című darabját a fesztivál egyik sztárvendége, a basszista Boris Carmeli szólaltatta meg. Az ötvenes években Kölnben élt a hetvenedik születésnapját ihletett koncerttel ünneplő Ligeti György is, a hatvanas években pedig Stockhausen mellett dolgozott a fesztiválra Los Angelesből hazatérő Eötvös Péter, akit ezért csak a zárókoncerten hallhattunk vezényelni.
A fesztiválon Kocsis Zoltán, Rohmann Imre vagy Pierre-Laurent Aimard zongorajátéka csendült fel, hallhattuk Perényi Miklóst gordonkázni, és igazi élménnyel szolgáltak a kortárs darabok (Lutoslawski, Snitke, Kagel vagy a komputerzenei kurzust vezető Marco Stroppa művei). E nagyok mellett tehetséges fiatalok is belopták magukat a közönség szívébe, például két hegedűművész: a japán Etsuko Kimura és a francia Stephan Rougier.
Mindamellett az idei fesztivál halványabbra sikeredett, mint néhány legendás régebbi. A szombathelyiek és a szervezők lelkesedése nem pótolt mindent, amire egy fesztiválnak szüksége van. A közönség nem tolongott a koncerteken annak ellenére, hogy a fellépő művészek műsorukra tűztek több régi darabot is. A szakma sem tüntetett jelenlétével olyan lelkesen, mint az előző években, és néha inkább azt figyelhettük meg, mennyire modern egy-egy régebbi szerző, mintsem azt, milyen hagyományos formákat használ egy-egy kortárs. A kortárs zene – Ligeti György hasonlatával élve – alapkutatás. Nemcsak nehezebb, drágább is előadni egy ismeretlen művet, többe kerül, mint leporolni egy repertoárdarabot.
Mecena-túrák
A fesztivált és a hozzá kapcsolódó szemináriumokat az interkoncertből kivált Interart szervezte körülbelül 12 millió forintos költségvetéssel. Ebből 6 milliót a minisztérium biztosított. A hiányzó összegből egymilliót a város ad. A mintegy 50 hazai és 60 külföldi hallgató is fizet a hangszeres, kamarazenekari és karmesterkurzusokért, de a fennmaradó költségekért különböző szponzoroknál kell kopogtatni. Az Interartnak az egy évig tartó nemzetközi kopogtatás sem biztosította a nullszaldót, így lehetséges, hogy szombathelyi számláit a sikeres Budapesti Tavaszi Fesztivál bevételeiből kell kiegyenlítenie.
A bécsi KultúrKontakt, a budapesti Francia Intézet vagy a Malév támogatása szerény, és a négyszáz férőhelyes szombathelyi Bartók-terem háromnegyedházai csak a fellépd díjak elenyésző hányadát fedezik. Pedig a művészek szívükön viselik a fesztivál sorsát: ha a Bartók-fesztiválról van szó, olcsóbban állnak a dobogóra.
Avantgárd helyszínek
A fesztivál „szponzorai” közé tartozik – egy nyitófogadás erejéig – a Megyei Képtár is. De az itt megnyílt Keserű Ilona-kiállítás és Vidovszky László koncertje „forró hangulatúra” sikeredett, hiszen a megye illetékeseinek utasítására kikapcsolták a kiállítóterem légkondicionálását. Már ’85-ben, amikor Aczél György megnyitotta a képtárat, látszott, hogy a környékbeliek által rakétakilövőnek csúfolt ablaktalan épületegyüttes fűtése, hűtése, világítása sok energiát emészt majd fel az évek során. A rendszerváltás után a fenntartó a Megyei Közgyűlés lett, ám a megyének láthatóan nincs ereje finanszírozni a képtárat. A szomszédos megyei művelődési és ifjúsági központhoz hasonlóan – itt a megye és a város 50-50 százalékban osztozik a költségeken – a városi önkormányzat is részt vállalhatna a finanszírozásban. Csakhogy állítólag a megye nem hajlandó az önkormányzattal megosztani a fenntartói jogot. Az önkormányzat viszont így nem fizet. Dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés elnöke szerint a város nem is akarta átvenni az intézményt, holott a megye nem bánná anyagi hozzájárulásukat. Így maradnak a nadrágszíj-összehúzó intézkedések. A légkondicionálás nélküli termek és a rövid nyitvatartás. Az elnök elmondta, Európa gazdag városaiban sincs mindenhol légkondicionált kiállítóterem. Nemrég Lyonban járt, ahol a helyi képtár egy héten csupán két napig tartott nyitva…
Cselló
A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar sem csupán a fesztivál egy közreműködője. Az önkormányzat éves költségvetéséből kimaradt a Bartók-fesztivál, így a város támogatását úgymond a zenekar támogatásába beépítve adja. Mindez pluszköltségként jelentkezik az anyagilag gyenge lábakon álló zenekar büdzséjében. Igaz ugyan, hogy a szombathelyi szimfonikusokat kétharmad–egyharmad arányban támogatja a megye is és a város is, de az együttes támogatás összege így is majdnem 20 millióval kevesebb, mint a zenekar éves költségigénye.
Ebben az évben a megye úgy hidalta át az önkormányzati törvény szerinti fenntartási kötelezettségét, hogy egy országos pályázaton elnyerte a zenekaroknak szánt 11 milliós céltámogatást. Így, ha a zenekar teljesíti a 12 milliós bevételi tervét, egyenesbe kerülhet. Csakhogy ez a pályázat döntően a zenekarok fejlesztésére szolgálna, és nem a működési hiányosságok pótlására. Összehasonlításképpen: egy koncertcselló 800 ezer forint – és nem ez a legdrágább beruházás. Kisebb felújításra szorul a fesztiválnak is otthont adó Bartók-terem is.
Ma ez lehetetlen, hiszen a zenekar körül rendezetlenek a támogatói-fenntartói pénzek. A kialakult helyzethez az is hozzájárult, hogy másfél év alatt a zenekarnál három igazgató váltotta egymást. Negyedikként Hajdók Judit próbálja rendezni a financiális problémákat. „Művészetet nem lehet kompromisszumokkal csinálni. Annak ellenére, hogy a támogatások nem elégségesek, biztosítanom kell a zenekar működőképességét. A fűtést télen kell fizetni, de lehetséges, hogy csak nyáron tudunk bevételt jelentő turnékat szervezni. Az sem szerencsés, hogy operettekkel haknizzunk, hiszen ezt csak a művészi színvonal rovására tehetnénk meg.”
Szponzorok kara
A megyei támogatások fedezete a lakosonkénti 490 forint költségvetési támogatásból és az illetékbevételekből áll. Tekintve, hogy a megyének csak 285 ezer lakosa van, ez az összeg kisebb, mint máshol. Ebből a megye 34 intézményt tart fenn, de ez nagyrészt a megyei múzeumhálózatot fedi le. A képtárral és a zenekarral – nem utolsósorban a Bartók-fesztivál alatt nyújtott programjaik, teljesítményük miatt – Vas megye joggal büszkélkedhet, ezért nem szívesen válnának meg tőlük. Így viszont a város nem érzi eléggé magáénak az inkább megyei intézményeket. (Bár kétséges, hogy tőkeerősebb fenntartó lesz-e.) Ráadásul a Bartók-fesztivált budapesti cég szervezi évek óta. A szombathelyiek segítenek, csakhogy külső szervezővel. A fesztivál pedig Szombathelyé. Ennek ellenére még nem látszik tisztán, milyen feladatot vállaljon magára a minisztérium, a megye és a város a zenei események finanszírozásában. Idén a művészetet kedvelő és támogató polgárok még nem tolongtak a Bartók-fesztivál rendezvényein. Mindenesetre – ígérik az önkormányzat kulturális osztályán – lesz rá gondjuk, hogy a fesztivál kiadásai megjelenjenek az évi költségvetésben.
A Beszélő információi szerint az idei Ligeti György-évforduló után, 1994-ben Kurtág György művei kerülnek a fesztivál rendezvényeinek középpontjába.
- Önkormányzat [6]