Amikor szombaton délelőtt beléptem ebbe a fantasztikus térbe, az 1920-as években, a mérnök-művész Fleurovics és Borderovszkij, a művész-konstruktőr műhelyében éreztem magam. Ezt az érzésemet erősítették további asszociációim is. Mondrian négyzeteit, Rodcsenko függő konstrukcióit, Malevics párhuzamos síkjait véltem felfedezni. De aztán eszembe jutott, hogy ebben a teremben, ahol most Clement gépei festenek, nemrégiben Lois Viktor konstrukciói zenéltek. Ahogyan látni véltem Fleurovics és Borderovszkij kortársait, ugyanúgy érezhető Fleury és Borderie kortársainak jelenléte is: Tinguely és Haraszty István mobiljai, Calder lebegő tárgyai, Donáth Péter legújabb festményei.
Komolyabbra fordítva a szót, az orosz konstruktivizmus az ismert okok miatt nem tudta kifutni magát. A nyolcvanas években több művész lehetőséget látott e félbemaradt stílus folytatásában. De korunk nem kedvez a konstruktivista gondolatoknak, és kortárs művészeink nem mondanak le a művészetről. Nem vallják: „Le a művészettel! Éljen a technika!” Patrick Fleury kiindulópontja egy Rodcsenko által megfogalmazott gondolat: a szobrászatban újra bevezeti a vonalat mint irányt, újraértelmezi a linearizmust. Vonalakkal jelzett kockái a mikrokozmoszt jelentik, befejezetlen vonalai a makrokozmosz végtelenségéről szólnak. Gondoljanak a kertben lévő Inverzió című kompozícióra, nyilván önök is érzik, hogy az egy pontból kiinduló három befejezetlen vonal a Világegyetem méretű kocka egyik, most éppen itt található sarka. A hegyesszögek lázadásának ideje után ezekben a dimenziókban is rehabilitálja a derékszöget, a négyzetet és a kockát. Kiválóan tudja ugyanakkor a statikát, vérbeli konstruktőrként szerkeszt, tárgyain nincs semmi cicoma, minden rúd, huzal dolgozik. Külön felhívom figyelmüket a bal oldali kis árkád alatti műre (Architecton No6), pesti zsargonnal szólva: kikérem magunknak, amit a mester a statikával művel.
Patrick számára racionális anyag a fény, sík, tér, szín, térfogat, és szerintem a lépték is. Szerencsénkre megismertet bennünket alkotási folyamatának stációival. A bejárati kis teremben látjuk egy mű három fázisát (Gravitation). Az első egy tekintettel befogható, a második játékra ingerel, a harmadik fölénk magasodik, és tudom, hogy készül egy negyedik, húszméteres változat, mely már építészeti léptékű. Felhívom a figyelmüket arra, hogy ugyanezekkel az esztétikai, filozófiai problémákkal a kortárs építészek is foglalkoznak (Arata Isozaki, Bernard Tsumi, Frank Ghery).
A két, együtt kiállító művészt egy ellentmondás köti össze. Patrick műveiben mozgás és idő nincs jelen. Az együtt gondolkozó és alkotó páros másik tagjának, Clement Borderié-nek a művei ugyanakkor az idő és ciklikus mozgás, évszakok és kiszámíthatatlanság rendszerében készülnek. Clement első megközelítésben jelentős kinetikus szobrász. Tárgyai önmagukban is figyelemre méltóak (Table Observation). Nyitott felületű hűtőgépeinek működése pontosan megtervezett, eredményük bizonyos határok között kiszámítható.
Egy gondolati ugrás: a harmadik megközelítés a gép készítette mű, a folyamat megszakítása pillanatának kiválasztása, az elkészült mű tálalása, a talált tárgy művészi rangra emeléséről szól. A kettő közötti, a második megközelítés rejti Clement művészetének filozófiai tartalmát. Az ember készítette gép, a gép készítette kép és a természet kapcsolatáról van szó. A vászon mint film, a levegőből kicsapódó megfagyott nedvesség mint emulzió, az idő, tér és környezet lenyomatát rögzíti. Ugyanaz a mechanizmus, ugyanannyi idő alatt, egymástól eltérő képeket eredményez (tavasz, nyár, ősz, tél).
Másik technikájában – az előbbivel megegyező filozófiai alapon – tűz hevítette, víz korrodálta acéllap-nyomólemezeket készít. A további feldolgozást hagyományos sokszorosítási technikákkal, csak gépi erővel végzi.
A Tabla Observation által létrehozott mű a Minimál-Land-Art példája. Az acéllemezen a mindig változó jégfelület a természetet szimulálja. Tanúi lehetünk a mű születésének. A gép dolgozik, az alkotó pihen.
Elhangzott 1993. július 13-án, Patrick Fleury és Clement Borderie francia szobrászművészek kiállításának megnyitóján.
A kiállítás augusztus 22-ig látható a Kiscelli Múzeumban.
- Kultúra [5]