Fekszem a félsötétben, egy megírandó cikken morfondírozok a politika és költészet találkozásának eshetőségeiről, s hirtelen eszembe jut az Egy mondat: Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van /… mindenki szem a láncban / …magad is zsarnokság vagy… – és így tovább, fölsejlő töredékekben. És valami hiányérzet támad bennem. Percekig tart, amíg rájövök, miért is. Évek óta nem hallom-látom ezt az Illyés-verset – még október 23-án sem! Egyáltalában: ritkán, mondhatni alig hallani Illyésről. Elgondolkodtató. Félreértés ne essék! Nem kultúrpolitikát kérek számon. Kora ifjúságom óta vallom, hogy kultúrpolitika egyáltalán ne legyen. Remélem, tudják mire gondolok: Magyarországon az elmúlt (az Eötvös József óta elmúlt) évtizedekben kultúrpolitikán nem a pedagógusok és az óvónők fizetésének rendezése volt értendő, hanem a művészek és tudósok megrendszabályozása. Ha nem lenne kultúrpolitika…! De van. Sőt Kulturkampf van. Nahlik van, Csúcs van, Fekete áll. titk. van. És önmagát nemzeti kereszténynek definiáló jobbközepünk. Vagy önmagukat jobbközépnek definiáló nemzeti keresztényeink. Mintha ennek a levendula- vagy naftalin(?)illatú új elitnek Illyés egy kissé dêgoutement lenne, olyan tahóforma, olyan elefánt a nemzeti-keresztény elefántcsontereklye-boltban. Ráadásul az a kis munkásmozgalmi flekk, tizenkilenc, Párizs, barátkozás avval a József Attilával, aki, mint tudjuk, már nem aktuális. Meg ez a Puszták népe. Megmondta már az Aczél… oppardon a Gömbös elvtárs is, hogy a jót, az előremutatót – vagyis is a jó értelemben hátramozdítót kell hangsúlyozni. Például egy pozitív Horthy-képet. Hát ilyet még egy hat. eng. irodalmi magánnyomozó sem tudna kicsenni Illyés ouevre-jéből. (Az idegen szavak a hatóságok bosszantását célozzák, valamint a szerző franciatudását fitogtatják.)
De komolytalanra fordítva a szót: Gyula bácsi soha nem volt igazán a szívem csücske, sok fenntartásom volt véle szemben (leginkább sajnáltam azt, hogy politikusi, kultúrdiplomatai megfontolásból annyi minden benne rekedt; fel tudom mérni, hogy mennyi). Nem Illyés-apológiát írok, nem szorul rá. Pusztán viszolygásomnak szeretnék hangot adni egy olyan nemzeti kultúraképpel szemben, amelyből Illyés Gyula sunyin kiretusálható. Ha az urak az új nép-nemz.-ker.-kurz. Feszty-körképén nem is tartják kívánatosnak ábrázatát, akkor is hallik a hangja:
Abban az iszonyatos hőben
remeghetek, vacoghatok,
vissza semmit se vonhatok,
zengőn oly messze szállt belőlem.
- Költői kérdés [5]