Beszélő: Létezik a nagy port felvert MSZP–MSZOSZ-, KDNP–MSZOSZ- mellett egy Fidesz–Liga-megállapodás is?
Pokorni Zoltán: Nincs, és nem is lesz. Az én esetem annyiban más, mint a „szakszervezeti” jelölteké, hogy a személyes elveim és a PDSZ is kizárja az érdekvédelmi és a döntéshozói funkciók halmozását, összekeverését. Én lemondtam valamennyi szakszervezeti tisztségemről, és azt gondolom, ez lenne a helyénvaló mindenkinél, aki parlamenti képviselőként indul. A PDSZ választmánya döntött arról is, hogy csak olyan egyéni jelölteket támogat, akik ezt megteszik, de pártokat – a rokonszenvtől függetlenül – nem.
Mi módon támogathat a PDSZ egyéni jelölteket?
A mai döntésünk az, hogy a PDSZ emblémáját semmilyen formában sem lehet használni. Csak arra vállalkozhatunk, hogy tájékoztatunk, fórumokat szervezünk. Anyagi támogatásról szó sincs.
Az MSZOSZ vezetői szerint egyrészt azért kell ott lenniük a parlamentben, mert ott jelenleg a munkaadói érdek a munkavállalóinál markánsabban jelenik meg, másrészt azért, mert az ÉT-en kialakult kompromisszumok sorra megbuknak az Országgyűlésben.
Én nem így gondolom. Ebben a véleményben két nagyon különböző ügy keveredik.
Az egyik, hogy vannak pártok, amelyek a vállalkozói, míg mások a munkavállalói-alkalmazotti érdekeket helyezik a programjuk centrumába. Ezek azonban semmiképp sem lehetnek azonosak a munkáltatói és munkaadói érdekképviseletekkel. Ma léteznek egybeesések, amelyek ideig-óráig menthetők a magyar politikai élet kialakulatlanságával, az intézményrendszer serdületlenségével, de hosszú távon semmiképp sem vállalhatók. Ezek funkciózavarok. Ha egy párt csak a társadalom egy meghatározott részének érdekét képviselné, akkor célszerűbb magán a párton belül, a programban ellensúlyokat elhelyezni, mintsem a „másik oldal” személyiségeit beültetni.
A másik kérdés: az ÉT és a parlament viszonya. Olyan érdekegyeztetési mechanizmus kell, ahol a kormány csak a saját hatáskörében vállal garanciákat, de azt be is tartja. Ha nem ez történik, akkor létrejöhet egy olyan korporációs rendszer, ahol a végrehajtó hatalom megalkuszik az egyes ágazatok érdekcsoportjaival, és ezzel bilincsbe veri a törvényhozókat. Ez hosszú távon nem a munkavállalóknak, hanem a hatalmi központnak jó; így volt ez a nemzeti és az államszocialista országokban is.
Sokan igen különösnek tartják, hogy éppen annak a Fidesznek a színeiben indulsz, amely ellenezte a tb-választást, és programjában, megnyilatkozásaiban az újkonzervatív gazdasági-társadalmi megoldásokat támogatta.
A Fidesz társadalompolitikájának alaptétele, hogy nem akar munkáltatói, munkavállalói – vagy más részérdekeket képviselni. Állampolgárként közelíti meg a választókat, akiknek eltérő érdekeik vannak. Az Orbán Viktor által ismertetett gazdaságpolitika középpontjában a növekedés megindítása áll. Ez nem jelenti a vállalkozói kör preferálását: ez éppúgy hasznos lehet a munkavállalónak is, hiszen egy csökkenő gazdaságban nem lehet kikerülni a tüntetések, a sztrájkok és az infláció folyamatosan gyorsuló spiráljából. A szakszervezetekkel a Fidesz egy elvszerű liberális politikát folytatott, ami sokszor ellenkezett a közhangulattal. Ma még nem lehet tudni, hogy az egészséges nyugdíj-biztosítási rendszerben az önkormányzati technika a leghatékonyabb. A Fidesz elismeri a tb-önkormányzatok létét, de továbbra is vannak fenntartásai. Ez – szerintem – elvszerűbb magatartás, mint az MDF-é, amely elismerte a tb-választás fontosságát, de az ÉT-beli megállapodás ellenére becsempészte a törvénybe a választási limitet.
Módosulhat-e a Fidesz oktatáspolitikája azután, hogy az ennek kidolgozására felkért kabinet vezetője, Fodor Gábor kilépett a pártból?
Hogy végül is ki kapja meg az elnökségtől a felhatalmazást a kabinet vezetésére, az a héten dől el. A Fideszben még számos jelentős oktatáspolitikus van: Sáska Géza, Mazsu János, Sasváry Szilárd és mások. A Fidesz oktatáspolitikája nem Fodor Gábor személyéhez kapcsolódott. Igen széles körben megvitatott program ez, amelyet a Fidesz a debreceni kongresszusán fogadott el. A Fidesz volt az a párt, amely meghallgatta és be is építette programjába a PDSZ javaslatait. Fodor Gáborral a PDSZ szóvivőjeként jó kapcsolatom volt, de azt gondolom, hogy ez a munka az ő távollétében is eredményesen folyhat tovább.
- Belföld [6]