„A párhuzamosok a végtelenben találkoznak”
A múlt heti vasutassztrájk hatására újraindult érdekegyeztető tárgyalássorozat – a résztvevők egybehangzó véleménye szerint – egyezséggel kecsegtet. A munkabeszüntetést övező hisztéria csillapodott, a különalkut kötő Vasutas Szakszervezet (VSZ) rendezte sorait, és csatlakozott a paktumon felüli követeléseket megfogalmazó másik négy szervezethez, de legfőképp a MÁV-vezetés merev álláspontja puhult, minden bizonnyal a kormányt képviselő Schamschula György „közbenjárására”.
4+1 muskétás
Papp Pál VSZ-elnök a helyén maradt, pedig magánakciója könnyen a bukását okozhatta volna. Horn Gyula és Nagy Sándor is keményen bírálta; ráadásul alelnöke, dr. Péter Mihály pozíciója a szervezeten belül tovább erősödött. Nem sikerült a tervezett „nagy ugrás”: az augusztusi MÁV Rt. felügyelőbizottsági választásokon formai okok miatt meg nem szavazott Papp (aki az egykor Siklós Csaba vezette Győr-Sopron–Ebenfurti Vasút dolgozójaként került a VSZ élére) presztízsvesztése tovább tart. Igaz ugyan, hogy nagy többséggel erősítették meg az ügyvivők, viszont az érdekegyeztető tárgyaláson az alelnök képviseli a szakszervezetet.
A VSZ még a múlt héten sürgősen visszacsatlakozott a korábban egységes munkavállalói blokkhoz, és azóta igyekszik partnereivel feledtetni a korábbi alkuját.
Egy csomagban
Az újrakezdett tárgyalás célja összehozni egy megállapodást, ami elhárítaná az általános sztrájkot. Az egyezségcsomagnak három, egymáshoz szorosan kapcsolódó eleme van: a foglalkoztatásbiztonság, a kollektív szerződés és a jövő évi bérfejlesztés.
A foglalkoztatáspolitika alapkérdése a létszámleépítés. A Papp–Schamschula-egyezmény csak a központi elbocsátásokat szüntette volna meg. A most kikristályosodó alku viszont a legkisebb vállalati egységek „technológiai” (ember)igényét felmérő vizsgálatokat ír elő. A fennálló bizottságokban egyenrangú félként szerepelnek a szakszervezetek, akik a munkatörvénykönyvben biztosított véleményezésen felül egyetértési jogot is kaptak. Túlfoglalkoztatás esetén csak az áthelyezés, átképzés után következhet legvégső megoldásként az elbocsátás. Ezzel a technikával 1000-1500 közé szorítható a létszámleépítés.
A vívmány kétségtelenül nagy, s ennek fejében persze a szakszervezetek aláírásukkal szentesíthetik a „létszámracionalizálást”.
Meghosszabbíttatik
A kollektív szerződés 1994. december 31-ig továbbra is hatályban marad, illetőleg a vasúti törvényben rögzített (az állam megrendeléseit, a vasút finanszírozási igényeit tartalmazó) kormány–MÁV Rt.-megállapodás határidejéig, de legfeljebb 1996. december 31-ig nem veszíti érvényét.
A tárgyaló felek megegyeztek abban, hogy a kollektív szerződéshez kapcsolódó osztott munkaidő kérdésében december 1-jétől, a végkielégítésben január 31-től tárgyalásokat kezdenek. Megjósolható, hogy ezek a sokadlagosnak tűnő problémák válhatnak majd az új viszályok forrásává; egyelőre azonban a szándék közös, és ez most elég.
Egy ütemben
A jelenlegi megegyezés Achilles-sarka a bér. A különalku két lépcsőben (félévenként 12,5+11%) vezette volna be a béremelést. Ezzel szemben a négyek és a visszakozó VSZ (igaz, engedve korábbi követeléseik mértékéből) már január 1-jétől egy ütemben emeltetnének.
Ez számításuk és a MÁV korábbi kalkulációja szerint belül van a sokszor emlegetett 4,5 milliárd költségvetési támogatáson. A MÁV-vezetés álláspontja szerint viszont sosem volt ilyen keret (hiába emlegette korábban a miniszter, Papp Pál és Csárádi János vezérigazgató), a szakszervezeti követelés 775 millióval meghaladja a cég lehetőségeit. Ha utánaszámolunk, az eltérés éppen a november 11-i különalku 3,67 milliárdos támogatásigényének és a visszaszívott 4,5 milliárd forintnak a különbsége.
775 milliós madzag
A felek hétfőn megegyeztek: a MÁV új számításokat végez, és a szakszervezetek ajánlatokat hoznak a 775 millió lefaragására. Az érdekképviseletek tarsolyában három olyan tétel is lapul, amely egyenként 300-330 milliós megtakarítást jelenthetne: 1. a szakszervezetek lemondanának a bértarifarendszer 1994. évi módosításáról (arról, hogy egyes szakmák nagyobb szorzót kapnának); 2. a 13. havi fizetés csak a ledolgozott napok és a fizetett szabadságok szerint járna (betegállomány, szakszervezeti megbízás stb. után nem); 3. nem egységes mértékben emelnék a vasutasok alapbérét, hanem úgy, hogy mindenki elérje a 100 százalékos „bértarifa-beállást”. Ma átlagosan 84,2 százalékkal maradnak el a bérek a bértarifa-táblázatban előírt szintektől; az elmaradások 82,4-100 százalék között szóródnak. Mint látható, eddig elég ügyesen keverték egymással a szakszervezetek a „bértarifa-beállás” és a béremelés ügyét.
A szakszervezetek nyilvánvalóan nem engednek minden kérdésben, de – várhatóan – a MÁV újabb számításai sem a munkavállalók javára módosulnak. Mindenki meg akar egyezni. Megvan a zsírpapír, a doboz és a belevaló; ennek ellenére megeshet, hogy a 775 milliós cukorspárga miatt nem készül el időre a pakk.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]