A képernyőn Nagy Feró szónokol: „Kun elvtárs, vagy akarom mondani demokratikusan, Kohn úr, nagyon hiányzott a legutóbbi Charta-tüntetésről. Ugyanarról az emelvényről beszéltek, mint ahol Ön állt nemrégiben.”
„Hacsek és Sajó” csevegése (valamiféle árjásított változatban):
– Tudja maga, hogy mi a Co-Nexus?
– A Nexust tudom, a Co(hn)t csak sejtem.
Bodor Pált „Singerként”, Julius Binder szlovák politikust – a német filmrendező nevével tréfálózva – „Julius Fasz Binderként” emlegetik.
Kónya Imre és Kutrucz Katalin „beszélget” – a kép alá vágott párbeszéd a következő:
– A Gadó kivándorolna Izraelbe, de nincs rá pénze. Adjuk oda neki a malacperselyt.
– Az nem kóser.
– Ne a malacot, hanem a pénzt adjuk oda. (Alávágott nevetés.)
Társadalmi visszásságok és emberi gyengeségek
Kónya Imre és Kutrucz Katalin nem láttak okot arra, hogy tiltakozzanak a „szájukba adott” tréfa ellen. Chrudinák Alajos azonban úgy érezte, betelt a pohár, amikor kezébe került a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hetilapjának október 8-i száma. A lap főszerkesztője ugyanis TV-NEM-AJÁNLÓ címmel jegyzetet írt a külpolitikai főszerkesztőség „megújult” műsoráról, amelyben javasolja a pedagógusoknak, hogy beszéljék meg az antiszemitizmus és általában a gyűlöletkeltés problémáját tanítványaikkal. Az írás óvatos, körültekintő, visszafogott hangnemű, csak hát szerzője köntörfalazás nélkül leírja azt, ami nyilvánvaló.
Chrudinák először telefonon fenyegette meg Szunyogh Szabolcsot, mondván, hogy amennyiben a lap nem közöl „helyreigazítást”, akkor pert indít. A lapszerkesztő ez utóbbit ajánlotta kollégájának, mire Chrudinák „Milyen kedves, hogy megengedi!” – kiáltással lecsapta a telefont.
Néhány héttel később dr. Deák Zsolt vezető jogtanácsos aláírásával a tévé Elnöki Hivatalának levele is megérkezett, amely szerint a kérdéses cikk „azt sugallja, hogy a társadalmi visszásságokat és az emberi gyengeségeket csípősen ostorozó Parabola című műsorunkat nyíltan faji gyűlölet szítására használtuk”. Ezek alapján a következő „helyreigazító” szöveg szó szerinti közlésére kéri a lapszerkesztőt:
„Szunyogh Szabolcs TV-NEM-AJÁNLÓ címen, a lapunkban (sic!) 1993. október 8-án megjelent cikke olyan valótlan állításokat tartalmazott, amelyek alkalmasak a Magyar Televízió lejáratására. Nem felel meg a valóságnak, hogy az 1993. július 31-én és szeptember 25-én sugárzott Parabola című műsorunkban (sic!) nyíltan és gúnyosan olyan kifejezések hangzottak volna el, amelyek alapján a Köznevelés főszerkesztője minden alapot nélkülöző, szélsőséges indulatokat gerjesztő megállapításokat tett, és valótlan következtetéseket fogalmazott meg.”
A főszerkesztőt a levél nem várt interpretációs nehézségek elé állította. Első olvasatban nem volt számára világos, hogy vajon az, hogy valaki zsidó, csupán emberi gyengeség, vagy ilyen esetben társadalmi visszássággal állunk-e szemben. Annak eldöntése is időt igényelt, hogy ő lett-e a Parabola főszerkesztője, vagy ellenkezőleg, Chrudinákot bízták meg a Köznevelés szerkesztésével. Közben asztalán ismét megcsördült a telefon. Egy jogász udvariasan érdeklődött, hogy közli-e a lap a szöveget. „Értse meg, én magukkal értek egyet, de tudnom kell a választ, mert perelnem kell!”
Szunyogh Szabolcs röviden válaszolt: „A közlésre ajánlott szöveg képtelen és a valóságnak nyilvánvalóan ellentmondó megfogalmazásokat tartalmaz, így kérelmével érdemben foglalkozni nem áll módomban.” November 22-i keltezéssel a Pesti Központi Kerületi Bíróságra megérkezett a Köznevelés elleni kereset, amelyben a Magyar Televízió mint felperes a Ptk. 79. §-a alapján „helyreigazító szöveg” közlését követeli.
Illetlenség
Aligha véletlen, hogy Chrudinák éppen a minisztérium apolitikus, szakmai hetilapja ellen mozgósította a tévé vonakodó jogászait. Fenyegető üzenetének igazi címzettje a művelődési kormányzat. A Köznevelés a pedagógustársadalom megszokott, bejáratott olvasmánya. Tizenötezer példányban jelenik meg, eljut minden iskolába. Valamennyi lapszám foglalkozik a határokon túli magyar oktatással, illetve szlovák, román, szerb, német stb. nyelven a hazai nemzetiségi iskolákkal. Kétezer példányt ingyen postáznak a határon túli magyar iskolákba. Ez a tény különösen érzékenyen érinti Chrudinákot.
1990 tavasza óta a magyarországi közéleti publicisztika része a „ráutaló” antiszemita nyelvezet, amely a Magyar Fórum hasábjairól indult csendes diadalútjára. Lényege, hogy zsidóként igyekszik leleplezni mindent, amit aktuálisan leleplezni szükségesnek vél. Minden létező és a társadalmi tudattalanban leülepedett antiszemita fordulatot citál, anélkül hogy tárgyával kapcsolatban kiejtené a „zsidó” szót. Ha az olvasó netán „értelmezné” az üzenetet, akkor igazolja a legfontosabb vádat, a rágalmazást, ami nemcsak nem tanácsos, hanem a kialakult illemkódex súlyos megsértése. Ez a retorika lopakodva beivódott a politikai köznyelvbe is; politikusok elejtett félmondataiban éppúgy találkozunk vele, mint a jobboldali sajtóban.
Szunyogh Szabolcs jegyzete nem bennfentes írás, szerzőjének őszinte, spontán elszörnyedését tükrözi. A főszerkesztő tényleg azt hitte, hogy ilyesmi nem fordulhat elő, legalábbis nem a tévében, és nem főműsoridőben. Tényleg azt hitte, hogy a szélsőjobboldal és a kormánypárti main-stream között világos választóvonal húzódik. Nem akart frontot nyitni, csak tisztességes volt, ezáltal azonban óhatatlanul felrúgta az elmúlt négy évben kialakult „játékszabályt”: minden teketória nélkül leírta a nyilvánvaló tényt, hogy a Parabola antiszemita, „zsidózik”, és a nyilas publicisták stílusát idézi. Rá is mozdult azonnal Chrudinák, és feljelentette a „rágalmazót”.
Precedens
Az események nem egészen a felperes várakozásának megfelelően alakultak. A Köznevelés ártatlannak tetsző írásával akaratlanul is jogi precedenst „provokált”. Ha ugyanis bárki a Parabola ellen kívánt volna feljelentést tenni vagy keresetet előterjeszteni, akkor minden bizonnyal kudarcot vall. Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozata a Btk. 169. § 2. bekezdését, azaz a közösség megsértése tényállást megsemmisítette. Bár az AB az idézett jogszabály 1. bekezdését, tehát a közösség elleni izgatás tényállását hatályában fenntartotta, a bírói gyakorlat azt csak elvétve alkalmazza.
A hazai joggyakorlat, illetve alkotmányértelmezés nagyjából azt az elvet követi, hogy a sajtónyilvánosság elé nem lehet normatív jogi korlátokat állítani. Mértékadó alkotmányjogászok szerint veszélyesebb dolog a büntető törvénykönyvbe iktatott tilalmakkal és szankciókkal felidézni a cenzúra rémét, mint tudomásul venni uszító sajtóközlemények megjelenését. Összehasonlításképpen, ha a Holocaust-revíziót hirdető „tanulmányokat” közlő Hunnia-füzeteket Németországban vagy Ausztriában jelentetnék meg, vagy éppen a Parabolát sugározná egy ottani adó, szerzőik többéves börtönbüntetést kockáztatnának.
Kézfogás
A bíróság megtekintette a Köznevelés által bemutatott Parabola-műsorrészletet, és ezek után elutasította a felperes keresetét, mivel álláspontja szerint a cikkben nincs olyan tényállítás, amely helyreigazítás tárgya lehetne. A szerző kritikai véleményét fogalmazta meg, amely legfeljebb csak a Ptk. 76. §-a, illetve 78. §-a alapján indított személyiségjogi per tárgya lehet. Az ítélet indoklása azonban utal arra, hogy a megtekintett műsorrészlet alapot ad a cikkíró megállapításaira.
A felperest képviselő dr. Varga Ferenc az ítélet elhangzása után kezet nyújtott Szunyogh Szabolcsnak. A tévé vezetői várhatóan csak az ítélet kézbesítése után döntenek a következő lépésről.