Hálók
A mai helyzet a hónapok óta véglegesen el nem fogadott, különböző szervezetépítési elképzelések vitája során mérgesedett el. A konfliktus azonban régebbről datálható, és a vita korántsem pusztán elvi. A rendszerváltás előtt megalakult Liga túlságosan későn szembesült az országos politikában vállalt szerepe módosulásával, a SZOT-utódszervezetek továbbélésével, és fölkészületlenül érte a kezdeti időszak hirtelen jött taglétszám-növekedése is. Bár a szervezet szakmai és területi hálózatokat egyaránt kiépített, ezeket nehezen tudták működtetni a konföderáció – a szakszervezeti számháborúba belekényszerített – vezetői és a demokráciát tanuló, gyakran a túlélésükért küzdő tagszervezetek. Ráadásul a Ligát nemcsak bázisdemokrata hagyományai jellemezték, de egyre élesedett a szervezeten belül az MSZOSZ-vitákban edződött versenyszellem is. Az előbbi a tavaly januári és júliusi, viharos küldöttgyűlések után kiszélesítette a választmány jogosítványait, az utóbbi viszont feloldhatatlan ellentéteket szült a jól és a rosszul működő középszintű szövetségek között.
Ez a konfliktus 1993. januárban a sikeresebb éveket maguk mögött tudó szakmai és a nehezebb létfeltételekkel küszködő területi szövetségek vitájában csúcsosodott ki. Ugyanis 1992-ben a Liga-központ pályázatot írt ki a szövetségek megerősítésére, és a jelentős anyagi támogatás a viszály almáját dobta a szövetségek közé. A „kampánypénz” célja a profizmus felé volt hivatott vezetni a tisztségviselőket, és lendületet adhatott volna a szakszervezeti állóháborúnak. Azonban a stílusváltás – amely hozzájárult az elkötelezett szakszervezeti munkában hívő Forgács Pál lemondásához – nem minden szövetségnél váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így, mivel a felosztható összeg adott volt, a szövetségek közvetlenül lettek érdekeltek egymás eredményeiben.
A válságot tovább mélyítette, hogy a tavaly júliusi küldöttgyűlés hangzavara – az Őry Csaba elnök és Kalmár Béla alelnök közti vetélkedés – után csendesen szétosztásra került egy újabb szövetségi támogatáscsomag; ez több Liga-tisztségviselő neheztelésével találkozott. Azon túl, hogy pénzt lehetetlen igazságosan szétosztani, felmerült, hogy az amerikai támogatást adományozó netán a Kalmár-párti, zömében területi szövetségeket részesítette volna előnyben. Múlt csütörtökön viszont a választmány – zömmel területi és szakmai szövetségek vezetőiből verbuválódott – tagjainak adatott meg a lehetőség, hogy a költségvetés és a szervezeti koncepció elfogadásáról, vagyis a pénz felosztásáról döntsenek.
Halászok
Kalmár Béla számára a szervezetépítési alelnök posztja – az, hogy ennek révén kapcsolatot tart fenn a tagszervezetekkel, és jelentős összegek fölött rendelkezik – jó esélyeket adott arra, hogy revansot vegyen az általa kezdeményezett júliusi elnökbuktatási kísérlet kudarcáért. Szervezetépítési koncepciójának középpontjában 10 érdekvédelmi szolgáltatóközpont felállítása állt, és ehhez könnyű volt megnyernie a területi szövetségek nagy részének támogatását. A Liga Tanácsban azonban már nem volt ilyen egyszerű dolga, hiszen Őry és csapata azt a taktikát alkalmazta az előterjesztésével szemben, amit Kalmár hozott divatba: ízekre szedte az első változataiban különösen vázlatos tervet. Bár az októberi választmányon a testület megszavazta a szolgáltatóközpont felállítását, a helyszínekről és több fontos részletről nem született egyezség. A Kalmár-terv szerint „A szervezetépítés fő iránya a terület, a területek azonban az ágazatok, szakmák számára szerveznek.” Érdemes összehasonlítanunk a másik tábor, a szakmai szövetségek álláspontjával: „A szervezetépítés fő iránya az ágazati-szakmai szövetségek erősítése, ezek azonban rá lesznek utalva arra, hogy egy-egy területen közösen fenntartsanak irodákat.”
Ebben a kérdésben a Liga programja a szakmák álláspontjához áll közelebb, viszont ad a területeknek is biztosítékokat: „A megerősödött szakmai-ágazati szövetségeknek jelen kell lenniük a regionális irodákban. Ezek szuverenitásának megsértése nélkül segíteniük kell a regionális érdekvédelmi szövetséget.”
Az elvi vita abban áll, hogy tulajdonképpen a jogrendszer, az ágazati megállapodások, az üzemitanács-választásokhoz kötődő végleges ágazati vagyonmegosztás a szakmai szerveződés felé löki a konföderációkat, ugyanakkor a Megyei Munkaügyi Tanácsban folyó munka és az érdekvédelmi szolgáltatások a területhez kötik a szakszervezetet. Csak éppen a szakmák nem bíztak abban, hogy egy területi központ pedagógus vezetője tud-e például a bányaipari szövetségnek új tagokat toborozni. És fordítva.
A tíz területi szolgáltatóközpont vitájában a szervezetépítési alelnöktől Őry és a szakmai szövetségek a Liga Tanácsban részleteket, levezetéseket követeltek, és az erről folyó viták hatására a testület nem fogadta el a területi szolgáltatóközpontok végleges koncepcióját – amiről pedig a választmány októberben határozatot hozott. Kalmár sokaknak ígért területi szervezői állást, magas fizetést, de mivel decemberben a választmány már nem állt teljes mellszélességgel elképzelései mögé, lemondott. Három híve ekkor interpellációt nyújtott be Őry elnök ellen, amely szerint Őry szinte az alapszabály összes pontját megsértette.
Vízkereszt, vagy amit akartok
A január 6-i választmányra feltűnően sokan gyűltek össze. Tízzel több mandátum került kiosztásra, mint decemberben, amit csak részben indokolt a Liga választási koalíciókra lehetőséget adó alapszabálya. Ettől kezdve kétféle történet él egymás mellett.
(„A” változat) A választmányi ülésen a meghirdetett napirendi pontokra nem került sor. A hármak interpellációjára válaszolt az elnök, de ezt a testület nem fogadta el. Ekkor bizalmatlansági indítvány született – már nemcsak az elnök, hanem Gaskó István érdekegyeztetési alelnök ellen is, amit a testület 57 mandátummal rendelkező képviselőjéből 27 megszavazott. Hadházy Ágnes nemzetközi alelnök feltételes lemondása érvényes, így a Liga Tanács átvette az ügyek irányítását. A Tanács kiírt egy új választmányi ülést, amelyen kooptálni lehet új Liga Tanács-tagokat, és meg lehet egyezni az elnök és alelnökök feladatainak átvételéről.
(„B” változat) A választmány ügyrendje értelmében az interpellálóknak nem volt joguk interpellálni. Az elnök nem lett volna köteles válaszolni az előterjesztésre; de ha egyszer válaszolt, mind az interpellációban foglalt vádakat, mind Őry válaszát adatokkal, ügyiratokkal bizonyítani kellett volna. Miután a Mandátumvizsgáló Bizottság kijelentette, nem vizsgálta meg, hogy az alapszabályban foglaltaknak megfelelően minden mandátummal rendelkező szervezet elszámolt-e az eddigi támogatásokkal, és több mandátum kérdéses volt, így kétségessé vált a választmány legitimitása. Mindezeken túl: a felfüggesztésről szóló szavazás csak azután történt meg, hogy az elnök berekesztette az ülést. Ezért továbbra is Őry az elnök, Gaskó az alelnök, Hadházy pedig nem mondott le. A kialakult helyzetről ne a választmány, hanem a legfőbb testület: a küldöttgyűlés foglaljon állást.
Sto gyéláty
Másnap, a botrányba fulladt ülést követően a Liga Tanács tagjai – pártállásuktól függően – letették voksukat a fenti, A vagy B variáns mellett. Miután Őry, Gaskó és Hadházy a helyén maradt, a Kalmár-párti tanácstagok asztalt bontottak, mert már nem láttak reményt arra, hogy a „teendők” címmel megfogalmazott intézkedési tervüket megszavaztassák. Átvonultak a ligás pedagógus-szakszervezethez, és a határozatképességüket lelkesedésükkel és az éppen arra sétáló korábbi megbízott elnökkel, Horn Gáborral és Kalmár Bélával, valamint az amerikai támogató képviselőjével pótolva nyilatkozatot adtak ki a sajtónak, miszerint ők a hatalom birtokosai.
Ez a csoport tulajdonképpen egy jogszerűen összehívott választmányon akár két hét múlva is felfüggeszthetné Őryt, és ebben az esetben Őry megígérte, hogy nem várja meg a következő küldöttgyűlés ítéletét. Őry azonban a független szakértőkkel lefolytatandó vizsgálatig elhatározta, hogy harcba száll. Egyelőre nem biztos ugyan, hogy a helyzet kulcsa, de legalább a mandátumvizsgáló bizottság jelentését tartalmazó fekete dobozé a kezében van.
Lapzártakor érkezett a hír: a közjegyző jelenlétében megtörtént a szavazóurna felbontása. Bár a 19-es mandátumot birtokló szombathelyi megyei elnök faxon jelezte, hogy nem szavazott, e szám alatt mégis „érvényes” szavazatot adtak le. – A szerk.
- Beszélő [6]