Göncz Árpád döntött. Május 8-án lesz a választás első fordulója. A magyar életet oly behatóan ismerő miniszterelnök, aki például zöldellő határt is látott már, elégedetten nyugtázta Kaposvárott: elhárult a társadalmi háborgás veszélye. Május 8-a ugyanis vasárnap. Vasárnapi választás lesz tehát, ahogyan a magyar népből sarjadt kormánykoalíció óhajtotta. S a végrehajtó hatalom feje csak tudja, hogy mekkora háborgást tud kifejteni a nép, ha valami nem a kormánypártok szája íze szerint történik! (Lásd Harag Napja; Hankiss- és Gombár-ellenes tüntetések; 1992. október 23.) Az nagyon fontos, hogy Boross Péternek, Torgyán Józsefnek és Csurka Istvánnak igaza legyen. Valamikor, gyerekkorunkban azt illett mondani ilyenkor: okos enged…
Furcsa pár
Bizonyos nemzeti ábrándok megvalósulni látszanak: a magyar kormány Szerbiával szembeni politikájának fordulata a fél világ figyelmét kicsiny országunkra irányította. Megrengettük magát a nagy Egyesült Államokat is. Alighogy Tudjman horvát elnök megállapodásra jutott a szerb vezetéssel kapcsolatuk normalizálásáról (január 19.), Jeszenszky Géza – a vajdasági magyarok érdekeire, továbbá a Kis-Jugoszlávia elleni embargóból ránk háramló károkra hivatkozva – megtörte Szerbia szinte teljes diplomáciai elszigetelését, és ellátogatott Belgrádba. Az USA-diplomácia felhördült. Veszélyben látja egész eddigi politikáját, Szerbia erkölcsi és materiális kiéheztetését. Ha Magyarország meginog, követni fogja a többi kárvallott szomszéd: Románia és Bulgária is, Szerbia kiszökik a satuból. A buzgó MDF-külügyes, Csóti György már egészen illetlenül a szankciós politika „átértékelésének szükségességéről” beszélt; az MSZP-s Kovács László és a Népszabadság kommentárjai üdvözlik Jeszenszky észhez térését. A politikusok közül csak a szabad demokrata Szent-Iványi István ítélte el igen határozottan Jeszenszky lépését, szemére hányva, hogy bedől az úriembernek kevéssé nevezhető Milosevics homályos ígéreteinek a magyar autonómiáról. (A sajtóban meg a Magyar Narancs, de azonnal.) A szerb vezetőkkel nem lehet szóba állni, mert nyíltan megszegték a nemzetközi jog elemi normáit: erőszakkal változtattak meg sérthetetlen határokat. S magatartásukban nincs semmiféle változás.
Már-már úgy látszik, Szent-Iványi és a szabad demokraták egyedül maradnak álláspontjukkal e honban. De mégsem. Elítéli Jeszenszky Gézát Csurka István. Az érvelés persze kicsit más. Mert a vajdasági magyarok autonómiájáért, sajtójáért, kenyeréért le lehet ülni, akárkivel. De hát hol éri el ezt a puha Jeszenszky? Nem, Jeszenszky szimplán Moszkva ügynöke.
Hiába, a többpártrendszerrel nem lehet betelni. Mindig kijön belőle valami váratlan konstelláció.
Kampánynyitány
Kormányunk és kormánytelevíziónk újabb produkcióit alighanem már a kampány számlájára írhatjuk. Tán nem tévedek nagyot, ha stabilitására büszke parlamenti demokráciánkban sajátos, pikáns íznek minősítem, amit például Balsai igazságügy-miniszter A Hét című hírműsorral karöltve művel. Uszít a Magyar Köztársaság ügyészi szervezete ellen. Hiába született igazságtételi törvény, hiába készült Balsai minisztériumának vezényletével tényfeltáró vizsgálat, az illetékes ügyészi szervek késlekednek a perekkel, még senkit ki nem hallgattak, elő nem állítottak. Mit tesz isten, alig két Hét-riport, Balsai-nyilatkozat, s a független ügyészség lépett. Az egri sortűz gyanúsítottjait kihallgatják. (Kivéve a feltehető főbűnösöket, ők ugyanis békében nyugszanak.) Értem én, hogy így a kampányra kellenek a perek (hátha a bűnösök között politikai ellenfelek, politikai ellenfelek felmenői, oldalági rokonai is találhatók), azt is értem, hogy minden sokkal olajozottabban menne, ha az ügyészség már rég kormányfelügyelet alá lenne rendelve, ahogy az új ügyészségi törvénytervezetben áll. Na de mégis. Azért ez a propagandastílus demokratikus jogállamban mégsem illendő.
Némi rossz érzéssel nyugtázom a tévés hírműsorok diszkrét cigányellenes hangulatkeltését is. (Lehet, hogy csak rémeket látok.) Daróczi Ágnes és a kerepestarcsai cigányok feltűnése a Tőkés Lászlót fenyegető nagyváradi romák illusztrálására tán mégsem volt vétkes gondatlanság. Nem sokkal ama Daróczi Ági-s Híradó után szerencsénk volt egy Körömről szóló riporthoz A Hétben, amelyből megtudhatta, aki eddig nem tudta volna, hogy a cigánylányok kimaradnak az iskolából, tizenöt évesen szülnek, s a régi szép időkben paszulyért, krumpliért vályogot vető cigányok általában részegek, mióta pénzt kapnak. Mostanában inkább szociális, mintsem munkajövedelmet. Aztán nem sokkal A Hét után Kónya belügyminiszterrel találkoztunk a Híradóban, amint rendőrőrsöt avat Tiszaburán, ahol csapnivaló a köz- és vagyonbiztonság, de ez nem etnikai kérdés. Nem most jöttünk le a fajvédőről. Tapasztaltunk egyet s mást a közhangulatból, akár liberális vagy szocialista közegben is, amihez képest ezek a kis célzások igazán szubtilis finomságok. Csak az a baj, hogy a közszolgálati televízió intézmény. S amit az adagol, az intézményesül. Épp ezért csinálják.
A heti botrányok
Részesülünk azért kiadósabb ingerekben is, mint a kormánypropaganda kis húzásai. E hétre, többek között, a Beszélő-olvasók két régi ismerősének a gazdasági (politikai?) életből való zajos távozása jutott. Elbocsátották a diplomataellátó, illetve a belőle alakult részvénytársaság vezérigazgatóját, Bertók Jánost, aki pedig feddhetetlenségét korábban fennen hangoztatta, s csak azért nem hallgatták ki rögtön, mert kórházban van; Slosár Gábor, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója pedig harsány, ám nem nagyon konkrét átkozódások közepette maga távozott. Ahogy a Magyar Hírlap írta: köd előtte, köd utána. 1993 elején Slosár már túlélt egy kiadós botrányt csaknem sértetlenül (Beszélő, 1993. évf. 4. sz.) bizonyos kft.-k bőkezű finanszírozásával kapcsolatban. Érdeklődve várjuk, hogy túléli-e mostani távozását is e csodálatos mandarin. Bertók és Slosár azonban semmiség a Lupis Brókerházhoz képest, amelybe a jelek szerint a költségvetési szektor kiemelt bizalmát helyezte. A honvédség, a belügy és a MÁV jó másfél milliárdnyi spórolt pénzét tette Lupisék kezébe, csak onnan az sajnálatosan eltűnt.
Kapcsolódó cikkek
- A hét üzenetei [7]