Tavaszi Fesztivál csak márciusban lesz, de ha megnézzük a februári zenei műsorok előzetes programfüzetét, azt gondolhatjuk, hogy máris itt a tavasz. A Budapesti Fesztiválzenekar hat koncertet ad, emellett még másik tizenegy szimfonikus zenekart hallhatunk, „nagy nevekkel” a karmesterek és az előadók között. És akkor még nem szóltunk a kamarazenei estekről és előadóikról. Ebből a bőségből csak úgy tudunk kikeveredni, ha a szekrényben hagyjuk a komolyzenéhez való ruhánkat, kimegyünk Óbudára. Ne tántorítson el bennünket, hogy ott is lesz hat komolyzenei hangverseny, mi most műfajt és jegyet váltani jöttünk a Budapest Ragtime Band estjére, február 11-én, pénteken, este 7 órára.
„A ragtime az USA-ban 1870 körül elterjedt zenei forma és zongorastílus” – mondja kimért komolysággal a lexikon. „Kialakulásában fontos szerepet játszott az afroamerikai népzene ritmikája (ragged-time), valamint az európai szórakoztató és szalonzene néhány eleme. Jelentős képviselői: Scott Joplin, James Scott, Joseph Lamb. A korai New Orleans-i ragtime-együttesek tkp. klasszikus stílusú jazzbandák voltak, amelyek ragtime-darabokat is játszottak.” Nos, maradjunk ennél a tkp.-nél. Tkp. egy korszak szimbólumát is jelenti számunkra a ragtime, gondoljunk Doctorow regényére, Milos Forman filmjére. Tkp. a kikapcsolódást hozza el nekünk, azt, hogy amikor hallgatjuk, azon kapjuk magunkat, hogy elszálltak nyomasztó gondolataink, és kezünk-lábunk ritmusra jár. Tkp. iróniát és zenei tréfát is jelent a ragtime, különösen ha a Budapest Ragtime Band játssza. Már legutóbbi CD-jüknél is gyanús volt a cím: TRUBADURRR. Ezek nem átallnak nekimenni Monti CSÁRDÁS-ának, pláne Verdi operáinak, fognak egy-egy híres részletet, és miközben tökéletesen visszaadják annak zenei lényegét, jól át is alakítják. Tkp. a ráismerés öröme párosul a ragtime ritmusával, s ők nem aprópénzre, hanem magasrendű tréfára váltják hangszeres és hangszerelő tehetségüket. Tkp. játsszák ők a műfaj klasszikusait is, különösen Joplint, hagyományos jazzörökzöldeket, dixiland-slágereket, tkp. mindent, ami a műfajba még belefér. Kilencen vannak és két technikus, „főállásban” zenélnek – mondja büszkén az egyik muzsikus, ami a mai világban tkp. a csodával határos, és nyilván sikerüknek köszönhető. Ezt szépen learatják külföldön is, állandó vendégek az USA-ban, az idén augusztusban például a New York-i jazzfesztiválra kaptak meghívást.
Februári koncertjükre is hívtak vendéget. Azért „is”, mert a zenekar havonta tartja klubestjét ugyanitt, a Társaskörben, s azokra is mindig meghívnak egy-egy vendéget, például járt már náluk Bontovits Kati, Tomsits Rudolf. A mostani vendég esetleg odacsalogatja még azt is, aki nem akart ragtime-ot hallgatni, de talán azt is, aki többszörös ínyenc: a meghívott a Holló Színház.
Óbudai Társaskör, III., Kiskorona u. 7.
(Itt is lehet jegyet váltani, vagy a Vörösmarty téren, vagy a Szabad Tér jegyirodában.)
- Rábeszélő [6]