Skip to main content

Jöjjön ki Óbudára

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


Tavaszi Fesztivál csak márciusban lesz, de ha megnézzük a februári zenei műsorok előzetes programfüzetét, azt gondolhatjuk, hogy máris itt a tavasz. A Budapesti Fesztiválzenekar hat koncertet ad, emellett még másik tizenegy szimfonikus zenekart hallhatunk, „nagy nevekkel” a karmesterek és az előadók között. És akkor még nem szóltunk a kamarazenei estekről és előadóikról. Ebből a bőségből csak úgy tudunk kikeveredni, ha a szekrényben hagyjuk a komolyzenéhez való ruhánkat, kimegyünk Óbudára. Ne tántorítson el bennünket, hogy ott is lesz hat komolyzenei hangverseny, mi most műfajt és jegyet váltani jöttünk a Budapest Ragtime Band estjére, február 11-én, pénteken, este 7 órára.

„A ragtime az USA-ban 1870 körül elterjedt zenei forma és zongorastílus” – mondja kimért komolysággal a lexikon. „Kialakulásában fontos szerepet játszott az afroamerikai népzene ritmikája (ragged-time), valamint az európai szórakoztató és szalonzene néhány eleme. Jelentős képviselői: Scott Joplin, James Scott, Joseph Lamb. A korai New Orleans-i ragtime-együttesek tkp. klasszikus stílusú jazzbandák voltak, amelyek ragtime-darabokat is játszottak.” Nos, maradjunk ennél a tkp.-nél. Tkp. egy korszak szimbólumát is jelenti számunkra a ragtime, gondoljunk Doctorow regényére, Milos Forman filmjére. Tkp. a kikapcsolódást hozza el nekünk, azt, hogy amikor hallgatjuk, azon kapjuk magunkat, hogy elszálltak nyomasztó gondolataink, és kezünk-lábunk ritmusra jár. Tkp. iróniát és zenei tréfát is jelent a ragtime, különösen ha a Budapest Ragtime Band játssza. Már legutóbbi CD-jüknél is gyanús volt a cím: TRUBADURRR. Ezek nem átallnak nekimenni Monti CSÁRDÁS-ának, pláne Verdi operáinak, fognak egy-egy híres részletet, és miközben tökéletesen visszaadják annak zenei lényegét, jól át is alakítják. Tkp. a ráismerés öröme párosul a ragtime ritmusával, s ők nem aprópénzre, hanem magasrendű tréfára váltják hangszeres és hangszerelő tehetségüket. Tkp. játsszák ők a műfaj klasszikusait is, különösen Joplint, hagyományos jazzörökzöldeket, dixiland-slágereket, tkp. mindent, ami a műfajba még belefér. Kilencen vannak és két technikus, „főállásban” zenélnek – mondja büszkén az egyik muzsikus, ami a mai világban tkp. a csodával határos, és nyilván sikerüknek köszönhető. Ezt szépen learatják külföldön is, állandó vendégek az USA-ban, az idén augusztusban például a New York-i jazzfesztiválra kaptak meghívást.

Februári koncertjükre is hívtak vendéget. Azért „is”, mert a zenekar havonta tartja klubestjét ugyanitt, a Társaskörben, s azokra is mindig meghívnak egy-egy vendéget, például járt már náluk Bontovits Kati, Tomsits Rudolf. A mostani vendég esetleg odacsalogatja még azt is, aki nem akart ragtime-ot hallgatni, de talán azt is, aki többszörös ínyenc: a meghívott a Holló Színház.

Óbudai Társaskör, III., Kiskorona u. 7.
(Itt is lehet jegyet váltani, vagy a Vörösmarty téren, vagy a Szabad Tér jegyirodában.)









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon