Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Azt hiszem, a nevem nem teljesen ismeretlen Ön előtt, már azért sem, mert a nyolcvanas években azok közé tartoztam, aki az akkor születő Beszélő terjesztéséért és annak munkatársaiért harcoltam írásban és szóban, lapokban, rádióban, emberjogi mozgalmakban.
Tettem ezt azért is, mert bíztam abban, hogy egyszer a Beszélő, ha erre lehetőség nyílik, folytatja azt, amit akkor elkezdett, és a magyar demokrácia egyik olyan lapja lesz, amely tárgyilagosan, a sajtóra kötelező etikai szempontokat figyelembe véve fog megjelenni.
A fent említett okok alapján úgy érzem, jogom van ezeket a sorokat leírni.
Döbbenten tapasztaltam, hogy az évek folyamán a Beszélő miképpen tért el arról az útról, amelyen valamikor elindult. Egyre inkább egy olyan pártnak a lapja lett, amely a volt megszállók kegyeiből uralmon lévő kommunista nómenklatúra átmentésén fáradozik. A magyar demokrácia azon személyiségeit, mint amilyen dr. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnökét – mint ahogy ez olvasható volt utolsó számukban – igyekeznek úgy beállítani, mint egy szélsőjobboldali kalandort, nem zavartatva magukat attól a ténytől sem, hogy a kommunista nómenklatúra eltávolításáért folytatott harcát a magyar zsidóság jelentős része is támogatja.
A Beszélő ugyanakkor már addig ment el, hogy azt a Népszabadságot reklámozza, amely nem tagadja meg a kommunista önkényuralom lapját, a Szabad Népet. Azt a propagandaorgánumot, amely szócsöve volt a diktatúra propagandagépezetének, amelynek minden egyes száma a megszállók akaratát tükrözte, és közvetve felelős volt a magyar demokrácia legjobbjainak üldözésében, börtönbe vetésében és meggyilkolásában.
Érdemes lenne elgondolkodni ezen a szerkesztőknek, amíg nem késő, mert ezen az úton haladva könnyen előfordulhat, hogy a Beszélő ismét abba a helyzetbe kerül, mint az induláskor, amikor nyugati támogatással jelent meg, mert a szociáldemokrata színeket játszó kommunista diktatúra meg akarta fojtani az oldalairól áradó szellemiséget. Szívélyes üdvözlettel:
Haas György újságíró
Tisztelt Haas György Úr!
Torgyán József Csurka Istvánnal közösen tart nagygyűlést, vele együtt keresi a széles nemzeti mozgalom létrehozásának lehetőségét. Ez összekapcsolja őket akkor is, ha – mint cikkünk írója hangsúlyozza – „nem szeretik egymást”, és ha Torgyán József „nehezen vádolható antiszemitizmussal”. A zsidóság jelentős részének támogatása egyébként megítélésünk szerint korántsem perdöntő bizonyítéka annak, hogy valaki nem szélsőjobboldali. Izraelben éppúgy vannak szélsőjobboldali csoportok, mint a világ minden országában. A nacionalizmus is nemzetközi – mondta volt Ady Endre. Torgyán Józseffel kapcsolatos kritikai szemléletünk megalapozására hadd idézzünk néhány mondatot Alapgondolatok az FgKP választási programjához című írásiból (In: Múltunk, jelenünk, jövőnk. Árpád Vezér Kiadó, 1992). „Felfogásunk szerint a sajtószabadság korlátja a többpártrendszer, a demokrácia nyílt vagy burkolt veszélyeztetése, a puccsra törekvés és az emberi szabadságjog.”
„A rendőrség maradjon pártsemleges, de legyen a Független Kisgazdapárt érdekében álló is.”
„Az oktatás tartalmában érvényesíteni kell a magyarságtudományi ismereteket… Az erkölcsi oktatás legyen kötelező az iskolában.”
„A határon túli magyar egyházak népi azonosságtudat-megtartó hivatását kiemelten támogatjuk, különös tekintettel a magyarságtudatból kivetkőztetésre egyházi segédlettel.”
Egy mondat az Alapgondolatokhoz kapcsolódó „közepes mélységű értékelések”-ből: „A jövő keresett cikke a kapirgáló tyúk húsa és tojása lesz.”
Lapunk egyébként meggyőződésünk szerint nem tért el az alapításakor vállalt politikától. Eszményünk továbbra is a jogállam, a liberális demokrácia, a szabadságjogok teljessége – beleértve a kisebbségek, a hátrányos helyzetűek emberi, közösségi és szociális jogainak védelmét. Ha jogsérelem érte, Torgyán úr mellett is kiálltunk. Így tettünk a kisgazdaszékház elfoglalására tett törvénysértő kísérlet idején, és akkor is, amikor hivatalos személy megsértése és rémhírterjesztés miatt „pártállami stílusú” eljárás indult ellene.
A Népszabadságot – akár a Vagyonügynökséget – hirdetésben reklámozzuk, miközben cikkeinkben mindkettőt bíráljuk is. Hirdetést csak akkor utasítanánk vissza, ha szélsőséges, alkotmányellenes szervezet kívánna lapunkban hirdetni, vagy ha a hirdetés tartalma lenne törvénysértő. A Népszabadságot egyébként, ha cikkeivel és szerzőivel gyakran vitázunk is, jó újságnak tartjuk. A Népszabadság nélkül féloldalas (vagy inkább: negyedoldalas) lenne a magyar tájékoztatás.
Tisztelettel üdvözli:
Kőszeg Ferenc
- Visszabeszélő [6]