A francia filmek kifulladóban vannak, nemcsak a nagy nevek, mint Rohmer vagy Resnais, de a középnemzedék hírességei, Claude Sautet, Téchiné, vagy Tavernier. Talán már csak Jacques Rivette-ben bízhatunk. Viszont teljesen váratlanul remekműgyanús vagy legalábbis nagyon erős hatású alkotásokkal jelentkeznek soha nem hallott elsőfilmesek.
Érdekes fejlemény ez, ugyanis sokáig éppen a fiatalok, az újak hiányáról panaszkodtak a francia nézőit és kritikusok. Beneix, Besson, Carax – a legutolsó „hullám” is évekkel ezelőtt csobbant nagyot.
A Francia Intézet immár nem először mutatja be a legújabb rendezőket. Természetesen korántsem mindegyik film remekmű. A remekmű-követelés nemesen buta szokásával amúgy is fel kellene talán hagyni: annál nagyobb lesz az ámulatunk, ha mégis rábukkanunk egyre.
Ilyen például a NORD (Észak), Xavier Beauvois filmje. Csupasz, rideg táj, csupasz, rideg, elrontott életek. Az apját meggyilkolni kész fiút maga a rendező játssza – kiválóan.
Tavaly ősszel került a párizsi mozikba a vonzó című elsőfilm: NINCS MINDENKINEK OLYAN SZERENCSÉJE, HOGY KOMMUNISTA SZÜLEI LEGYENEK. A groteszk komédia 1959 körül játszódik Párizsban, ahol a Vörös Hadsereg női szíveket tipró férfikara vendégszerepel. A film talán feledhető, de roppant kedves.
Agnes Merlet elsőfilmje, A CÁPA FIA viszont egyáltalán nem kedves, hanem acélkemény és sokkoló remekmű. A NÉGYSZÁZ CSAPÁS-nak nagyon távoli, kegyetlenebb, reménytelenebb rokona. Egy másik rendezőnő, Ferreira Barbosa elmegyógyintézetbe vezeti a nézőt. Bámulatos tehetsége van, hogy itt is felcsendítse a humor dallamát. „A normális emberekben nincs semmi különös” – mondja filmjében egy rokonszenves beteg.
„Rábeszélőnk” nem pontosan a Francia Intézet (Bp. I., Fő u. 17.) most vetítésre kerülő filmjeit „recenzálja”. Vannak köztük halványabbak is, mint a fentiek. Van, amiről nem szólunk, pedig nagyon jó film. Az újdonságok hangulatára szeretnénk felhívni a figyelmet. Tessék őket felfedezni!
17. csütörtök – Mathieu Kassovitz: A MESZTIC (1993) Az eleven ritmusú, derűs történet főhőse Lola, a szép mesztic lány, aki egyszerre közli két szerelmével, a fiatal, fehér, bohém Félixszel és a komoly, elegáns, fekete joghallgatóval, hogy valamelyiküktől gyereket vár.
18. péntek – Cédric Klapisch: SEMMISÉGEK (1992) Egy áruház igazgatója új menedzselési eljárásokat vezet be, hogy alkalmazottjai munkáját és munkakapcsolatait javítsa. Ezentúl gumiszőnyeg, testbeszéd, kórus egészíti ki a rutinfeladatokat… Egy abszurd társadalom szelíd szatírája.
21. hétfő – Christian Vincent: A TITKOLÓDZÓ (1990) A megcsömörlött nőcsábász, a fiatal író elhatározza, hogy bosszút áll a nőkön. Ám utolsó hódítása, Catherina nem bizonyul megfelelő áldozatnak. A finom humor és a cselekményvezetés Rohmer hatását mutatja. (A kritikusok különdíja a Velencei Fesztiválon)
22. kedd – Eric Rochant: KÖNYÖRTELEN VILÁG (1989) Hippolyte kiábrándultan szemléli a világot. Dologtalanul és reménytelenül lézeng, míg egy napon találkozik Nathalie-val, egy ragyogó, tevékeny egyetemistával, akit látszólag semmi nem vonzhat őhozzá… A rendező első játékfilmje saját fiatal nemzedékét és annak szelíd reménytelenségét idézi meg.
A vetítések 19 órakor kezdődnek.
- Rábeszélő [6]