Skip to main content

Fiatal francia filmesek második fesztiválja

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Film


A francia filmek kifulladóban vannak, nemcsak a nagy nevek, mint Rohmer vagy Resnais, de a középnemzedék hírességei, Claude Sautet, Téchiné, vagy Tavernier. Talán már csak Jacques Rivette-ben bízhatunk. Viszont teljesen váratlanul remekműgyanús vagy legalábbis nagyon erős hatású alkotásokkal jelentkeznek soha nem hallott elsőfilmesek.

Érdekes fejlemény ez, ugyanis sokáig éppen a fiatalok, az újak hiányáról panaszkodtak a francia nézőit és kritikusok. Beneix, Besson, Carax – a legutolsó „hullám” is évekkel ezelőtt csobbant nagyot.

A Francia Intézet immár nem először mutatja be a legújabb rendezőket. Természetesen korántsem mindegyik film remekmű. A remekmű-követelés nemesen buta szokásával amúgy is fel kellene talán hagyni: annál nagyobb lesz az ámulatunk, ha mégis rábukkanunk egyre.

Ilyen például a NORD (Észak), Xavier Beauvois filmje. Csupasz, rideg táj, csupasz, rideg, elrontott életek. Az apját meggyilkolni kész fiút maga a rendező játssza – kiválóan.

Tavaly ősszel került a párizsi mozikba a vonzó című elsőfilm: NINCS MINDENKINEK OLYAN SZERENCSÉJE, HOGY KOMMUNISTA SZÜLEI LEGYENEK. A groteszk komédia 1959 körül játszódik Párizsban, ahol a Vörös Hadsereg női szíveket tipró férfikara vendégszerepel. A film talán feledhető, de roppant kedves.

Agnes Merlet elsőfilmje, A CÁPA FIA viszont egyáltalán nem kedves, hanem acélkemény és sokkoló remekmű. A NÉGYSZÁZ CSAPÁS-nak nagyon távoli, kegyetlenebb, reménytelenebb rokona. Egy másik rendezőnő, Ferreira Barbosa elmegyógyintézetbe vezeti a nézőt. Bámulatos tehetsége van, hogy itt is felcsendítse a humor dallamát. „A normális emberekben nincs semmi különös” – mondja filmjében egy rokonszenves beteg.

„Rábeszélőnk” nem pontosan a Francia Intézet (Bp. I., Fő u. 17.) most vetítésre kerülő filmjeit „recenzálja”. Vannak köztük halványabbak is, mint a fentiek. Van, amiről nem szólunk, pedig nagyon jó film. Az újdonságok hangulatára szeretnénk felhívni a figyelmet. Tessék őket felfedezni!

17. csütörtök – Mathieu Kassovitz: A MESZTIC (1993) Az eleven ritmusú, derűs történet főhőse Lola, a szép mesztic lány, aki egyszerre közli két szerelmével, a fiatal, fehér, bohém Félixszel és a komoly, elegáns, fekete joghallgatóval, hogy valamelyiküktől gyereket vár.

18. péntek – Cédric Klapisch: SEMMISÉGEK (1992) Egy áruház igazgatója új menedzselési eljárásokat vezet be, hogy alkalmazottjai munkáját és munkakapcsolatait javítsa. Ezentúl gumiszőnyeg, testbeszéd, kórus egészíti ki a rutinfeladatokat… Egy abszurd társadalom szelíd szatírája.

21. hétfő – Christian Vincent: A TITKOLÓDZÓ (1990) A megcsömörlött nőcsábász, a fiatal író elhatározza, hogy bosszút áll a nőkön. Ám utolsó hódítása, Catherina nem bizonyul megfelelő áldozatnak. A finom humor és a cselekményvezetés Rohmer hatását mutatja. (A kritikusok különdíja a Velencei Fesztiválon)

22. kedd – Eric Rochant: KÖNYÖRTELEN VILÁG (1989) Hippolyte kiábrándultan szemléli a világot. Dologtalanul és reménytelenül lézeng, míg egy napon találkozik Nathalie-val, egy ragyogó, tevékeny egyetemistával, akit látszólag semmi nem vonzhat őhozzá… A rendező első játékfilmje saját fiatal nemzedékét és annak szelíd reménytelenségét idézi meg.

A vetítések 19 órakor kezdődnek.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon