Az elmúlt egy-két hónap kiállításai képzőművészeti életünk sohasem látott pezsgését hozták. Szerencsére nem külsőségekről, hanem minőségről van szó. Kitűnő művészeink jelentkeznek munkásságuk keresztmetszetével vagy épp eddigi legjobb teljesítményével. Mindezt nem lehet elég sokszor elismételni: kivételes időszakát éli a magyar képzőművészet. (Más kérdés, hogy az eredmények mögött milyen egzisztenciális és anyagi gondok húzódnak meg. Különös ellentmondás.) S ahogy az a kor szellemének legjobban megfelel: nincs államilag preferált vagy hat. eng. irányzat; stíluspluralizmus uralkodik. A legkiemelkedőbb példák közül Molnár Sándort (Vigadó Galéria) említve az első helyen, az ő művészetét nehéz volna skatulyába gyömöszölni; nonfiguratív festő, az izzó színek, a lobogó formák mestere. Almásy Aladár (Kiállítási Csarnok) szürrealista grafikus; Swierkiewicz Róbert (Kiscelli Múzeum) sokoldalú, nagyvonalú, vérbő alkat, posztmodern jelenség, aki a véletlent is az alkotás szolgálatába állítja.
Az informel irányzatok divatja, az „új szenzibilitás” évekre háttérbe szorította a konstruktivizmust. Most két kiállítás is bizonyítja, hogy igenis, tartja hadállásait. Nemrég méltathattuk Rákóczy Gizella (Budapest Galéria) műveit mint geometrikus irányzatú, egyéni, különleges teljesítményt. A hazai konstruktív törekvésekre irányítja a figyelmet egy újabb kiállítás is, amely már szélesebb körből merít. Az ART MADI neve a Mouvement, Art Abstrait, Dimension, Invension (mozgás, absztrakt művészet, dimenzió, invenció) szavak kezdőbetűiből született. A törekvés alapítója Carmelo Arden Quin, 80 éves uruguay-i születésű párizsi művész (1946). Esztétikájának lényege egy ellentét feloldására tett sajátos kísérlet: a mű sokszögű síkelemekkel, egyszerű színekkel és formákkal operáljon, váljon ugyanakkor a környezet, a természet részévé mint csupán önmagát jelentő alkotás. Ügy tetszik, konstruktivista revivalről, megújulási kísérletről van szó, amely az irányzat klasszikusaitól annyiban különbözik, hogy a műveknek a hagyományos négyszögűtől eltérő szabálytalan képalakját részesíti előnyben. Szóba jöhetnek sokszögű konkáv, konvex és lyukakat is magukba záró formák. E rendhagyó képalaknak a pop art nevet is adott: magyarítva formázott vászonnak nevezzük.
A Formázott ART MADI kiállítás résztvevője az a 18 művészünk, aki e körbe sorolható műveket alkotott vagy alkot: szabálytalan körvonalú geometrikus alkotásokat. Az anyag nem korlátozódik festészetre; falra akasztható vagy posztamensre kívánkozó plasztikák egyaránt szerepelnek. Meglepetést kelthet, hogy a síkidomok vagy a mértanias formák szűknek gondolható körén belül is mennyi és milyen szellemes változat születhet. Konok Tamás műve ezúttal is hat az eleganciájával. Maurer Dóra munkáiban főként az eredeti szemléletmód kelt figyelmet. Jó viszontlátni Bak Imre korábbi műveit, s találkozni a ritkán mutatkozó Fajó János alkotásaival. Újszerű megnyilvánulásként, a kiállítási koncepció egyéni értelmezésének hat Bányász Éva Oszlopa. Ézsiás István hegesztett acél-reliefjei egy újabb technika alkalmazása klasszikus avantgárd műfajban. Szőnyei György alkotása az amorf alakzatok irányába tágítja a „szabad geometria” valójában talán nem is létező határait.
A szervezők, a kiállítók Moholy-Nagy Lászlót és Peri Lászlót méltán tekintik az irányzat ősatyjának. Ez is jelzi, mennyire természetes, hogy a kiállítást a Kassák Emlékmúzeumban rendezték meg. Örvendetes, hogy a névadó s a hely szelleme tovább él az újabb törekvésekben is.
- Rábeszélő [6]