A 30-as nemzedék egyik legjellegzetesebb hangú tenorszaxofonosa Gary Thomas. Tavaly majdnem eljutott hozzánk Jack DeJohnette együttesével, de aztán az utolsó pillanatban elmaradt az Erkel Színházba tervezett koncert. Az európai turnéról hazatérve május végén New Yorkban vették fel a JMT kiadó gondozásában most megjelenő Exile’s Gate című CD anyagát. A zene engem leginkább egy tíz évvel ezelőtti John Abercrombie-lemezre, a Nightra emlékeztet. Persze ez lehet a véletlen műve is, no meg az azonos hangszer-összeállításé (tenorszaxofon–Hammond orgona–gitár–dob), ráadásul a hét felvételből hármon a dobos (JDJ!) is azonos. Tőlük különösen a Blues on the Corner című McCoy Tyner-téma figyelemre méltó, ahol a kvartett másik két tagja, az utóbbi évek egyik gitáros revelációja, Paul Bollenbeck és az orgonista Charles Covington is bemutathatja tudását. A másik négy felvételen egy fiatalokból álló kvintett hallható, akik közül a magyar közönség a nálunk már többször is járt fekete hölgyet, Terri Lyne Carringtoht ismerheti leginkább. Terri egyébként a világ első számú női jazzdobosa. Ettől a „felállástól” különösen a teljesen egyéni értelmezésű Cole Porter-örökzöldet, a Night and Dayt ajánlom. Ez a CD főleg a modern jazz kedvelőinek tetszését fogja elnyerni.
Akárcsak a másik, a 40 éves bostoni gitáros, Mike Stern rövidesen megjelenő hatodik Atlantic lemeze, az Is What It Is. Stern mérföldekről felismerhető gitárhangja a nyolcvanas évek második felében az élvonalba repítette „a húrok virtuózát”, aki korábban, 1981 és ’83 között Miles Davis muzsikusa volt. Zenéjében a rocktól a blueson át a legmodernebb straight aheadig minden megtalálható. Ars poeticája – swinges lüktetés és lírai elmélyülés. Mostani lemezén is megszokott erényeit csillantja fel olyan elsőrangú muzsikusok közreműködésével, mint a tenorszaxofonos Michael Brecker és Bob Malach, a zongorista-szintetizátoros Jim Beard, a basszusgitáros Will Lee, s ebben az ún. „New York groove”-stílusban legnagyobb dobos, Dennis Chambers. A CD nálam ötcsillagos minősítést érdemel, de a kilenc felvétel közül is kiemelkedik a lírai Signs (Jelek) és a mindent elsöprő lendületű nyitószám, a Swunk (a swing és a funk összevonásából képzett szójáték!).
- Rábeszélő [6]