kzs [Kárpáti Zsuzsa]

Nyomtatóbarát változat

Mozart és a nők – hálás téma életrajzíróknak, rendezőknek és zenetudósoknak egyaránt. Mozart majdnem minden operájában főszerepet játszik a férfi(ak) és a nő(k) kapcsolata, s az elemzőknek nem kell túlságosan erőltetett vagy merész következtetésekre jutni, amikor párhuzamot keresnek egy-egy librettó és Mozart szerelmi életének eseményei között. „Mozart szerelmes volt minden leánynövendékébe” – írja Hildesheimer egyedi szemléletű, magyarul is megjelent Mozart-életrajzában, de így folytatja: „Bizonyosan nem érvényes ez első bécsi leánynövendékére, Josepha Auernhammerra, akinek kétségkívül kevéssé vonzó külsejét szűkszavú ridegséggel ecsetelte Mozart az apjához írt levelében.” Stanley Sadie, egy másik monográfiaíró is beszámol e kivételről: „Tanítással jutott (Mozart első bécsi éveiről van szó) szerény jövedelemhez, három-négy növendékének egyike, Josepha von Auernhammer nagyon csúnya volt – Mozartot taszította szerelmes közeledése, zeneileg azonban tehetséges és igaz barát.”

E furcsa kapcsolatból született az Esz-dúr verseny. Mozart maga írja, hogy Auernhammer kisasszony többször „rimánkodott” neki, készüljön el már végre a kétzongorás darabbal. Végül 1781. november 23-án Mozart és csúnyácska tanítványa zajos sikerrel játszották el a művet az Auernhammeréknál rendezett  „Privatakademie”-n. A mi nem privát Zeneakadémiánkon Kocsis Zoltán és Michel Béroff játsszák el e koncertpódiumon meglehetősen ritkán hallható versenyt. A műsor második felében Csajkovszkij 6. szimfóniája hangzik el. Csajkovszkij szerelmi életébe – bármennyire liberálisak vagyunk – ezúttal ne menjünk bele. Hatodik, „Patetikus” jelzőjű szimfóniáját 1893. október 28-án még maga a szerző vezényelte, azután 9 nap múlva kolerajárvány következtében meghalt. A szimfónia olyan, mint a jelzője. Csajkovszkij romantikája egyszerre oroszos és nyugati; anyanyelvét főként a városi műdalok, a románcok határozták meg, s kevésbé az eredeti népdalok (bár azokat is felhasználta). Tóth Aladár még a Nyugatban ezt írta róla: „Más zeneszerzők az idegbizsergető rafinéria helyett nagyképű páthosszal burkolják köznapiságukat. A szimfonikus zenében is sok példát hozhatnánk fel erre, így ide tartozik sok, sőt legtöbb művével Csajkovszkij is.” Az ítélet talán túlságosan szigorú. Jó zenekar előadásában (s most az lesz!) mindig élvezet meghallgatni ezt a művet, scherzo-tétele pedig igazán briliáns és szellemes.

A február 25-én, 19.45-kor kezdődő hangversenyt másnap, 26-án megismétlik, így mindenki be fog férni. Csak azért kell izgulnunk, hogy az első koncert után a külföldi karmester ne találkozzon néhány olyan magyar (nagyon csúnya) állampolgárral, mint januárban Fischer Iván…

• Rábeszélő