Gyermekkor
Ha közvéleményünk titokzatos, nem csoda. Mindössze ötödik évét éli, hiszen a mégoly puha diktatúrában sincs igazairól közvélemény. Az emberek persze vélekednek valahogy, de véleményeik nem ütközhetnek egymással, hiszen nincs nyilvános politikai tér, és alig befolyásolják a politikai döntéseket. A puha diktatúra ugyan udvarolgatott a népnek, igyekezett elfogadtatni, megszerettetni magát alattvalóival. De ha történetesen az alattvalók mégsem szeretik meg, ő mégis marad, és megy a maga útján. A közvélemény mint intézmény tehát csak azóta van, mióta politikai szabadságjogok is vannak. Még gyermekkorú, nem nyerte el teljes rugalmasságát, acélosságát. Minden, amit a magyar közvélemény alakulásáról tudni lehet, nagyon kevés. Alapjában véve a második szabad választás előkészítése során is sötétbe ugrik minden politikai erő, amely a közvélemény befolyásolására törekszik.
Az elmúlt hetekben nyilvánosságra hozott néhány közvélemény-kutatás némi meglepetéssel szolgált. Érdemes ezeken kicsit elmerengeni.
Pártok és politikusok népszerűsége
Rendre jelennek meg az ismertségi és népszerűségi indexek vezető politikusok fényképei alatt. Észrevehettük már, hogy a közvélemény e tekintetben sajátosan konzervatív. Nehéz a megszerzett népszerűséget elveszíteni, ameddig a boldog kedvezményezett valamilyen kapitális hibát el nem követ, addig a válaszolók nemigen ejtik ki kegyeikből. Mi más magyarázhatná, hogy Németh Miklós sokáig a népszerűségi vizsgálatok éllovasa volt, miközben már rég kiiratkozott a magyar politikából, és hogy makacsul tartotta magát a fő helyek egyikén Horn Gyula akkor is, amikor a Szocialista Párt ügyesen az elvermelés taktikáját választotta a szabad parlament első ciklusának első harmadában. Megszoktuk, hogy a népszerűségi listák élén Göncz Árpád után Horn Gyula, Fodor Gábor, Palotás János, Király Zoltán következik. (Palotás egyszer belopta magát a közvélemény szívébe a taxisblokád idején a hevenyészve összehívott érdekegyeztető tárgyaláson tanúsított grandiózus alakítása nyomán, s úgy maradt.)
A Medián 1994. február 18–23. között ismét mérte a pártok listavezetőinek ismertségét és népszerűségét. (MH, 1994. március 23.) A népszerűségi lista nem hordoz különös meglepetéseket, legfeljebb az ilyen, hogy Surján László megelőzi Orbán Viktort. (A sorrend: Palotás, Horn, Király Z., Kuncze, Surján, Orbán, Boross P., Nagy Tamás, Torgyán, Csurka.) Ám arra a kérdésre, hogy ki legyen a következő kormány miniszterelnöke, a kérdezettek második legnagyobb csoportja, azaz 17%-a Boross Pétert nevezte meg. Az egyébként Borossnál népszerűbb Kuncze Gábor és Orbán Viktor 9-9%-os miniszterelnöki jelölést kapott ebben a kérdezésben. (Első Horn Gyula 22%-kal.) Az egyébként legnépszerűbbnek bizonyuló Palotás János ebben a kérdésben összesen 8%-ot kapott. Ebből az következik, ami egyébként elég logikus, hogy a politikusi szeretetreméltóság, a népszerűség nem esik egybe a politikai súllyal. A választók nem feltétlenül a legszeretetreméltóbb szereplőt fogadják el centrális pozícióban. Talán a választópolgároknak ugyanaz a hűsége avagy rugalmatlansága mutatkozik meg itt is, amely a rokonszenv-konzervativizmusban is fülön csíphető. Ha egyszer valaki már volt miniszterelnök vagy főminiszter, és ama bizonyos kapitális hibával nem sértette meg a választópolgárt, akkor megszokják. Még az sem baj, ha a pártja egyébként nem népszerű. Hiszen az MDF népszerűsége alaposan elmarad – e vizsgálat szerint – Boross Péter elfogadottságától. Megjegyzendő: a fölöttébb népszerű Palotásról és Király Zoltánról a válaszolók 33, illetve 24%-a tudta, hogy egyáltalán milyen párt vezetői, ennyien tudták őket politikailag egyáltalán azonosítani. Ennek a kampányban még igen komoly következményei lehetnek. Ha az elektronikus médiumokon keresztül óránként sulykolják a választó fejébe, hogy a miniszterelnök Boross Péter, akkor ebbe beletörődhetnek. Különösen, ha az alternatívák meg sem jelenhetnek.
Szomorú konzekvenciákat vonhatnak le az MDF-fel rivális pártok ezekből az adatokból. Ha az MDF kampánya során ráhajt arra, hogy vele Boross Péter miniszterelnökségét választják a polgárok, sokkal nagyobb sikerekre számíthat, mint amit a párt népszerűsége adományozna neki. Hacsak Boross Péterről a választásokig hátralévő időben annak a bizonyos kapitális hibának az elkövetése ki nem derül.
Előítéletek
Emlékeztetőül idézzünk fel egy nem teljesen kielégítő, de rövid definíciót az előítéletről: „rossz feltételezése másokról elegendő bizonyíték nélkül”. A mások itt a sajáttól eltérő csoportot jelenti.
A meghatározást egészítsük ki azzal, amit G. W. Allport a szociálpszichológia klasszikusa ír: „Az egyik legbiztosabban ismert tény, hogy azok az emberek, akik mereven elutasítanak egy csoportot maguktól, általában hajlamosak arra, hogy egyéb csoportokat is elutasítsanak. Ha egy személy antiszemita, valószínű, hogy egyúttal ki nem állhatja a katolikusokat és a négereket, szinte nincs olyan csoport, amelynek elutasítására ne volna képes.” (Az USA-ban, ahol Allport könyve született, a fehér lakosság túlnyomó része protestáns.)
Etnikai „távolságtartás” (balra) és „közelségérzés” pártszimpátiák szerint 0-tól 100-ig terjedő skálán
Az elmúlt hetekben két olyan vizsgálatról is olvashattunk, amely a felnőtt magyar lakosság előítéletességét kutatta, méghozzá pártválasztásokkal vagy pártrokonszenvekkel összefüggésben. Az egyik kutatás az etnikai kisebbségek elutasítására, illetve elfogadására irányult, és a Medián Közvélemény-kutató valamint a Minoritás Kisebbségkutató Intézete folytattak, tavaly ősszel a szokásos 1200 fős reprezentatív mintán. (HVG, 1994. március 12.) Jól kipróbált módszert alkalmazva azt firtatták, hogy mennyire fogadná el a kérdezett különféle etnikai kisebbségek tagjait munkatársnak, szomszédnak, barátnak, családtagnak.
Ön szerint elfogadható-e, hogy a kormány tagja legyen és fontos politikai szerepet játsszon, aki (a válaszolók százalékában)
|
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> |
elfogadható |
nem elfogadható |
|
35 évnél fiatalabb |
76 |
24 |
|
vezető beosztásban volt az előző rendszerben |
51 |
49 |
|
külföldről telepedett haza |
39 |
61 |
|
szülei kommunista vezetők voltak |
99 |
344 |
|
valamilyen nemzetiségi kisebbség tagja |
77 |
23 |
|
megcsalja a házastársát |
63 |
37 |
|
nem hisz istenben |
79 |
21 |
|
zsidó származású |
83 |
17 |
|
homoszexuális |
34 |
64 |
Szonda Ipsos, 1994. január, 1000 fős minta
A másik kutatást a Szonda Ipsos folytatta 1994 januárjában 1000 fős mintán, amely az ország 15 év feletti lakosságát reprezentálta. Ők nem etnikai, hanem társadalmi, demográfiai és magatartáscsoportokkal kapcsolatos politikai attitűdöket vetettek össze, részben a válaszoló saját politikai orientációjára vonatkozó megállapításával (liberális, baloldali, jobboldali), részben a válaszolók pártrokonszenvével. A két, persze nem közvetlenül összehasonlítható előítélet-vizsgálat meglehetősen ellentmond egymásnak. Míg a Medián-féle, etnikai előítéleteket firtató vizsgálat túlnyomórészt elutasítást, tehát előítéletes attitűdöket hozott felszínre, addig a Szonda Ipsos kérdéseire adott válaszok nem elhanyagolható toleranciáról tanúskodnak.
- Belföld [6]