Skip to main content

Vissza a főcikkhez →


A két adatsor összevetéséből többféleképpen következtethetünk. Lehet, hogy Allportnak nincsen igaza? Az előítéletes attitűd nem alkot konzisztens rendszert? De az is lehet, hogy a politikai, akár kormányzati szereplő nem annyira fontos a magyar lakosságnak, mint mondjuk a szomszédja. A politikus akár cigány és zsidó is lehet, az ezzel kapcsolatos érzelmek nem annyira intenzívek. Nem következik viszont a meglepően toleráns liberális véleményekből választói magatartás. Ha komolyan vesszük ezeket a vizsgálati adatokat, ezekből az a következtetés adódik, hogy a politikai választást nem a mélyen fekvő beállítottság dönti el, hanem valami más. De mi? Beletörődés? Megszokás? Ismeret vagy ismerethiány?

Egy mozzanatra még felhívnám a figyelmet. Nézzék meg az etnikai előítéletességet mérő Medián-kutatás ábráját! Az összes etnikai kisebbség az elfogadó (pozitív) tartományban csak a Fidesz szimpatizánsainak körében helyezkedik el. Itt áll tehát előttünk az a közvéleménycsoport, amelyre minden liberális demokrata áhítozik, az a közvéleménycsoport, amely nem egyszerűen közömbös, hanem pozitív véleményeket melenget az egyébként általánosan elutasított etnikai kisebbségekkel kapcsolatban. Az etnikai gyűlölködés pusztító veszélyeivel szemben eredményesen csak egy ilyen csoporttal lehet szembeszállni. Csak az a kérdés, hogy a fiatal demokraták utolsó évben végrehajtott fordulata nem verte-e szét ezt a demokrata szíveknek olyan kedves politikai közösséget? Jóvátehetetlen kár lenne.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon