Vissza a főcikkhez →

A két adatsor összevetéséből többféleképpen következtethetünk. Lehet, hogy Allportnak nincsen igaza? Az előítéletes attitűd nem alkot konzisztens rendszert? De az is lehet, hogy a politikai, akár kormányzati szereplő nem annyira fontos a magyar lakosságnak, mint mondjuk a szomszédja. A politikus akár cigány és zsidó is lehet, az ezzel kapcsolatos érzelmek nem annyira intenzívek. Nem következik viszont a meglepően toleráns liberális véleményekből választói magatartás. Ha komolyan vesszük ezeket a vizsgálati adatokat, ezekből az a következtetés adódik, hogy a politikai választást nem a mélyen fekvő beállítottság dönti el, hanem valami más. De mi? Beletörődés? Megszokás? Ismeret vagy ismerethiány?

Egy mozzanatra még felhívnám a figyelmet. Nézzék meg az etnikai előítéletességet mérő Medián-kutatás ábráját! Az összes etnikai kisebbség az elfogadó (pozitív) tartományban csak a Fidesz szimpatizánsainak körében helyezkedik el. Itt áll tehát előttünk az a közvéleménycsoport, amelyre minden liberális demokrata áhítozik, az a közvéleménycsoport, amely nem egyszerűen közömbös, hanem pozitív véleményeket melenget az egyébként általánosan elutasított etnikai kisebbségekkel kapcsolatban. Az etnikai gyűlölködés pusztító veszélyeivel szemben eredményesen csak egy ilyen csoporttal lehet szembeszállni. Csak az a kérdés, hogy a fiatal demokraták utolsó évben végrehajtott fordulata nem verte-e szét ezt a demokrata szíveknek olyan kedves politikai közösséget? Jóvátehetetlen kár lenne.

• Belföld