[Eörsi János]

Vissza a főcikkhez →

A pavilon ötletpályázata 2 millióba került, a nyertes olyan lepkeházról álmodozott, amelyekben élő lepkék röpdöstek volna dekoráció gyanánt. De aztán a pályázattól függetlenül Makovecz Imrét bízták meg a pavilon tervezésével. Az egyszerre kb. 100 fő befogadására képes épületet 620 ezren látogatták meg az 1992-es Sevillai Világkiállítás hat hónapja alatt.

A magyar részvétel költségkeretét egy 1990. novemberi titkos kormányhatározat 15,2 millió dollárra (akkori árfolyamon 910 millió Ft-ra) taksálta, amit egy 4,5 millió dolláros (270 millió Ft-os) bevételi terv volt hivatva enyhíteni. A tényleges kiadások azonban több mint 1,2 milliárdra rúgtak, elhanyagolható bevétel mellett. Többek között azért ütötte kevés bevétel a magyar állam markát, mert az egyik fővállalkozó, a Hungexpo Rt. készítette a titkos költséghozam-becslést. Ennek során „elfelejtette” tájékoztatni a külgazdasági minisztériumot (NGKM) arról, hogy csak akkor számíthat a pavilon éttermeinek bevételeire, ha költségeit is ő állja. Így aztán a Hungexpo működtette az éttermet, a nyereség 10 százalékának befizetését ígérve. Csakhogy: az Expo után benyújtott elszámolás – hogy, hogy nem – veszteséget mutatott ki. Igaz, az NGKM felkért szakértői megállapították, hogy a Hungexpo egyáltalán nem könyvelte sevillai devizabevételeit és az ezekből teljesített kiadásokat. Még az is homályban maradt, hogy az ún. általános költségek közül mit kell a Hungexpónak állnia, s mi terheli a Sevillai Alapot…

A másik fővállalkozót, Makovecz Imre Makona nevű kft.-jét bízták meg a pavilon fölépítésével és az állandó programok szervezésével. Vele az NGKM 600 millió forintos szerződést kötött azzal a feltétellel, hogy az esetleges többletköltségeket a fővállalkozói díj 43 millió forintja terhére kell elszámolni. De szerződésen kívül is csöppent a kft.-nek 14 millió, s ennek – állapítja meg az ÁSZ – csak 20 százaléka takart fényleges többletigényt Egy tízperces film például 15 millióba került, ám ehelyett az NGKM – „alapvetően pesszimista hangvétele” miatt – újat készíttetett, potom 3 millióért. A kft. kiszemelt két komponistát, ők 4,8 millióba kerültek; a Zeneművészek Szövetsége tiltakozott, amire aztán pályázatot írtak ki, ennek négy nyertese 1,5 millión osztozott. Az NGKM – már a zárás után – „az átlaghallgatók részére egy kivételével (sic!) élvezhetetlennek” értékelte a zeneműveket.

A helyszínre kiküldött hét főből álló minisztériumi stáb (a „Kormánybiztosi Hivatal”) az ÁSZ jelentésének elkészültekor (1993. december) még nem számolt el arról, mibe került a sevillai kirándulás. A hivatal többek közt hat kocsit (köztük öt új Renault-t) vett 8,4 millió pesetáért (kb. 6,6 millió Ft-ért), az itthon elérhetőnél mintegy 20 százalékkal alacsonyabb áron. Zárás után féláron adta el a kocsikat, hármat közülük a kiküldetésből hazatérő kollegák vettek meg.

• Belföld