A szlovákiai parlament kétnapos, késhegyig menő vita után az elmúlt héten meglepően nagy többséggel elfogadta a Vladimír Meciar leváltása után alakult koalíciós kormány programját: a 119 jelen lévő képviselőből csupán 33-an szavaztak a tervezet ellen, 80-an viszont mellette.
Ez a szavazás két fontos dologra utal: egyrészt arra, hogy a politikailag meglehetősen heterogén kormánykoalíció (szocialisták, liberálisok, konzervatívok) képes volt reális és közös kormányprogram kidolgozására, másrészt arra, hogy az általuk alkotott képviselői tömb képes volt akaratának érvényesítésére, miközben meg tudták tartani a magyar pártok képviselőinek bizalmát is. Nem vált be tehát Vladimír Meciar jóslata, aki szerint az őt leváltó politikai erők semmiképpen sem tudnak megegyezni: a koalíció alapeleme egyelőre a kölcsönös kompromisszumkészség s a közös szándék, hogy a választások után is Meciar nélkül kormányozzanak.
Moravcík miniszterelnök a kormányprogramot beterjesztő beszédében most is határozottan elutasította a Meciar-politika minden elemét, s ebből a „radikális nem”-ből vezette le „kategorikus igen”-jeit. Elvetette Meciar nemzetállam-koncepcióját: Szlovákia nemcsak a szlovák nemzet hazája, hanem minden más nemzetiségű állampolgáré, aki „évszázadok óta itt él”. Elvetett minden határrevíziós kísérletet, s a szlovák–magyar határ kétoldalú biztosítását sürgette: „Szlovákia határait nemzetközi dokumentumok garantálják. Ha bárki a határok kérdését nacionalista érzések előhívására veti fel, az Szlovákia érdekei ellen cselekszik.” Elvetett minden propagandacélra gyártott ellenségképet: „A szlovák államiságot nem építhetjük ellenségkeresésre, se belföldi, se külföldi ellenség hajszolására. Ez az út a konfliktusok útja – nincs rá szükség, csak szegényítene bennünket.” Elvetette a gyűlöletkeltés minden formáját: „Figyelemmel kell kísérni a jövőben is, mely pártok és mozgalmak köreiben gerjesztenek más csoportok elleni gyűlöletet, hol alapoznak egyetlen személy kultuszára, hol alapozzák a politikai küzdelmet a konfrontációra és a demagógiára” – utalva a Meciar-párt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) múltbeli és jelenlegi módszereire.
Az elfogadott kormányprogram kulcsszava a stabilizálás: a zilált politikai, gazdasági, biztonsági és szociális helyzet rendezése. Hosszú távú koncepciók, dokumentumok és törvények előkészítését helyezi kilátásba, ugyanakkor nem tekinti a jelenlegi kormányt sem öröknek: az új választások megtartása mellett érvel. Gazdasági téren a Moravcík-kormány szerint a legfontosabb a korábbi időszakban teljesen leállított privatizáció újraindítása s a tulajdonviszonyok átalakítása: „visszatérünk a már jól bevált, vagyonjegyes privatizációs formához is, hogy a második hullám lezárulása után magánkézbe jusson az állami vagyon több mint fele”. A politikai szándék egyértelmű: a magánszektor szerepének növelésével és a tőkepiac mozgásba hozásával visszafordíthatatlanná tenni a szlovákiai gazdaságátalakítást, hogy az esetleg ősszel újra visszatérő Meciar ne tudjon újra államosítani.
Az új kormány a szociálpolitikában is jelentős változtatásokra készül, bár lehetőségei e téren sokkal szerényebbek. Az egészségügy, a szociális juttatások rendszere és az iskolaügy katasztrofális helyzetben van, s csak rendkívüli intézkedésekkel kerülhető el az összeomlás. Ezért a kabinet e téren is „el akar távolodni az állami paternalizmustól, és sokkal nagyobb szerepet szán az egyes polgárok felelősségének…”
Az előző kormányprogramhoz képest azonban a leglényegesebb változások a nemzetiségi politika terén várhatók: a kabinet kötelezettséget vállalt a kisebbségi jogok betartására, a választásokig a kisebbségek képviselőivel egyeztetve törvénytervezetet nyújt be a keresztnevek anyanyelvi használatáról és a kétnyelvű helységnévtáblákról. Növeli a helyi és regionális szervek hatáskörét, nem szándékozik bevezetni ugyanakkor a kisebbségek által korábban elutasított ún. alternatív oktatást a nemzetiségi iskolarendszerben, s nem kerül sor a magyar kisebbséget hátrányosan érintő területi újrafelosztásra sem. Csupán hivatalnokcseréket terveznek a magyarok lakta területeken, ehhez azonban kikérik a magyar képviselők véleményét. A kormány megvizsgálja, miként csatlakozhatna az ország az európai regionális és kisebbségi nyelvek chartájához, valamint a helyi önkormányzatok európai chartájához, a fő-fő kívánalom persze az, hogy Szlovákia teljesítse az ET Parlamenti Közgyűlésének kisebbségpolitikai ajánlásait. Ez a nemzetiségpolitikai koncepció tartalmazza a magyar pártok és a koalíciós pártok közti megegyezés összes főbb pontját: az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 14 magyar képviselője megalapozottan fogadhatta el.
A „szlovák fordulat” tehát tartósnak tűnik: a jelek szerint a kormány a választásokig súlyos konfliktusok nélkül gyakorolhatja a hatalmat, s meg tudja őrizni parlamenti többségét. Ennek biztosítéka pedig az, hogy – miként Moravcík kormányfő megjegyezte – immár „Szlovákiában is lehetséges az eltérő irányzatú politikai szubjektumok eredményes együttműködése; a koalíciós pártok belátták, hogy az állam érdeke előbbre való a köztük lévő véleménykülönbségeknél”.
(Pozsony)
- Külföld [6]