A tavaly nyáron 96%-os többséggel elfogadott kisebbségi törvény lehetőséget ad települési és országos kisebbségi önkormányzatok választására – az országgyűlési választások után. (Beszélő, 1993. július 17.) A ritka egyöntetűséggel elfogadott törvény bizonyos fokig elvette az élét a kisebbségek parlamenti képviseletéről kiújult vitának. Bár a kormánytöbbség igyekezett a felelősséget az ellenzékre hárítani, a felállítandó kisebbségi önkormányzatokra tekintve a Ház mégis hamar túltette magát azon, hogy a második szabad választás előtt sem sikerült kielégítő megoldást találnia, illetve nem sikerült az intézményes kisebbségi képviselet hiányát elfogadtatnia a kisebbségi közvéleménnyel.
A pártok számára a kisebbségi képviselet részben alkotmányjogi kérdés. A kisebbségi listák „kedvezményes” felállítását ellenzők szerint az ily módon garantált képviselet antiparlamentáris, mivel a korporatív elemmel tarkított parlament aláásná a politikai képviselet elvét. Az sem kevésbé bizarr azonban, ha a pártok igyekeznek „megtalálni” „saját” kisebbségi jelöltjeiket, a kisebbségi szervezetek pedig „saját” pártjaikat.
A cigány képviselők indítása a pártokat gyakorlatiasabb kérdés elé állítja. Azt kell eldönteniük – némileg feszengve –, hogy a cigány jelöltek indítása hoz-e annyi szavazatot, mint amennyit esetleg elriaszt.
A cigány szervezetek választási párttá alakulva megkísérelhetnek önállóan képviselőket juttatni a parlamentbe. Törekvésük reménytelen; nemcsak a hazai cigányság lélekszámát és választási aktivitását becsülik túl, de azzal sem számolnak, hogy a cigány választók is a bejutásra esélyes pártok küzdelmébe kívánnak beleszólni.
Az előző parlamenti ciklusban az SZDSZ és az MSZP vállalt a politikai szövetség szintjén szolidaritást a cigánysággal. A szabad demokraták és a Phralipe Független Cigány Szervezet választási megállapodásának eredményeként jutott a parlamentbe Hága Antónia és Horváth Aladár. A harmadik cigány képviselőt az MSZP juttatta mandátumhoz 1992 júniusában. Nagy Attila halálát követően a szocialisták úgy döntöttek, hogy a megüresedett helyet a párt országos listáján szereplő Péli Tamás töltse be, aki korábban a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének alelnöke volt.
A Független Kisgazdapárt „cigánypolitikája” 1992 márciusától datálható. Az FKgP kezdeményezésére létrejött Keresztény Nemzeti Összefogás nevű tömörülésben részt vett a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége is. Egy évvel később pedig a párt és az MCKSZ szövetségi szerződést kötött, amely szerint a kisgazdák három cigány származású jelöltet indítanak országos listájukon, kormányra kerülésük esetén pedig ugyancsak cigány származású politikust állítanak a létrehozandó Kisebbségi Minisztérium élére. Cserébe az MCKSZ vállalja, hogy a „teljes cigány népesség körében” népszerűsíti a Kisgazdapárt programját.
Az MDF 1990-ben tétovázott. Tavasszal nem indított cigány jelölteket, a szeptemberben kormányprogram gyanánt kiadott Nemzeti Megújhodás Programja viszont már utalt arra, hogy segíteni kell a cigányságot „közösségeik képviseletére alkalmas vezetőik” kiválasztásában. Tartós szövetség azonban egyetlen cigány szervezettel sem köttetett.
A Fidesz és a KDNP listás képviselőjelöltjei között nincsenek cigányok. A Kereszténydemokrata Néppárt egyszerűen nem áll kapcsolatban cigány szervezetekkel, a Fideszt viszont elvi megfontolások tartják vissza attól, hogy ilyen módon próbálja kiszélesíteni szavazóbázisát. Véleményük szerint egy párt cigánysággal kapcsolatos politikáját nem célszerű kampánytémává tenni, mert azt könnyen indulatok szítására használhatják fel egyesek. A Fidesz a cigányok helyzetét javító intézkedéseit főként az oktatásban kívánja megvalósítani, a cigány értelmiségtől pedig nem párthűséget, hanem szakmai együttműködést várnak.
A parlamenten kívüli pártok közül a szociáldemokraták hoztak létre cigány szatellitszervezetet, az 1989 decemberében bejegyzett Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártja azonban mára már megszűnt. Vezetője, Farkas Pál jelenleg a Roma Polgárjogi Mozgalom vezetője. A párt idén a Roma Ifjúsági Szervezettel kötött választási szövetséget.
Három cigány szerveződés döntött úgy, hogy megkísérli a lehetetlent.
A Magyarországi Cigányok Békepártja, a Magyar Cigányok Antifasiszta Országos Szervezetéből alakult 1993 decemberében. Elnöke Horváth Albert, aki korábban a Magyar Cigányok Pártját, majd az Újmagyarok Igazságpártját vezette. Az elnök magyar anyanyelvű cigányként nem támogatja a cigányok nemzetiséggé „nyilvánítását”, illetve nemzetiségi jogokban részesítését. Horváth kisebbségi politikájának középpontjában évek óta az elhatárolódás áll; úgy véli, hogy ha látványosan megtagadja a szolidaritást a nem magyar anyanyelvű cigányokkal, elnyerheti a többségi társadalom rokonszenvét.
A Magyarországi Cigányok Szolidaritási Pártja ez év februárjában alakult. Legismertebb vezetője Osztojkán Béla, aki korábban a Phralipe Független Cigány Szervezet alapítója volt, majd az 1991 januárjában cigány csúcsszervként megalakított Roma Parlament főtitkárának tisztét töltötte be egészen tavaly februárig. A Phralipe 1993 októberében felmondta tagságát a Roma Parlamentben.
A Magyarországi Cigányok Szolidaritási Pártja nyílt levele szerint a többségi politikai pártok számára nem fontos a cigányság érdekeinek képviselete.
A Roma Parlament választási pártjaként alakult Roma Parlament Választási Szövetség bírósági bejegyeztetésével kapcsolatos nehézségek miatt nem tudott önálló szervezetként elindulni.
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Választás ’94 [7]