Nem gondolod, hogy nagyon is századfordulós, avittas ötlet: művésztelepet létrehozni, Don Quijote-i küzdelmet folytatni egy helyért, ahol majd együtt lehet dolgozni? Mi ez egyáltalán, ez az elképesztően szép, ámde romos vízi épület, aminek a megszerzéséért így harcolsz?
Valamikor a Dorogi Szénbánya szénrakodója volt; a bányától drótkötélpálya vezetett a Dunáig, a ház alá álltak az uszályok, és innen borították be a szenet. A drótkötélpálya vagy harminc évvel ezelőtt megszűnt, azóta ennek a vízben álló épületnek semmi összeköttetése nincs a parttal. Ott áll a Dunában két pilléren és egy vasszerkezeten, üresen harminc éve, pusztul és romlik. Talán nehéz lett volna lebontani, ahhoz meg túl sok pénzt kellett volna befektetni, hogy valami nyereséges vállalkozás működjön benne. Amikor megláttam, véletlenül, az volt az első gondolatom, hogy de jó lenne itt lakni. De amikor többször is fönn jártam a házban, letettem erről, mert olyan erős hatású a tere, hogy tartósan elviselni szinte lehetetlen. Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy miért, hogy mi az a nyugtalanság, amit ott, a víz fölött érez az ember, de az biztos, hogy lakni nem lehetne, munkára viszont nagyon alkalmas.
Mekkora tér ez?
Körülbelül háromszáz négyzetméter, és az egyik legkülönösebb épület, amit valaha láttam. Amióta elkezdtem érdeklődni iránta, azt tapasztalom, hogy a pusztulása másoknak is fájdalmas, bárkivel is beszéltem Esztergomban, Dorogon vagy a parton lévő nyaralók tulajdonosaival, mindenki örömmel venné, ha meg lehetne menteni. Sikerült létrehozni egy alapítványt a Dorogi Szénbánya és két magánszemély részvételével. Jelen pillanatban az alapítványunk vagyona maga az épület.
Odaadták nektek az épületet?
Igen. És máris vannak jelentkezők, akik komoly munkákat ingyen végeznek el: egy statikus, aki megnézte az épület statikai állapotát, egy építészmérnök (szerencsére hobbyja a hegymászás), aki felmérte a vasszerkezetet, mivel az épület eredeti iratait nem sikerült föllelni. Most tárgyalok a MAHART-tal, hogy kölcsönözzenek nekünk egy uszályt az építkezés idejére, amit felvonulási területként tudnánk használni, és ígéretünk van a tatabányai bányától is, hogy segítenek. Az alapítványt épp azért hoztuk létre, biztosítékként, hogy ez a sok munka semmiképp ne veszhessen kárba. De az alapítványunkat nemcsak ennek az épületnek a megmentésére tettük, hanem általában a Magyarországon található elhagyott ipari emlékekre, azokra, amelyek vagy pusztulásra vannak ítélve, vagy szörnyű átalakulásra.
És nem félsz attól, hogy az alapítványok jó részét az emberek nemcsak pénzmentési, pénzmosási, adócsalási, de ideológiai csalási lehetőségnek is tekintik, ezért majd fütyülnek rád meg az alapítványodra? Külföldön az elhagyott vásárcsarnok-, üzemcsarnok-épületeket, villamosremízeket, melyeket odaadnak művészeknek, nem magánalapítványok, nem művészek csoportjai gründolják maguknak, hanem az önkormányzatok vállalnak felelősséget a működésükért.
Én is sokkal szívesebben venném, ha lennének állami garanciák arra, hogy ezek az épületek megmaradnak. De mivel nálunk ilyenek még nincsenek, és csak esetlegesen, egy-egy ember lelkesedése ment meg ipari emlékeket – például Császári Gáboré, aki a budai Duna-parton galériát csinált egy vízmércében, vagy Thury Leventéé, aki a komáromi erődre tett alapítványt, vagy a pécsi István-akna, ahol a Janus Pannonius Tudományegyetem mesteriskolásai dolgoznak – ezért én azt választottam, hogy egy ideig a hivatalnoka, menedzsere leszek ennek az ügynek. Szeretnénk kibocsátani egy művészrészvényt, ami természetesen nem banki forgalomba kerülne, hanem csak jelképes részvényként kapnák a támogatóink: a csekk mellé egy grafikát is adnánk. Felkérnénk írókat, hogy írjanak ezekről az épületekről, és a grafikákból és az írásokból összeállított kötetet is árusítani fogjuk. A mi alapítványunk egyelőre nem rendelkezik pénzzel, de szerintem létre lehet hozni alapítványt szellemi tőkével is.
A Váltótér Alapítvány számlaszáma:
Polgári Bank Rt. 219-98430-51-1144-0
- Kultúra [6]