Azt mondják – meséli a varsói magyar nagykövetség szerény beosztású munkatársa – az egyik régebbi nagykövet úr, amikor meglátta a követségen a mostani nagykövet urat, veszettül elkezdett kiabálni, hogy ha még egyszer itt éri, keresztüllövi.
A nagykövet mondata ebben a formában talán nem hangzott el. Tény azonban, hogy Engelmayer Ákost, aki 1961-től élt Varsóban, 1970-től a Lengyelország című lap munkatársa, a magyar nagykövetség sajtószemléjének összeállítója és a nagykövet tolmácsa volt, 1981. december 13-án, a Jaruzelski-féle szükségállapot kihirdetésének napján mint a Szolidaritás hívét, támogatóját kitiltották a nagykövetségről. Oda csak nagykövetként térhetett vissza 1990 októberében.
Megbízatása 1995 októberében járna. le. Most azonban ő is azok közé tartozik, akiknek valószínűleg idő előtt kell távozniuk posztjukról, mert nevük a választáskor rajta volt az MDF országos listáján. Ez a hibás lépés azonban önmagában nem lehet sem oka, sem ürügye egy diplomata felmentésének. Különösen, ha ez a diplomata nem négy, hanem harminc éve nagykövete Magyarországnak. Már tudniillik annak a másik Magyarországnak, amely ritkán rendelkezik hivatalos reprezentációval.
Engelmayer Ákos a nyolcvanas években a magyar demokratikus ellenzék fontos varsói kapcsolata volt. Rendszeresen hozott és vitt (vagy küldött a lakásába sereglő ösztöndíjas diákokkal) üzeneteket, sőt kéziratokat olyan időkben, amikor sem a magyar ellenzék, sem a lengyel Szolidaritás aktivistái nem utazhattak. 1986-ban ő kezdeményezte, hogy Varsó közelében a Podkowa Lesna-i templomban a magyar forradalom harmincadik évfordulóján táblát helyezzenek el az elesettek és kivégzettek emlékére. Ő vitte ki Mécs Imre, Pákh Tibor és e sorok írója köszönő-köszöntő levelét a templom plébánosának.
Veteránérdemek persze senkit semmiféle stallumra nem jogosítanak. De az új nagykövet jó diplomatának bizonyult. A kapcsolatépítés aprómunkájában nyilván segítette népszerűsége, kötődése régi szolidaritásbeli társaihoz, a lengyel politikai és kulturális élet új elitjéhez. De segítette az is, hogy MDF-es létére a hazai ellenzéket sem tekintette ellenségnek. Varsóban nem okozott problémát, ha egy ellenzéki politikus volt a nagykövetség vendége. A nagykövet érte el, hogy a pártelnökként Varsóba látogató Horn Gyula, aki ellen itthon már ádáz kampány folyt, találkozhasson Skubiszewski külügyminiszterrel. Clinton varsói látogatása során Magyarországot két külügyminiszter képviselhette: Jeszenszky Géza és Kovács László.
Kezdő korszakában az Antall-kormány arra törekedett, hogy színtelen (vagy éppen kompromittált) külügyi tisztviselők helyett a fogadó ország nyelvében, kultúrájában otthonos entellektüelek képviseljék Magyarországot. Az így kiválasztott nagykövetek némelyikéből komisszár vagy pártpróféta lett. De azért akadt, aki akkor is tudta, mi a feladata, amikor megbízói már elfelejtették.
A varsói nagykövetnek – így beszélik bennfentes külügyi körökben – nem is azért kell távoznia, mert a neve szerepelt az MDF országos listáján, hanem mert a helyét már elígérték. Utódja az MSZP egyik külügyi szakértője, Hárs Gábor lenne. A diplomata győztesként akar visszatérni a lengyel fővárosba, ahol a szükségállapot idején sajtóattasé volt. Éppen kinevezése cáfolna rá a rosszindulatú híresztelésekre, amelyek szerint jelentéseinek is része volt abban, hogy egyes, Lengyelországban járt művészeket, írókat hazatérésük után ottani szereplésükért retorziók érték.
Kicsit sok efféle személyi változást szorgalmaz az MSZP. Gyakoriságuk, jellegük azok rémlátásait látszik igazolni, akik úgy vélték: az egypártrendszer mint rendszer nem tér vissza, de képviselői – annál inkább itt lesznek. Az új kormány bemutatkozásának hangulatát pedig aligha javítja, ha Varsóban az új nagykövetet hűvös udvariassággal fogadják, kiakolbólított elődje viszont magas lengyel kitüntetést vesz át – személyesen Walesától.
- Néző-pont [6]