A film noir, mint műfaj, a második világháború előtti francia mozi találmánya, amely aztán a háború alatti és utáni amerikai filmben folytatódott.
Ha gonoszak a gonosztevők, ha korruptak és dagadtak a zsaruk, ha a magándetektív társának felesége után kajtat, és piszkos a körme, ha az ügyfele hazudik (meg lop is), ha a titkárnő kettős játékot folytat, és a végén ebül végzi az egész díszes társaság, akkor helyben vagyunk.
Nem feltétlenül az adaptációk nagy száma miatt, de ezek a filmek (elsősorban az amerikaiak) feltűnő irodalmi kapcsolatokkal rendelkeznek. Chandler és Hammet (meg követőik) hatottak a rendezőkre. Az emberi gyarlóság könyörtelenül precíz leltára felgyújtotta a filmesek képzeletét, s a snájdig szépfiúk után a markáns (olykor csúnya) férfiak lepték el a vásznat: Peter Lorre, Humphrey Bogart és számos sebhelyes arcú epizodista gyötrődik órákon át, az esetek többségében valami kis zsákmányért. A kockán forgó összeg a legritkább esetben éri el egy New York-i segédkönyvelő évi átlagkeresetét. Ám rendszerint ez a summa is elvész. A máltai sólyomban például a keresztes lovagok évszázadokon és kontinenseken át kergetett mesés értékűnek hitt csodaszárnyasa helyett egyszerű ólommadár az antihős jutalma, még az ilyenkor kijáró legkisebb királylány kezével is baj van, esetenként jegygyűrű helyett karperec kerül rá. A legnagyobb bajba természetesen a néző keveredik, aki megszokta, hogy szurkoljon valakinek.
A fekete filmben gyakorlatilag eltűnik az etalon, sem külső, sem belső tulajdonságok alapján nem lehet különbséget tenni jók és rosszak között. Klasszikus példa erre Clouzot 1943-as Hollója, amit a maga idejében zsigeri és morális felháborodással kért ki magának a közönség és a kritika.
A franciáknál életszerűbb, szegényszagúbb a fertő, az amerikaiaknál mozgalmasabb, pokolibb. Igen jellemző, hogy míg ideát a filmművészet komoly megújítói, nagymesterei (Carné, Clouzot, Duvivier), addig odaát Hollywood legbiztosabb kezű iparosai – kik pályájuk során szinte minden amerikai filmtípust vászonra vittek – készítették a műfaj legkiválóbb példányait (Huston, Preminger, Siodmak).
Örökmozgó
július 15.,péntek 21 h – Clouzot: Holló
július 17., vasárnap 20.30 – Wilder: Gyilkos vagyok
július 18., hétfő 18.30 – Preminger: Valakit megöltek
július 21., csütörtök 18.30 – Siodmak: Csigalépcső
- Rábeszélő [6]