A 168 óra e heti száma interjút közöl Grósz Károllyal a rendszerváltás korszakáról. A beszélgetést a közeljövőben a televízió is sugározni fogja.
Az egykori pártfőtitkár elárulja például, hogy a szovjet csapatokat Kádár János marasztalta az országban – maguktól már 1958-ban kimentek volna. Lehet, hogy így igaz. Az sem kizárt, hogy Gorbacsovval Grósz Károly kezdett tárgyalni a csapatkivonásról.
A riporter – Juszt László – emlékezteti riportalanyát, hogy az 1988. június 16-i Nagy Imre-megemlékezés résztvevőit az egykori miniszterelnök amerikai útja során fasisztáknak nevezte. „Honnan volt önnek ilyen információja” – kérdezi a riporter.
Az exfőtitkár helyesbít: korszerűsíti a rágalmat. „Nem tudom, hogy azt a szót használtam-e, hogy fasiszták, de azt igen, hogy felbéreltek voltak. És igenis voltak információink, hogy egy nagyon tekintélyes televízió forgatócsoportja ötven fontért megvette az urakat, csináljanak egy kis balhét, hogy ezt le tudják forgatni.”
Juszt László szó nélkül hagyja a megjegyzést, a néző-olvasó akár el is hiheti, hogy a tüntetés résztvevőit, akik az akkor harminc éve kivégzett Nagy Imrére emlékezve néhány szál virágot akartak elhelyezni a Batthyány-mécses talapzatán – felbérelték.
Csakhogy a balhét nem a néhány száz tüntető csinálta, hanem a rendőrség, amely rátámadt a békés sokaságra, belefojtotta a szót Kis Jánosba és Mécs Imrébe, gumibottal ütötte Demszky Gábort, megbilincselte Tamás Gáspár Miklóst és Orbán Viktort. Az ötven font tehát a rendőrséget illette. Lehet, hogy Ladvánszky tábornok, a rendőrség legfőbb vezetője vette át, vagy akár maga Horváth István belügyminiszter?
Nem, nem. Az utasítást, hogy a megemlékezést mindenképpen, akár erőszakkal is meg kell akadályozni, Grósz Károly adta ki. Az ötven fontot egyedül ő szolgálta meg. S ha megszolgálta, nyilván meg is kapta.
Vajon mire költötte?
- Belföld [6]