Mert ugye a pártok ígérnek fűt-fát, egyik ezt, a másik pedig éppen az ellenkezőjét – aztán, amikor hatalomra kerülnek, kiderül, hogy az ígéreteket nem is olyan könnyű betartani. A gazdasági helyzet, a külpolitikai erőviszonyok és a politikai hagyományok nemegyszer oly kevés mozgásteret engednek az egymást követő kormányzatok számára, hogy az átlagpolgár felsóhajt: egyik párt tizenkilenc, a másik egy híján húsz! Kormányra jutva nem is nagyon különböznek egymástól!
Ilyesmit állítanak az amerikaiak is, amikor a külföldiek számára el kell magyarázniuk, mi a különbség a két legnagyobb párt, a republikánusok és a demokraták között. Háromféle magyarázat létezik. Az első a leegyszerűsítő: az előbbiek a konzervatívabbak, az utóbbiak pedig a liberálisabbak, és kész! A „konzervatív” és a „liberális” jelző azonban nemegyszer egészen mást jelent Amerikában, mint Európában – nem is beszélve a kelet-közép-európai és kelet-európai országokról. El lehet magyarázni a különbséget bonyolultan is, valahogy így: a demokratákra szavaznak az északkeletiek és a déliek, a városlakók, a fizikai munkások, a katolikusok, a liberálisok és a kisebbségi csoportok – a republikánusokra a középnyugatiak, az üzletemberek, a farmerek, a „fehér galléros” munkások, a protestánsok és a hivatalnokok stb. Az utóbbi időkben kiadott amerikai kézikönyvek közül azonban egyre több folyamodik egy névtelen szerző megállapításaihoz, amelyek a maguk gunyoros módján minden elemzésnél jobban képesek érzékeltetni a pártok különbségeit. Craig Hosmer, egy kaliforniai képviselő még a Kongresszusi Feljegyzésekbe is felvétette az ismeretlen szerző „elemzését” – elképzelhető persze az is, hogy tréfás kedvű szenátorok és képviselők kollektívája húzódik meg az amerikai Anonymus mögött. Lássuk tehát a híres tételeket, úgy, ahogyan azok egyre több amerikai lexikonban, kézikönyvben és ismeretterjesztő munkában szerepelnek!
– A republikánusok rovarirtókat hívnak ki a svábbogarak ellen. A demokraták rájuk lépnek.
– A demokraták megveszik azokat a könyveket, amelyeket valahol betiltottak. A republikánusok cenzúrabizottságokat alakítanak, amelyekben közösen olvassák e könyveket.
– A demokraták megeszik a halat, amit fogtak, a republikánusok felakasztják a falra.
– A republikánusok behúzva tartják függönyeiket, pedig semmi okuk sincs rá. A demokratáknak el kellene függönyözniük szobáikat, de nem teszik.
– A demokraták a szegényeknek adják viseletes ruháikat. A republikánusok maguk viselik.
– A demokraták népszerű sportolókról, politikusokról és színészekről nevezik el gyermekeiket. A republikánusok szüleikről vagy nagyszüleikről, attól függően, kitől várnak örökséget.
– A republikánusok tanulmányozzák az újságok pénzügyi oldalait. A demokraták ezekkel bélelik ki a madárkalitkák alját.
– A demokraták terveket szőnek, majd egész mást csinálnak. A republikánusok nagyapáik terveihez tartják magukat.
– A demokraták megpróbálják abbahagyni a dohányzást, de nem sikerül nekik. A republikánusoknak sem.
– A republikánus fiúk demokrata lányokkal randevúznak. Republikánus lányokat akarnak feleségül venni, de úgy érzik, előbb joguk van némi szórakozásra.
– A republikánusok dáliákat ültetnek, dalmatát tenyésztenek, a demokraták terriereket tartanak, gyermekeket nevelnek, és árakat emelnek.
– A republikánusok külön ágyakban alszanak, néha külön szobákban. Ezért van több demokrata.
Nos, minden jel arra mutat, hogy Magyarországon három politikai csoportosulás jött létre: a liberálisoké, a nemzeti-konzervatívoké és a szocialistáké. Nem valószínű, hogy kormányra jutva egymással homlokegyenest ellenkező politikát lesznek képesek követni. Itt az ideje tehát, hogy előrelátóan megpróbáljuk mi is meghatározni, miben különböznek egymástól – valahogy úgy, ahogy ezt Amerikában megtették. Amennyiben a Beszélő szerkesztősége hozzájárul, ezennel pályázatot hirdetek a különbségek összeírására. A pályázaton való részvétel feltétele: az irónia fegyverének egyformán kell lesújtania valamennyi csoportosulásra – anélkül, hogy komolyabb sértődésre adna okot!
- Mentőakció [6]