Skip to main content

Beszélő hetilap, 41. szám, Évfolyam 6, Szám 42

Radnóti Sándor - Tamás Gáspár Miklós: Mentőakció-felhívás

Jancsó Miklós: Kedves Feri,

Vásárhelyi Miklós: Kedves Barátaim!

A Beszélő Szerkesztősége: Levél Dr. Kónya Imrének

: [A szolidaritási számról]

Radnóti Sándor: Fontos-e a mellékes?

Orbán Ottó: Nyílt levelezőlap a létéért küzdő Beszélő-höz

Litván György: Miért van (és lesz) szükség a Beszélőre?

Mihancsik Zsófia: Kínos és megalázó huzavona kezdődött…

Mihancsik Zsófia beszélget Rádai Eszterrel – egy meghiúsult Horn-interjúról

Beney Zsuzsa: Zene

(Részlet az öregségről szóló ciklusból)

Sárközy Tamás: Privatizálni vagy privát-izélni?

Az új privatizációs törvény elé

Szalai Erzsébet: A kettős kötés

Gyurgyák János: A szabad demokraták esete a kultúrával

Karátson Gábor: Most semmi új

Vajda Mihály: 3903 megmaradt leütés…

…a mentőakcióról

Ludassy Mária: Egyenlőség a szolgaságban

Szalai Pál: Egy tévedés

Eörsi István: Nagy esőzés után

Fencsik Flóra: Érzelmes utazások – avagy a „francia kapcsolat”

(In memoriam Nagy W. András)

Hegedűs B. András: Retus

Lengyel László: Egy fájdalmas arc

Rácz Péter: A parkon keresztül

Kende Péter: A „nemzeti oldal”

Hahner Péter: Hogyan különböztessük meg egymástól a pártokat?

Fejtő Ferenc: Van-e még értelme a nemzetnek?

Iványi Gábor: Veréb

Fábri Péter: Felvonulás

Imre Flóra: Louise Labé nem érti maga sem

Konrád György: Nyári napló

Tandori Dezső: Szép Ernővel csúnyán bánni?

– Vázlat –

Ungváry Tamás: Szélfaktor

Lukácsy Sándor: Abszurdolgok

Esterházy Péternek ajánlom

Lévai Katalin: Szociális útkereső-útvesztő

Bóc Imre: Lehetőségeinken felül?

Sós Vilmos: A koalíció és az alkotmányozás

Pomogáts Béla: Politikai szalon az Ó utcában

– Józsa Péter és az ellenzék –

Barna Imre: Problémás a helyzetem

M. G. P. [Molnár Gál Péter]: „Sors, nyiss nekem tért…”

Tar Sándor: A mi utcánk

24. Madárles

Závada Pál: A mi utcánk lapja

Szőcs Géza: Címszavak életemből

Baász, Beszélő, Borz

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon