Esélyegyenlőség ’94

Liskó Ilona [1]

Alapvetően megváltozott a szakmunkásképzés mobilitási funkciója. Húsz évvel ezelőtt ez az iskolatípus elsősorban az alacsony iskolázottságú, szakképzetlen szülők gyerekei számára nyújtott lehetőséget a társadalmi emelkedésre. Ma ez nem így van.

1974-ben a szakmunkástanulók 35%-a még olyan családokból jött, ahol mindkét szülőnek nyolc osztálynál alacsonyabb iskolai végzettsége volt (lásd táblázatunkat). A jelenlegi adatok szerint ez a csoport jelentéktelen méretűre zsugorodott. 1974-ben a szakmunkástanulók 17%-a jött olyan családokból, ahol a szülőknek csak általános iskolai végzettségük volt, ma az ilyen családok aránya elenyésző, miközben jelentősen megnőtt azoknak a családoknak a száma, ahol legalább az egyik szülő maga is szakmunkás, és ennél is nagyobb mértékben emelkedett (16-ról 45%-ra!) azoknak a családoknak az aránya, ahol legalább az egyik szülő szakmunkásképzőnél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

Táblázat

A szülők iskolázottsága<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />
			Szakmunkástanulók N=1767 %			Szakiskolások N=573 %	Munkanélküliek N=156 %
mindkettő legfeljebb 8 osztály			9,0			27,5	67,9
egyik szmk			21,2			29,8	16,0
mindkettő szmk			19,3			13,3	3,8
egyik magasabb, mint szmk			27,9			17,8	10,9
mindkettő magasabb, mint szmk			17,1			9,7	0,0
nincs válasz			5,5			1,9	1,4
			100,0			100,0	100,0
A szülők szakmája
		Szakmunkástanulók N=1767 %			Szakiskolások N=573 %		Munkanélküliek N=156 %
nincs válasz		1,5			5,8		0,0
egyiknek sincs szakmája		13,8			34,6		61,5
egyiknek van szakmája		33,0			33,9		24,4
mindkettőnek van szakmája		51,8			25,8		14,1
		100,0			100,0		100,0
A szülők jelenlegi munkanélkülisége
	Szakmunkástanulók N=1767 %			Szakiskolások N=573 %			Munkanélküliek N=156 %
nincs válasz	10,0			0,0			9,6
mindkettő inaktív	6,7			11,5			55,8
egyik inaktív	27,3			40,0			27,6
mindkettő dolgozik	56,0			48,5			7,1
	100,0			100,0			100,0
A családokban egy főre eső havi jövedelem
	Szakmunkástanulók N=1767 Ft			Szakiskolások N=573 Ft			Munkanélküliek N=156 Ft
	8920			7570			4674

Emelkedő iskola

Ezek az adatok arra utalnak, hogy a szakmunkásképző iskolák az alacsonyan iskolázott szülők gyerekeinek iskoláiból a középrétegek iskoláivá léptek elő: újratermelik a szakmunkások rétegét, illetve az érettségizett szülők gyerekeinek biztosítják a szakmai képzés lehetőségét.

A szakmunkástanulók szüleinek iskolázottsági szintje ’74 és ’94 között tehát jelentős mértékben emelkedett. A magyarázat több szociológiai tényező együttes hatásában rejlik. Az egyik ok az iskolázottsági szint elmúlt évtizedekben bekövetkezett általános emelkedése. A mai szakmunkástanulók szülei (a jelenlegi 30-40 évesek) ahhoz a generációhoz tartoznak, amely a hetvenes években járt iskolába, amikor a középfokú iskoláztatás (a szakmunkásképzőt is beleértve) már majdnem általános volt egy-egy korosztályban. A másik ok az iskolarendszer mostani sajátosságaiból fakad. Az elmúlt négy évben a szakmunkásképzőkben az alacsony presztízsű, nehéz fizikai munkát igénylő férfi, és a betanított jellegű munkákra képző női szakmákban (pl. bányászat, textilipar) a gyakorlóhelyek elvesztése és a kereslet összezsugorodása (vagyis a hagyományos nagyipar összeomlása) miatt a beiskolázási létszámok radikálisan csökkentek. Ezekbe a szakmákba korábban szabályosan „toborozták” a jelentkezőket, és főként az alsó társadalmi rétegekből jött gyerekeknek szolgáltak „belépőül” a szakképzettek csoportjába.

Lecsúszó gyerekek

A szakmunkásképző iskolák, hogy megőrizzék intézményük stabilitását, és megóvják pedagógusaikat a munkanélküliségtől, érthető módon főként a magasabb szintű képzési fokozatok (szakközépiskolai képzés, világbanki képzés, technikumi képzés) és a magasabb presztízsű szakmák (szolgáltatóipar, tercier ágazatok) irányában fejlesztették képzési kínálatukat. Ezzel lényegében megnyitották kapuikat a középosztály (a magasabban iskolázott szülők) gyerekei felé, miközben a „belépő” szakmákat „feltöltő” alsó társadalmi rétegek gyerekei ebből az iskolatípusból is kiszorultak.

Húsz évvel ezelőtt nemcsak a szülők iskolázottsága volt alacsony, de a foglalkozási besorolásuk is. Az apák 25%-a volt segédmunkás, és 24%-a betanított munkás. Mára a segéd- és betanított munkás apák együttes aránya sem éri el a 20%-ot. 1974-ben a szakmunkásképzés nemcsak a szakképzetlen rétegek gyerekei számára nyújtott mobilitási lehetőséget, hanem a mezőgazdasági foglalkozású szülők gyerekeinek iparba áramlását is elősegítette. Akkor a szakmunkástanulók 62%-a még falun lakott, és az apák 28%-a a mezőgazdaságban dolgozott. Jelenleg 41% a falusi családból jött gyerek, és a szülőknek mindössze 2%-a dolgozik a mezőgazdaságban.

Akik ma nem jutnak be a szakmunkásképzőkbe sem, azok számára csak a speciális szakiskola kínál továbbtanulási lehetőséget. A szakiskolákat eredetileg a fogyatékosok oktatására hozták létre. Később (1990-ben) a többi középfokú iskolából elutasított, „normális” gyerek képzését is rájuk bízták. Ma ezeket az iskolákat elsősorban nem a „speciális” pedagógiai módszerek különböztetik meg a többi szakmai iskolától, hanem hiányos felszereltségük, alacsonyan képzett pedagógusaik, zsúfolt osztálytermeik. Az itt végző gyerekek nem kapnak szakmunkás-bizonyítványt, vagyis alig van esélyük az elhelyezkedésre.

Jelenleg kb. 20 000 gyerek tanul ebben az iskolatípusban, minden szempontból „csökkentett” minőségű körülmények között, többnyire egyéb célú oktatási intézmények (általános iskolák, kisegítő iskolák, nevelőotthonok, szakmunkásképzők stb.) feleslegessé vált osztálytermeiben, a hátsó udvarokban felhúzott, kiselejtezett gépekkel és berendezésekkel „összebarkácsolt” gyakorlóműhelyekben.

A szülők iskolázottsági és szakképzettségi adataiból jól látható, hogy ma ebben az iskolatípusban találjuk meg azokat a gyerekeket, akik az elmúlt években lezajlott változások következtében a szakmunkásképzők alacsony presztízsű szakmáiból „kiszorultak”. Vagyis a szakmunkásképzők korábbi mobilitási funkciója jelenleg a speciális szakiskolákra hárulna, ha képesek lennének megfelelni ennek a funkciónak. De mivel sem a megfelelő oktatási körülmények megteremtésére nincs elég pénzük, sem piacképes szakmát nem nyújtanak, nem képesek javítani a gyerekek munkapiaci esélyeit.

Kétségtelen pozitívumuk viszont, hogy legalább két évvel elnapolják a gyerekekre váró munkanélküliséget, és ezt az időt a gyerekek mégiscsak egy oktatási intézményben töltik, ahol, ha színvonalas oktatásban nem is, de legalább felügyeletben és gondoskodásban részesülnek.

Kihulló gyerekek

Azok a sorstársaik, akiket még ide sem vesznek fel az általános iskola elvégzése után, 14 évesen egyenesen az „utcára kerülnek”. Az ő szüleik még nagyobb arányban alacsony iskolázottságúak és szakképzetlenek (lásd táblázatunkat), amiből logikusan következik, hogy igen gyakran munkanélküliek, jövedelmi viszonyaik siralmasak.

A szakképzetlen fiatal munkanélküliek tehát a szülők által „kitaposott” úton járnak, és szükségképpen öröklik a társadalmi kudarchelyzetet.

A szakmunkásképzőkbe átlagosan 3,4-es, a speciális szakiskolákba átlagosan 3,1-es általános iskolai tanulmányi eredménnyel kerülnek be a gyerekek. A mindenhonnan kimaradó fiatal munkanélküliek 2,8-es átlaggal fejezték be az általános iskolát. A különbségek nem olyan nagyok, hogy kizárólag a gyerekek képességeiben, illetve az iskolai teljesítményükben mutatkozó különbségekkel meg lehetne magyarázni a nyolc osztály után végérvényesen szétágazó pályákat. Sokkal valószínűbb, hogy kemény társadalmi szelekcióról van szó, amely már 14 éves korban az esélyek szélsőséges különbségeit eredményezi.

Talán még nem késő az oktatáspolitikusok figyelmét felhívni arra, hogy a társadalom alsó rétegeinek gyerekei előtt olyan időszakban zárult le szinte mindenfajta piacképes továbbtanulási lehetőség, amikor egyébként is nőtt az egyes társadalmi rétegek közötti távolság. Kétségtelen, hogy az iskolarendszer soha és sehol nem tudta még megszüntetni a társadalmi esélyek egyenlőtlenségét, de az mindig a politikusok felelőssége volt, ha meg sem kísérelte.

A kutatásokat az Oktatáskutató Intézetben, a Munkaügyi Minisztérium, a Nemzeti Szakképzési Intézet és a Habilitas Alapítvány megbízásából folytattuk. A szakmunkástanulók adatait egy országos reprezentatív mintán vettük fel, a speciális szakiskolásokat húsz, különböző szakmákat oktató szakiskolában kérdeztük meg, a szakképzetlen fiatal munkanélkülieket pedig Borsod, Nógrád és Szabolcs megye két-két településén. A munkában Csákó Mihály, Fehérvári Anikó és Tót Éva vettek részt.

• Gazdaság és társadalom [6]