Falura utazni olyan, mint kádban újságot olvasni. A lehető legjobb! A lehető legmacerásabb! Miközben falura zötyögünk, elátkozunk mindenkit, elsősorban a tatárokat, akik ott toporognak a hágóknál, országunk feldúlására készülődve, nem hagyván a gondos székelységet gödreink belapátolásával foglalatoskodni. Átkozódunk, miközben dédelgetjük kátyúinkat: szaporodjatok, mélyüljetek, tengelytörősödjetek csak, nekünk nőttök nagyra! Falura utazni elsősorban azért jó, mert oda más nem utazik.
Falun csend honol, és lassan ballagnak az emberek. A tehenek kérődznek. Vagyis megélik egyszer a napot, aztán ismét meg. Falun tér van, iszony nélkül. Az útszélen mindenféle bokor, a bokrokon bogyók, a bogyókra madarak szállnak. Még a semminek is van itt bokra, azon a képzelt ég képzelt madarai gubbasztanak.
Édes Maja, maga egyszer azt írta nekem, hogy nem tudna olyan helyen élni, ahol nincs egy éjcsinapcsi bolt száz lépésen belül. Hát itt nincs. Van viszont házipálinka, borvíz, juhtúrós puliszka és gombatokány. Somkóróval tömött pipa. Csillagos ég. Aki nincs falun, nem is tudja, mi a jó. Valaki mondta, hogy a falu a magyarban nőnemű szó. A vágyott falu. A körüludvarolt falu. A lábáról levett falu. A boldog falu. A boldogtalan falu. Az én falum. Igen, az én falumat úgy hívják, hogy… Ne tudja meg!
Vagy jó, édes, ne legyen titkom maga előtt: Homoródalmás a neve. Ott fekszik Lövéte és Karácsonyfalva között, Szentpál és Abásfalva szomszédságában. Lövétén katrincának mondják a kötényt, Karácsonyfalván böngészhető egy máig megfejtetlen rovásírásos szöveg, és látható egy gyönyörű középkori freskó, Szentpálon ott a Kornis-kúria meg a sós vizű mocsár, Abásfalván pedig van egy híres muzsikus banda. Na és itt az almási barlang, a Kőlik, vagy ahogy újabban nevezik, az Orbán Balázs-barlang, merthogy ő írta le máig a legrészletesebben.
Almáson pofalemeznek mondják a fényképet. Főképp akkor, ha valami okból nagyon dühösek. Mondjuk, valakit elhagy a szeretője, és ettől annyira elkeseredik, hogy sárba tapossa a csalfa személy fényképét, akkor.
A fotogén az itt a petróleum neve. Bűzöli azt jelenti, szagolja. Komárnyék az a hely, ahol fejni szoktak. Körtöve: körte, kujak: ököl, csatti eper: földi eper, honcsok: vakondok, ponk: pók. Pullu: mókus, ugye milyen finnes.
De visszatérve az almási barlanghoz: bár az utóbbi években sok kutatócsoport igyekezett pontos térképét megrajzolni, nemigen boldogultak. Többszintes, zegzugos labirintusról van szó. A néphit úgy tartja, hogy egy másik világnak nyílik odabent bejárata. Almáson élt egy tanító, aki egyszer eltűnt, majd harminc év után visszatért, és mint mondta, csak emitt volt a közelben, a föld alatt. Bolond dolgokat mesélt.
Mindezt csak azért mondom, édes Maja, mert ha most, hogy elárultam magának, a falum nevét felkapja a szél, szertehordja jó hírét, és turistahad támad rá, nekem lesz hova visszahúzódnom: van száz lépésen belül egy mesés hely, ahol háboríthatatlan a csend.
- Kistotál [6]