Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. november, Évfolyam 12, Szám 11

Vers

Csengery Kristóf: Cövek

Kistotál

Láng Zsolt: Édes Maja!

Beszélő-beszélgetés

Joób Sándor: Csak a verseny javíthat a minőségen

Horváth Ágnes egészségügyi miniszterrel Joób Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Vendégkönyv

Seres László: Atlasz vállat von

avagy: kiadó kerestetik

Játéktér

Ablaka Gergely: Megismételhető-e a történelem?

Lehetséges-e egy újabb rendszerváltás Iránban?

Pap András László: Privatizált közfeladatok

Lévai Júlia: Vérvonal egy rekettyebokorból

avagy egy jövendő főiskola tananyagáról

Pató Attila: Miért (nem) volt filozófus Hannah Arendt?

Mesés Péter: Az ördög halott

Befejezetlen múlt

Tischler János: Lengyelek a magyaroknak

Ungvári Tamás: Weimari etűd

Kultúra

Banga Ferenc - Parti Nagy Lajos: A vak murmutér

Szócikkrészletek

Margócsy István: Petőfi mint hazajáró lélek

A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára – I. rész

Tandori Dezső: A szeletelőben

Mesterházi Mónika: Hiba

Vajda Gergely Balázs: Még ébren

Beszélő: Legyek a Lenke képén

Zaszkaliczky Gergely: Hangvétel, harminc évre

Kőszeg Ferenc: „Icipicit igazítottak a világon”*

A Verzió 4 megnyitóján

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon