Skip to main content

Legyek a Lenke képén

Beszélő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Legyek a Lenke képén, kívánja, áhítja minden fotózható lény, legyen rajtam valami jelentős, egyedi, egy sose látott vonás, egy bánatos redő, egy bátortalan ránc, egy távoli fájdalomnyom… illetve, neeEEEeeeee, soha ne legyek a Lenke képén, soha ne legyek olyan helyzetben, állapotban, szomorúságban, hogy a Lenke meglássa rajtam azt a sose látott vonást, a bánatos redőt, a bátortalan ráncot, a távoli fájdalomnyomot.

Legyek vagy ne(m) legyek a Lenke képén, mormogja minden fotózható, mindenképp meg fogom bánni, ha nem voltam elég bátor szembenézni a Lenke-fotóztakkal, ha ránéztem a képei legyeire, s azt hazudtam, nem legyek!, nem, minták, virágminták, csinos kamillafejek, százszorszépek, mosolyba mártott pillangók.

Legyek a Lenke képén… rémüldözik minden fotózható, s csak másodjára, sokadjára meri, merjük légy­nek nézni, s ezzel légypapírnak egy kislány ruháját, karját és az arcát is…

Ne, sose legyek a Lenke képén, rimánkodik minden fotózható, legyen inkább ringlispíl és körhinta minden napom…

Apropó, körhinta, ringlispíl, boldogság, napöröm, valójában csak azt akartuk mondani, hogy gratulálunk. Gratulálunk, mert nagydíjas lett a Lenke, a fotográfia nagydíjasa. Meg még azt, Lenke, akkor most fotózd le a legyet a kislányról.

Delhi

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2007. november, Évfolyam 12, Szám 11


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon