Skip to main content

Cövek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Halottat mosdat a fény: kiterítve
fekszik a délelőtt. Nem veszel részt
a tiszteletadásban. Tömböket vártál
az időtől, súlyos és áthatolhatatlan
anyagból épületeket, ne cikázhasson
bennük szelével a kósza esetlegesség,

de ez a kiismerhetetlen és képlékeny,
áttetsző és folyton változó közeg
megbénít és nyugtalanít: most már
mindig ebben kell irányt találnod, utat
keresned? Találkozás helyett kitérni,
félrehúzódni és lecövekelni – erre

biztat valami. Igen, cövek. Magadat
fához pányvázni, oszlophoz kötözni,
ezt sürgeti a csontokban és inakban
remegő lélek; megállni mozdulatlanul
a mindenütt imbolygó mozgás ellenében.
Karmodat, ha volna, a pillanatba vájnád,

erősen megragadva, ami van – ne múljék,
ne alakuljon át valami mássá. Reménybeli
növény, szilárdat áhítasz, kemény, de
tápláló talajt, melyben lassan gyökeret
verhetnél, szívni kezdve, amit korábban
nem találtál meg sehol: a biztonságot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon