1991-ben 500–500 millió forintot szánt a kormány az egyes „válságövezeteknek”. Előbb azonban Bod Péter Ákos akkori ipari miniszter elnökletével ún. „kihelyezett kormánybizottsági ülésen” tárgyaltak az érintett megyék vezetőivel a pénz felhasználásáról. Nógrád megye 1991. szeptember 18-án került sorra, Szécsényben tartottak kihelyezett kormányülést. A zárt megbeszélésen Korill Ferenc, a Nógrád megyei közgyűlés elnöke és a megye házi tanácsadója, Csanády Lili – a többségében osztrák érdekeltségű Access Bt. képviseletében – „egyedülálló modellprogrammal” rukkolt ki.
25 milliós titok
A Nógrád megyei közgyűlés 1991. augusztus 29-én kelt határozatában bízta meg az Access Bt.-t: készítse el a megye fejlesztési programját. A tanácsadó cég javasolta, hogy alapítsanak egy társaságot Innovations Centre Nógrád Kft. (ICN Kft.) néven, s ez ossza szét az állam válságövezeti pénzeit. A társaság – az ötletgazda Access Bt.-hez hasonlóan – tanácsadással foglalkozna, s az ennek során szerzett információk alapján épülne föl a „megyei fejlesztési program”. Induló tőkének – az akkori tervek szerint – százmillió forintot képzeltek el, amihez a megyei önkormányzat 55 millióval, egyes külföldi bankok 15 millióval, magyar pénzintézetek és helyi önkormányzatok szintén 15–15 millióval járultak volna hozzá. A megyének betétje első felét azonnal, második felét pedig 1992. június 30-ig kellett volna teljesítenie.
E tervek nem váltak valóra. De akkor, a kihelyzett kormányülésen Csanády Lili elősorolta, hogy már meg is állapodtak Helmut Zilk polgármesterrel abban, hogy Bécs gyakorlati segítséget ad a megyei önkormányzat munkájának korszerűsítéséhez. Hasonló megállapodás jött létre Luzern város és kanton vezetésével is. Egyebek között a WIFO osztrák gazdaságkutató intézet is szakértőként kíván közreműködni. Ámde – szögezte le a cégvezető, – a megye gazdasági és szociális helyzete „csakugyan kétségbeejtő”, csak kormányzati segítséggel lehetne továbblépni…
A kihelyezett kormányülésen meggyőzően hatott az érvelés. Az Access Bt. 1991. október 25-re elkészített egy munkatervet a megye fejlesztési programjáról. Idézet az önkormányzati képviselőknek írt kísérőlevélből: „Felhívom szíves figyelmét arra, hogy az ICN üzleti modellje (a know how értéke 25 millió Ft) az Access Bt. tulajdonát képezi. Ezért sem betekintésre, sem másolásra nem lehet senkinek átadni. Kérem, hogy ezekre tekintettel az anyagot szíveskedjen üzleti titokként kezelni.”
E ponton nekünk is el kellene hallgatnunk. De van kibúvó a hét pecsét alól: itt van például egy szakvélemény, amelyet Bilecz Endre, akkoriban SZDSZ-es megyei és egyben országgyűlési képviselő készíttetett, következésképp nem üzleti, hanem önkormányzati dokumentum.
A szakvélemény a közgyűlés és az Access Bt. között kötendő szerződés tervezetéről szól. Eszerint az Access Bt. 10 000 Ft rezsióradíjért készíti el a megye fejlesztési programját. A fejlesztési program azonban nem száll át a megbízó tulajdonába, hanem – know-how, azaz polgárjogi szerződéssel védett ismeret gyanánt – az Access tulajdonában marad, és csakis az ő hozzájárulásával használható fel. Ám ha létrejön az ügylet, a közgyűlés elkerülhetetlenül ismereteket szerez a megyefejlesztés mikéntjéről. Ezeket az ismereteket – tőke gyanánt – a megalapítandó ICN Kft.-be apportálná. (Vagyis: az önkormányzat, átmeneti pénzhiányát a tanácsadója jóvoltából megszerzett ismeretekkel pótolja, s aztán majd csak befolyik az állami támogatás is.) Az ICN Kft. pedig „átveszi a megyei közgyűléstől az Access Bt. know-how-jának használati jogát”. A szakvélemény felhívja a figyelmet arra, hogy a know-how apportja törvénytelen, mivel csak forgalomképes vagy legalábbis előre ismert értékű dolgot lehet társaságba vinni, márpedig a „modell” még nincs kidolgozva, értékét nem ismerhetik a felek. És szabad-e korlátozni a megrendelő közgyűlés rendelkezési jogát? Az Access szempontjából elég, ha jó általánosan fogalmazza meg a program célkitűzéseit: ekkor jóformán minden, a megyében zajló fejlesztés után bekasszírozhatja a know-how díjat.
Az már csak hab a tortán, hogy az Access Bt. mindezért a munkatervért összesen 32,5 millió forintos szakértői honorárium megfizetésére kötelezte a megyei önkormányzatot!
„Meggyőzési” kísérlet
A szakvélemény birtokában Bilecz írásos interpellációt nyújtott be a közgyűlés 1992. február 6-i ülésére, amikor az ICN Kft. alapítását tűzték napirendre. Az ülés szünetében Csanády Lili cégvezető és osztrák kollégája „megbeszélésre” invitálta Bileczet Korill Ferenc elnöki irodájába. Arról „győzködték”, vonja vissza interpellációját, és járjon közbe a kormánynál az ICN Kft. ügyében. Csanády Lili már levélben tájékoztatta is a miniszterelnököt a kihelyezett kormányülésen elhangzottakról, vagyis arról, hogy a kft. alapítását a válságövezeteknek szánt pénzekből is támogatni kellene.
A „győzködés” ellenére Bilecz Endre felolvasta az interpellációját. Személyeskedésig fajuló vita támadt közte és Korill Ferenc elnök között. Végül az elnöki választ a közgyűlés passzív többsége megszavazta, s egyúttal az Access Bt. munkatervének „továbbfejlesztése” mellett foglalt állást. Bilecz ezután személyes meghallgatáson tiltakozott Antall Józsefnél az ellen, hogy a Csanády-levél alapján a kormány megadja a támogatást. Elmondta azt is, hogy az Access Bt. „kijárói” bejáratosak a kormányhivatalokba és a minisztériumokba, ezért félő, hogy ott is „meggyőzéssel” próbálkoznak. A miniszterelnök határozottan leszögezte: ilyen áron szó sem lehet a pénzről.
Feltámadás?
Utóbb persze részletesen kijelölték a válságrégiókat segítő pénzek útját: csak a települési önkormányzatok igényelhették, a megyék nem férhettek hozzá. A Nógrád megyei önkormányzatnál megtudtuk: e régióban 1993–94 folyamán elköltötték az 500 milliót (más hírek szerint viszont csak 200 milliót használtak fel). Mindez azonban 1992 elején még nem volt világos, a kipattant botrány miatt mégis ad acta került az ICN Kft. alapításának terve. De csak ideiglenesen! Az Access Bt. továbbra is a megyei közgyűlés tanácsadója, és ma is érvényes a közgyűléssel elfogadtatott ütemterv, amely szerint a fejlesztési programot 1995. március 1-jei határidővel kell elindítani, s addig az Access Bt.-t 135 millió forint költségtérítés illeti meg, s a tetejébe 10 százalék az „előre nem kalkulálható költségei” után. A 135 milliós summából 70 millió forint a szakértői költség. „Bevételi források” címszó alatt az alábbi tételek szerepelnek az ütemtervben: „Kormányzati támogatási pénzek 300 millió, mezőgazdaság átalakítása 2000 Ft pro hektár, infrastrukturális fejlesztések kommunális hitelkonstrukció keretében, OECD- és Phare-segélyek.” (A 2000 Ft nem más, mint a hátrányos helyzetű régiók gazdaságai által igényelhető „földalapú” támogatás; végképp irreális az a számítás, hogy majd ezt is bekebelezik a megyei fejlesztési „modellbe”.)
Korill Ferenc megyei elnökként szabad demokrata színekben szerepelt, ám a mostani választásokra a nógrádi SZDSZ nem kívánta újrajelölni, így átigazolt az MSZP-be. Az MSZP megyei vezetői – majd mindegyikük országgyűlési képviselő –, behatóan tanulmányozhatták az ICN Kft. „modelljét”. Közülük Rozgonyi József, aki az eddigi ciklusban Korillnak is képviselőtársa volt, már a Bilecz-interpelláció idején a „modell” mellett szavazott; Boldvai László, a parlament költségvetési bizottságának alelnöke pedig „újragondolást” (azaz felújítást) javasolt az ICN Kft. ügyében, és támogatta, hogy Korill az MSZP megyei listájára kerüljön. A választáson be is jutott Korill Ferenc, a lista ötödik helyén.